A Filmvilágban nem szoktunk olvasói leveleket közölni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs elegendő hely rá, illetve mire megjelenne a reakció, már aktualitását is vesztené a téma. Nem szeretnénk viszont, hogy a színvonalas hozzászólások elsikkadjanak, ezért, ha érkezik olyan levél, amely esetleg más olvasónk számára is érdekes lehet, azt itt a blogban (a szerző beleegyezésével) leközöljük. A tovább után Stefkovics Ádám szociológus hallgató illeti kritikával a júniusi Filmvilág egy cikkét.

Steven Soderbergh folytatja jól bevállt munkamódszerét: egy-egy komolyabb hangvételű, szerzőibb indítattású dráma után leforgat egy könnyedebb hollywoodi komédiát. Története alapján a The Informant ugyan inkább A bennfentesre hasonlítana (a Matt Damon alakította főhős a kormány szolgálatába állva próbálja korábbi munkahelyének, egy agrárcégnek a gazdasági üzelmeit leleplezni), az előzetes viszont egy Égető bizonyítékra hajazó komédiát sejtet. Amerikai bemutató: október 9.

VILÁGVÁLSÁGMOZI
A klasszikus hollywoodi sémákban gondolkodó bankármozik, a tőzsdefilmek képtelenek megragadni a mai pénzügyi világválság természetét. A populista politika és a tömegkultúra nagy hajlandóságot mutat arra, hogy a globális pénzgazdaság elszabadulásának következményeit a „ki a bűnös?” kérdésére egyszerűsítse A válságmozik látlelete egyszerű megfejtést kínál: az első számú közellenség a bank.

Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők (Beszélgetés Király Júliával, Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal)
Géczi Zoltán: Aranypolgárok (Pénzemberek az amerikai filmekben)   
Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora (A Nagy Válság filmjei)   
   

DOKUTREND / MAGYAR MŰHELY
A képrögzítési technikák gyors evolúciójának köszönhetően a filmkészítés demokratizálódott: öklömnyi digitális kamerával, mobiltelefonnal akár egy ötödikes is tud filmet készíteni. A dokumentumfilmnek azonban nem csak dokumentumként, filmként is működnie kell. A klasszikus beszélőfejes dokufilm számára a másik nagy kihívás: a bulvárdokumentum. A szenzációhajhász riportokkal szemben a dokumentumfilmnek vállalnia kell dramatikus mivoltát.

Gorácz Anikó: Határátlépők (A magyar dokumentumfilm új irányai)   
Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el (Magyar áldokumentumfilmek)
Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba (Beszélgetés Szász Jánossal)

FRANCIA ÚJHULLÁM
Ádám Péter: A Mozi az úr (Nouvelle vague: filmiskolakerülők)    
Báron György: Mozimánia (Truffaut, a filmkritikus)
Francois Truffaut: Miről álmodik a filmkritikus?   

TERMINÁTOR-SZÉRIA
1984-ben, az első Terminátor-filmben a Schwarzenegger által megtestesített T800-as modell még gépi alkatrészekből összerakott high-tech robot volt. Az újabb, a T1000-es modell, már organoid-jellegű: bármilyen formát felvehet, bármilyen szubsztanciát imitálhat. A két film között óriási az ugrás: a realizmus átadta helyét a hiperreálnak.

Klág Dávid: T-modell (McG: Terminátor 4.)   
Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép (Terminátor kontra Terminátor)   

TELEVÍZIÓ
Schreiber András: Szemmagasság (Marketing és a gyerekek)

FESZTIVÁL
Pintér Judit: Fesztivál a határon (Trieszt)   
Baski Sándor: Közös nevezők (Udine)   

HATÁRSÁV
Mundruczó Kornél: Pop-ikonok (Corbijn-kiállítás)   

KRITIKA
Reményi József Tamás: Betegei vagyunk (Varga Ágota: Aczél)   
Barotányi Zoltán: Sötét oldal (Babos Tamás, Csillag Mano, Kálomista Gábor, Kivés György, Vecsernyés János: Szíven szúrt ország)

KÖNYV
Schubert Gusztáv: Múltidők (Murai András: Film és kollektív emlékezet)

Amikor pár napja Mekis Péter tanulmányát idéztük a Michael Jackson-mítoszról, nem jutott eszünkbe a Filmvilág archívumát is átkutatni. Mint kiderült, nagy hiba volt, ebben a témában ugyanis már 1993-ban megjelent nálunk egy kiváló írás B. Vörös Gizella tollából, aki Jackson bukaresti koncertéről számolt be. Érdemes most újból felidézni az akkor írtakat.

