Alex Garlandot íróként nagyon szeretem, ezzel együtt az Ex Machina körbetapsikolása mindig érthetetlen volt előttem. Ez lenne az elképesztően árnyalt látásmód arról, mit akarunk csinálni az MI-vel, majd ha lesz? (Megdugni, világos, mi mást akarhatnánk?)

Bejegyzés: #152 - Polgárháború, A tehetséges Mr. Ripley, A szimpatizáns, Kundun + Ripley

@Szekrényszagú néni: Nem láttuk, megnézzük.

Bejegyzés: #151 - Casino, Kék Pelikan, Piknik a Függő sziklánál

@Szekrényszagú néni: @Orosdy Dániel: Való igaz, hogy Szekrényszagú notórius, tartalmatlan ideirkálásai sehová nem vezetnek és bevallom, nem is vagyok rá kíváncsi, miért így jár el. Weirt illetően pedig teljesen felesleges, sőt, értelmetlen bárkinek objektíven-fellebbezhetetlenül kijelentenie (majd egy ilyen egyénfüggő kérdésből hosszadalmas, alaptalan párbeszédet indítani), melyik egy adott rendező legjobbja, hiszen sosem tudhatjuk, az adott fél milyen világnézeti, tudásszintből, családi, személyes háttérből, érdeklődési körből fakadóan választja ki a szóban forgó filmet. Mindenkinek megvannak az erényei, senki nem kevesebb a másiknál, a jellemét, ízlését, komolyan vehetőségét pláne nem az ízlése, döntése határozza meg.

Bejegyzés: #151 - Casino, Kék Pelikan, Piknik a Függő sziklánál

@Szekrényszagú néni: Soha senki, te vagy az első és egyetlen. ? Amúgy meg A Moszkító-part a legjobb filmje, de a kollégák sztem azt sem látták, ami hiba. ?

Bejegyzés: #151 - Casino, Kék Pelikan, Piknik a Függő sziklánál

@Szekrényszagú néni: SOFIA Coppola van akkora nagy név, hogy jól írjuk a nevét. ? Amúgy meg ő sem szokott nagy költségvetéssel dolgozni (eddig 40 milla volt a maximum), a Priscilla is ebbe a körbe tartozik.

Bejegyzés: #150 - Most vagy soha, Kálmán-nap, Az ártatlanság kora, Szökevény csajok

Peter Weir legjobb filmjét (The cars that ate Paris, ami nélkül valszeg Mad Max sem lenne) nem látta senki?

Bejegyzés: #151 - Casino, Kék Pelikan, Piknik a Függő sziklánál

RákoSSy Kálmánka vajon mikor ünnepli a neve napját? Fülöpékkel? ?

Bejegyzés: #150 - Most vagy soha, Kálmán-nap, Az ártatlanság kora, Szökevény csajok

Jogdíjakról: pl. a Priscillában sincsenek Elvis-számok, pedig az annyira gondolom nem kicsi produkció és Sophia Coppola is elég nagy név.

Bejegyzés: #150 - Most vagy soha, Kálmán-nap, Az ártatlanság kora, Szökevény csajok

@Szekrényszagú néni: Mentségükre szóljon, tutira nem hívták magukat szekértőknek.

Bejegyzés: #146 - Szegény párák, Saltburn, The Curse, A tanári szoba

Hihetetlen baszki, a Nekromantikot még nem látta senki? És ezek a szekértők???!

Bejegyzés: #146 - Szegény párák, Saltburn, The Curse, A tanári szoba

Kimaradt a "Fremont" (remélem más nem : )

Bejegyzés: #134 - 2023 legjobb filmjei eddig

Ezért nem nézek amerikai filmeket.

Bejegyzés: Oscar-protokoll

"Közép-Kelet-Európában nő nem kerül hatalomra."

Novák Katyi?

Bejegyzés: 2023 legjobb sorozatai és magyar filmjei

Kitano rátalált A szerepre. jakuza aki annyira jakuza, hogy épp ezért a többi jakuza féli őt, tart tőle és ikább elkerüli, rövidebb, hosszabb pórázon tartja. A történet szögegyenes, de őt el tudom nézni órákig ha csak ül is.

Bejegyzés: Szonatina

Elvileg piszkos harry, de szerintem inkább Colors Japán verziója. imádom Kitanot, mindegy, hogy fiatal vagy öreg, majd megszakad nehogy játszon/alakítson/szinészkedjen egy pillanatra is a filmjeiben. Csak és kizárólag jelen van!

Bejegyzés: Erőszakos zsaru

@Gaztor Vals: ...és még az "Az ember tragédiája" filmes feldolgozásai.

Bejegyzés: #140 - Az ördögűző, Krisztus utolsó megkísértése, Elfogy a levegő, When Evil Lurks

Kedves Dénes, Sándor és Zoltán!

