A toplistázós adás után megint listázunk, most azt a 18 filmet soroljuk, amelyet a legjobban várunk idén, és a Futni mentem főszereplője, Trill Beatrix is elmondja, hogy mit vár 2015-től. Utána azt a (spoileres) beszélgetést lehet meghallgatni, amelyet még december végén vettünk fel a Toldi moziban, az új Nosferatu-film vetítése után. (Résztvevők: Varró Attila, Pozsonyi Janka, Pauló-Varga Ákos, Baski Sándor.)
Menetrend:
78 éves korában meghalt David Lynch, az amerikai független film ikonikus alakja, a Radírfej, Az elefántember, a Kék bársony, a Twin Peaks, a Veszett a világ, a Lost Highway, a Straight Story és a Mulholland Drive rendezője. A rendezőkollégák (és az egyik legfontosabb színésze) laudációiból válogattunk.
Martin Scorsese
Manapság sokat hallom és olvasom a "vizionárius" szót – ez egyfajta klisévé vált, a reklámnyelv részévé. De David Lynch valóban látnok volt – ezt a kifejezést akár a személye, az általa hátrahagyott sorozatok, képek és hangok leírására is kitalálhatták volna. Olyan formákat alkotott, amelyek úgy tűnt, hogy a szétesés szélén állnak, de valahogy mégsem estek szét. Olyan képeket varázsolt a vászonra, amilyeneket előtte sem én, sem más nem látott még – mindent furcsának, hátborzongatónak, revelatívnak és újnak mutatott. És kompromisszumok nélkül alkotott az elejétől a végéig. Szomorú, szomorú nap ez a filmesek, a filmkedvelők és a filmművészet számára. De a filmjei és a Twin Peaks az évek és az évtizedek múlásával egyre csak növekedni és mélyülni fognak. Szerencsések voltunk, hogy volt egy David Lynch-ünk.
Január 20-án 19 órától a Művész Mozi Buñuel termében Kocsis Ágnes második nagyjátékfilmjével, a Pál Adrienn című alkotással folytatódik a Filmrendezők klubja.
A film megkapta a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége, a FIPRESCI díját a 63. Cannes-i Filmfesztiválon, az Un Certain Regard szekcióban, majd 20 díjat nyert különböző nemzetközi filmfesztiválokon, többek között Zürichben, Rigában vagy Cottbusban. De Pál Adrienn idehaza, a 42. Magyar Filmszemlén is négy fődíjat hozott el, legjobb filmnek választotta mind a szakmai zsűri, mind a közönség, és a Magyar Filmkritikusok Szövetsége is ennek az alkotásnak ítélte a legjobb rendezés díját.
A vetítést követő mesterkurzuson a rendezővel Till Attila beszélget.
A szinopszis:
Szokás szerint toplistázással zárjuk le a tavalyi évet. Ezúttal Baski Sándor, Huber Zoltán és Pauló-Varga Ákos évértékelt (most is akadnak olyan filmek a listában, amelyek idén kerülnek majd csak moziba), de felkértünk egy-egy magyar rendezőt (Zurbó Dorottya, Füzes Dániel), színészt (Ember Márk, Dér Zsolt) és fesztiválszervezőt is (Rév Dániel), hogy beszéljenek a kedvenc filmjeikről, sorozataikról, és értékeljék az évet szakmai szempontból.
A 2024 első felének legjobb filmjeiről itt beszéltünk, a tavalyi nagy toplistázós adás pedig itt található.
Menetrend:
FILMEK A KATEDRÁN
Hogyan néz ki a tanügy napi filmkánona? – nehéz megmondani, ehhez alapos terepmunka kellene. A filmoktatás résztvevőinek okos gyülekezete mindenesetre talán megérti, hogy érdemes újra és újra friss szemmel nézni, illetve nagyon komolyan venni egy-egy ősöreg fekete-fehér filmet és valamennyi TikTok-videót.