Valaki megjelenik a fényben, megfeszített íj. Fölnéz: valószínűtlen arc, mágikus tekintet (a közönség felsikolt, amikor a szemükbe néz az óriási vászonról).

Kopár utcán táncol. Inge szelet kavar. Sarat fröccsent, cserepet rugdal, szemetet tapos, roncsot dönget. Vágy emészti, láz pörgeti, szenvedély ringatja.

A test enged a táncnak, dobog, hajlik, repül. Elszakad az anyagtól, elszakad a szellemtől, elszakad önmagától. Kiürül, összeesik, állati létbe zuhan.

Négy puha talpa idegenül járja a városi pusztát, gyönyörű, félelmetes, embertelen.

Ének nincs, zene nincs, csak a tánc ritmusa szól.

A jelenlét

Két hosszú percig mozdulatlanul áll a színpadon, talpig mítosza ragyogásában.

A zene hallgat, a közönség őrjöng.

Az ösztöne vagy a menedzsere súgta meg neki, hogy a puszta jelenléte a legnagyobb attrakció ezen a kelet-európai színpadon?

Szétvetett lábbal áll, előretolt medencével, hátrahúzott vállal, leengedett, de ökölbeszorított kézzel. Haja lazán hátralökve, fél arcát néhány hosszú fürt takarja el.

Sötét szemüveg van rajta, tündöklő dzseki antantszíjjal, karszalag, kézvédő, ujjtekercsek. Fekete nadrágja fölött sárga selyem ágyékkötő. Mögötte fényfelhő, csillageső. Alsó kameraállásból látjuk – önmaga szobraként.

Hajoljunk közelebb, szemünk a kamera, az operatőr helyettünk fekszik a sztár lábai elé.

ugrás a cikkre

H É T F Ő

Törjön ki a frász!
Peter Jackson szórakoztató horrorvígjátéka Michael J. Fox-szal - már nem Hullajó, még nem A Gyűrűk Ura.
Vetítik: Viasat3 - 21:00

A kölyök
Charles Chaplin néma klasszikusa.
Vetítik: Filmmúzeum - 22:55

Gumiláb
Herbert Ross táncfilmje Kevin Bacon főszereplésével.
Vetítik: Viasat3 - 00:00

Sokszor meglehetősen nehéz eligazodni a hazai filmforgalmazók döntésein: mostanában gyakran előfordul, hogy megvásárolnak egy filmet, kitűzik a premier dátumát, majd meggondolják magukat és csak DVD-n mutatják be az alkotást. Ez a jobbik eset, a rosszabb, amikor fontos filmek nyomtalanul sikkadnak el, és semmilyen formában nem kerülnek a hazai nézők elé (a fájlcserélők adta lehetőséget most ne vegyük számításba.) A célunk természetesen nem a forgalmazók pellengérre állítása, nincsenek ugyanis könnyű helyzetben, szűk a hazai piac, és a válság sem csengett még le, szeretnénk viszont bemutatni 10 olyan filmet az elmúlt néhány évből, amelyek méltatlanul maradtak ki a mozikból. A válogatás ad-hoc jellegű, nem szelektáltunk sem műfaj, sem stílus alapján, leginkább a személyes kedvenceinket gyűjtöttük össze. (A cikket az [origo] hasonló összeállítása ihlette.)

Érdekelne bennünket az is, hogy olvasóink mely filmeket hiányolják a magyar mozikból.
 

1. Eden Lake (2008, James Watkins)

Az elsőfilmes rendező szerzői munkája ékesen bizonyítja, miért érdemesebb figyelmezni az európai horror scene kreatív törekvéseit, mint az Atlanti-óceán túlpartján folyó recycling- rebooting tébolyt. Anglia filmesei menetrendszerűen szállítják az elsőrangú survival horrort: a 2005-ös Barlang (Neil Marshall) és a 2006-os Wilderness (Michael J. Bassett) után ismét itt egy menő low budget film, amely birtokolja a zsáner tiszta esszenciáját, és képes következetesen megvalósítani egy erős szerzői koncepciót. 

