Nyomasztó év volt. Döglődik is az utolsó pillanatáig, mint egy torz közlendőjéhez a leleplezés után nevetve-dühösen ragaszkodó laposföldhívő.

Privát nyűgökből (A-kategóriás filmfesztiválok, úgymint a 10 éve szakszerűen jelentkező kollégát indoklás nélkül, diktatórikusan visszautasító Berlin; a humanizmusunkat lassan kioltó digitális hierarchiát és jegyfoglalást ugyancsak autokratán éltető Cannes soha többé nem fenyegető álszentsége), mélyre sújtó döccenőkből (Nyugodjék békében, kedves Gusztáv.), mi több, globális katasztrófából (tévedéseikben, szadizmusukban megerősített, gyerekkorukban bántalmazott és ezen felül nem emelkedő Prescott-alteregók) is bőven jutott.

Igaz, mintha az év utolsó harmadában újra szárnyra kapott volna a nemzetközi filmművészet, kötelező sikerek listázásra ezúttal se számítson senki. Az előző bekezdésben foglaltak pláne radar alatti, valóban serkentő művek említését teszik indokolttá. 

Top 3

Three Kilometres to the End of the World

Így kell szembenézni a jelennel. Csendekre, kihagyásokra, elfojtásokra, román színészveteránokra rengeteget bízó tragédia, a homofóbia, korrupció, ártatlanságvesztés és demagógia könyörtelen vádirata.

I Am the Beauty of Your Beauty, I Am the Fear of Your Fear

Hihetetlenül egyedi Miu Miu-röpke. Kulturális eltérésekkel, trauma- és dühfeldolgozással árnyalt, maláj harcművészeti darabba csomagolt feminista karaktertanulmány. A szériában nincs párja. 

A vörös szűz

Emancipáció és fasizmusba torkolló liberális képmutatás ellentétéből, szexuálpolitika és szocializmus összefonódásából jeles. Ritkán akadémikus, többször gótikus psycho-biddy.

Obskúra

Manila in the Claws of Light (1975)

Iszonyatosan lélekőrlő, poézise és flashbackjei ellenére is neorealista tapintású, nincstelenek kizsákmányolásáról, méltóságuk tiprásáról értekező fatalista szociodráma az id. Marcos-érából, a végső halálfutás retinába ég.

The Emperor's Naked Army Marches On (1987)

Emlékezetpolitikai, igazságkereső interjúfilm, a japánok Libanoni keringője a II. világháború napjainkba gyűrűző, önkannibalizáló kegyetlenségéről, az emberölési kísérletre vetemedő riporter példátlan.

In Spring One Plants Alone (1980)

Szomorú, érzékeny, lírai realista dokurövid egy szellemileg visszamaradott maori fiú és idős anyja vegetálásáról. Füstös, romos folklórtabló, a természet közönye nyugtalanító, a civilizációba merészkedés hatásos.

Happy Place

Rosszkedv ellen minden baloldali értelmiséginek a The A.V. Club frissen visszatért, a "Weird Al" Yankovic és a Phish karrierjét is áttekintő, masszív Steven Seagal-ellendrukker, SNL-en iskolázott, szemétmozikat faló, a Manic Pixie Dream Girl és a "forgotbuster"-terminusokat kidolgozó popkultúra-kritikusát, egyben bánatos komikusát lenne tanácsos felírni.

3. A pedofil Gumiember

Tudni akarod, miért nem látható többé Doug Hutchison, pedig olyan félelmetes volt a Halálsoron-ban és az X-akták itthon legismertebb heti szörnyeként? Azért, mert 50 évesen egy 16 évest vett feleségül, akit valóságshow-ra, pornózásra kényszerített, majd fojtogatott és leköpött.

2. Náciölelő fekete

Előfordul, hogy a szerző leveti gonzo-maszkját és komolyabb hangvételű részletezésbe fog rokkant veteránokra épülő propagandagépezettől ihletett Lumet-portréig, ld. a Menekülő ellenségek című HBO-thriller faji dinamikát hasznosító afroamerikai zsaru-neofasiszta gyerek-párosa.

1. Declan és a Star Wars

Nemcsak hősünk döbben rá 46 évesen az űropera szemléletformáló zöngéire. Blogbejegyzése egy 8 éves kisfiát őszintén szerető apa tanúságtétele gigantikus IP-prizmán keresztül, de a fiú cseperedésstációinak lenyomata is, a Declan-Haven Books magánkiadó-elnevezés nem véletlen.

2025-ben is talpon maradunk.