Szíjártó Imre: Iskolapéldák (Kánon és filmoktatás)
Filmiskola (Magyar mozgóképtanárok a filmoktatásról) Hurtik Nóra – Vigh Martin: Hova vissza? (Kerekasztal-beszélgetés az értelmiségi pályakezdésről)
MAGYAR IFJÚSÁG
Beretvás Gábor: Megállt az idő (A magyar iskolafilm hagyományai)
Kovács Kata: Kiskamaszkor megírva (Lakos Nóra: Véletlenül írtam egy könyvet)
Tóth-Gyollai Orsolya: „Halálról beszélni tabudöntés” (Beszélgetés Lakos Nórával)
Gelencsér Gábor: Csak szavak (Dettre Gábor: Csendes éj)
Csabai Máté: Legyen nekünk is ilyen (Mazzag Izabella: Mi vagyunk Azahriah)
Mozikban az Oscar-díjas Paolo Sorrentino várva várt, olasz-francia koprodukcióban készült filmje, a Parthenopé - Nápoly szépe, a Sorretinókban járatos néző pedig minden bizonnyal tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire számíthat: meg nem értett, érzékeny humánértelmiségiek és/vagy felső(közép)osztálybeliek olasz virtussal sóhajfilozofálnak az azúrkék sós riviérán. Hullámzó szerkezet, kimerevített pillanatok, amore e morte. Hiszen, ahogy a mellékelt ábra is mutatja (Oscar-díj), ez a forma eddig bejött.
A néző elvárásaiban ezúttal sem csalódhat. In medias res, Vénusz módjára, a tenger habjaiból előbukkan a nagybetűs NŐ, íme, Nápoly megszemélyesítője, megszületett Parthenopé, akit nem mellesleg éppen úgy hívnak, mint a görög mitológiában, Akhelóosz folyamisten lányát, a szirént, aki az igéző énekével megbabonázott hajósokat zátonyra futtatta. Mivel Odüsszeusz az istenek tanácsára befogta a fülét, ezért rá nem hatott a csábító dala, aminek következtében a nimfa öngyilkos lett. Mivel Parthenopé tetemét Nápoly környékén vetette partra a víz, ezért a város róla kapta ókori elnevezését. Ahogy a mitológiai alak, úgy a filmbéli nő is a vágy titokzatos tárgya Nápoly szimbólumaként. A film foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy tudtunkra adja: ez a nő nem akármilyen, ő bizony gyönyörű, benne aztán van valami (különleges)! A Parthenopét játszó színésznő (Celeste Dalla Porta) kétségkívül rendkívül szép, de kérdés, hogy ebből mi következik, és hogy a szépség misztikuma el tud-e vinni cirka két és fél órát? A válasz az, hogy mikor-hogy.
Nyomasztó év volt. Döglődik is az utolsó pillanatáig, mint egy torz közlendőjéhez a leleplezés után nevetve-dühösen ragaszkodó laposföldhívő.
Privát nyűgökből (A-kategóriás filmfesztiválok, úgymint a 10 éve szakszerűen jelentkező kollégát indoklás nélkül, diktatórikusan visszautasító Berlin; a humanizmusunkat lassan kioltó digitális hierarchiát és jegyfoglalást ugyancsak autokratán éltető Cannes soha többé nem fenyegető álszentsége), mélyre sújtó döccenőkből (Nyugodjék békében, kedves Gusztáv.), mi több, globális katasztrófából (tévedéseikben, szadizmusukban megerősített, gyerekkorukban bántalmazott és ezen felül nem emelkedő, mentálisan sérült Prescott-alteregók) is bőven jutott.
Igaz, mintha az év utolsó harmadában újra szárnyra kapott volna a nemzetközi filmművészet, kötelező sikerek listázásra ezúttal se számítson senki. Az előző bekezdésben foglaltak pláne radar alatti, valóban serkentő művek említését teszik indokolttá.
Top 3