Fiatal pár (Kelly Reilly, Michael Fassbender) érkezik egy romantikus hétvégére az Éden-tó partjára. Röviddel a sátorverés után jelentéktelennek tűnő súrlódás keletkezik köztük és egy tinédzserekből álló, nem túlzottan bizalomgerjesztő csürhe között. Már az expozícióban kiderül, hogy az elfajzott ifjak konfliktuskezelési képessége a nullánál is satnyább, képtelenek a normális kommunikációra és a kooperációra; individuális szinten oly sokszor megalázták és kicsinálták őket, hogy csoportba verődve mérlegelés nélkül hajlandók a legvégsőkig is elmenni, kiváltképpen akkor, ha felnőttekkel állnak szemben és túlerőt élveznek. A konfliktus egyre jobban elfajul, majd erőszakba, utóbb kíméletlen embervadászatba torkollik – egy véres és tökéletesen értelmetlen háború veszi kezdetét, amelyből senki sem szállhat ki győztesen. 

A hét videója természetesen nem lehet más, mint egy Michael Jackson-klip. A választás eshetett volna a Thriller-re (r: John Landis), amely a zenei videók közül elsőként használt komplex történetet és játékfilmes speciális effektusokat, a Scorsese rendezte, rövidfilmnek is beillő 19 perces Badre, vagy akár a Terminátor 2-ben debütáló morphing-eljárást videóklipben elsőként alkalmazó Black or White-ra. Ezek a videók kétségkívül hozzájárultak a klipműfaj nagykorúvá válásához, ugyanakkor nagy szerepet játszottak abban is, hogy Jackson már életében mítosszá vált. Ennek a leglátványosabb példája az Earth Songhoz készített videó, amellyel kapcsolatban Mekis Péter a következőket írja az énekesről készített tanulmányában (mivel a dolgozat nem található meg a neten, a szerző szavait egy másik blogger kolléga tolmácsolásában idézem):

Az énekes-sztár videoklipben játszott alakítása nem választható el polgári arcától, a művészi individuum és a mű, a klipbeli szerep összemosódik, sőt, a siker biztosítéka a jól megszerkesztett mítosz…

Az Earth Song (1995) természeti idillel indít: őserdőt látunk, melynek csendjét bulldózer töri meg. Hirtelen váltással MJ-t látjuk, hatalmas kiégett pusztaságban, a kivágott erdő helyén. Vörös háttér előtt vékony, ág nélküli facsonkok merednek az égnek. Tömegfilmből kölcsönzött hangon szólal meg a mondanivaló, hogy pusztul a világ. Amazonasi indiánok nézik tehetetlenül a sorra kidőlő fáikat, négerek gyászolják pusztuló állatvilágukat, szarajevói apuka pityeredik el, híradószerűen fekete-fehér képen halott kislánya biciklijének roncsa fölött. Jackson mindezt látja, és ami a korábbi mítoszban nem volt meg, együtt érez, együtt szenved a Föld minden egyes lakójával. Már arra sincs szüksége, hogy megjelenjen az egyes helyszíneken. Együtt idézi fel a halandókkal az idilli múltat, és egyszerre marnak a földbe tehetetlenségükben: az emberek a valós térben és Jackson a mitikusban, a pusztulás epicentrumában az ő kezei közül kipergő föld a legfeketébb mind között.

A tehetetlen földbe markolás aktusa újra és újra megismételve egyre rituálisabbá válik, imádsághoz, vagy még inkább varázslási szertartáshoz hasonlatossá. Aztán szélvihar kerekedik, megmozdul a Föld. A fenségesnek kijáró szent borzalommal figyelik a földlakók a jelenetet: kidőlt fák és lerombolt házak emelkednek a helyükre, állatok és emberek támadnak fel halottaikból. Egyedül Jackson nyugodt: átszellemült arccal, félreismerhetetlenül krisztusi tartásban kapaszkodik két fa között. A jelenet a klasszikus Superman képsoraira emlékeztet: a tehetetlenül szenvedő arc, a kiáltás, a visszafelé pergetett képsorok és az egyre sebesebben pörgő Földgolyó körül megjelenő fehér csíkok.

Nem evangéliumi megváltás ez, hanem Bulgakov Jézusára emlékeztet, nem csak megvált (Földényi F. Lászlótól kölcsönvett kifejezéssel) az evilági megváltó, hanem a bűnöket is meg nem történtté teszi. A megkomolyodott Michael Jackson-istenség a szemlélődő szerepből aktív megváltóvá válik.