Köszönet az eddigi remek podcast adásokért!
A friss rész kedvenc filmes ördögeitek taglalása közben felmerül egy kérdés a gonosz ezen formájának magyar filmekben való megjelenéséről.
Két erős példa rögtön eszembe jutott:
Micci, Psota Irén női ördöge (Ördög vigye (1992)).
Kaspar, Vallai Péter megformálásában (Bűvös vadász (1994)).
Alaposabb kutatómunkát megérdemelne a felmerült kérdés, mert az ördög magyar filmes reprezentációja remek (és talán nem is kutatott) téma.
További jó munkát, hasonlóan remek adásokat!
Üdvözlettel:
Zsolt

Bejegyzés: #140 - Az ördögűző, Krisztus utolsó megkísértése, Elfogy a levegő, When Evil Lurks

Végtelenül taszító ez az egyrészt-másrészt kenegetés, amit a találó nevű művészúr előad. Cinikus közpénztolvaj senkiháziakkal vagy a sikeresen elhülyített zsebnáci jobbágyhadaikkal mégis milyen "párbeszédet" kellene folytatnom? Miről? És főleg mit kellene annyira megértenem az árnyalt lelkivilágukon? Meg van értve, köszöntem, időtlen idők óta, az aljassággal vegyes gátlástalanság és a csontig ható tahóság annyira azért nem rétegzett nüánszok.

Bejegyzés: #138 - Magyarázat mindenre, Nincs aki megmentsen, Az alkotó, A félelem ára

@Szabó G. Ádám: Ui. Caine-t jobbnak tartom a '72-es szeretőszerepben (Olivier persze zseniális), hiszen az ottani cselekmény átgondoltsága miatt a játéka is belesimul az összképbe, míg a 2007-es adaptációban az ő és Jude Law alakítása is lelóg a kidolgozatlan nagy egészről.

Helyén van-e a krimiíró esze? Mivel egyik film sem elsősorban a nyomozásra összpontosít, hanem a jellemekre, ezért a suspension of disbelief megengedhetőbb a kirakósdarabok összeillesztésénél.

Bejegyzés: #135 - Francia kapcsolat, Lidérces órák, Mesterdetektív

Egészen káprázatos, hogyan aknázza vagy nem aknázza ki a '70-es Shaffer-színdarab tartalékait a két angolszász feldolgozás. Míg a Joseph Mankiewicz-féle adaptáció tetrális háttere dacára nemcsak fordulatos, hanem dinamikus, élő-lélegző, tényleg filmszerű krimi, addig a Branagh-változat (nem remake, újabb adaptáció, van brit-pakisztáni is) piszkosul fáradt, létidegen és homofób. Előbbinél óriási súllyal bír, ahogy az alulról felkapaszkodott (vö: Caine valódi előélete) Tindolini képes valóban túljárni az őt lekicsinylő Wyke (vö: Olivier respektusa) eszén, de szintén nem elhanyagolható, hogy a krimiíró is belebukik a saját önhittségébe, de a folyamatosan megalázott, státusza, olasz gyökerei, családi öröksége miatt névleg stigmatizált színész bizonyítási kényszere is délibáb, hiszen az életével fizet a fals győzelméért. Vagyis Mankiewicz első adaptációja a játékelméletből bontja ki a hatalom, a háború természetét, mely szerint csatában, játszódjon le nemzetek vagy egyének között, senki nem kerülhet ki győztesen, hiszen nép és személy is gyakran pitiáner okokból mennek egymásnak, így ügyes stratégák sem tudnak lenni, csak szánalmas figurák. Érdekes megfigyelni, hogy a krimikre vagy a whodunitokre máig mennyire jól tapad a játéknarratíva, ld.: Nyom, Bodies Bodies Bodies, Az üveghagyma, plusz maga a nyomozásszál is tökéletesen a kicsinyes hatalmi játszmák metaforájává avatható.

Hát igen... Branagh-nek alig jutott hely, a homoszexuális vonulat teljesen kidolgozatlan, semmiért ráerőltetett fordulat az egészre, csak a végig egyértelmű alá-fölérendeltséget illusztrálja, semmiféle szívfájdalom nincs itt, csak egy sértő, zéró kifutású ötlet az egész, amitől valóban még nagyobb katyvasz a megoldás. Maguk a színészek is fáradtan, fix kamerák előtt, színpadiasan, tévéjátékba illően beszélnek, mozognak, semmi cinematikus nincs bennük, holott ezt a látványvilág, Caine karizmája (Law-é sajnos nem), Pinter szkriptje, pláne egy modernizált generációs konfliktus vagy gender-analízis az előnyére fordíthatta volna.

Bejegyzés: #135 - Francia kapcsolat, Lidérces órák, Mesterdetektív