Nyomasztó év volt. Döglődik is az utolsó pillanatáig, mint egy torz közlendőjéhez a leleplezés után nevetve-dühösen ragaszkodó laposföldhívő.

Privát nyűgökből (A-kategóriás filmfesztiválok, úgymint a 10 éve szakszerűen jelentkező kollégát indoklás nélkül, diktatórikusan visszautasító Berlin; a humanizmusunkat lassan kioltó digitális hierarchiát és jegyfoglalást ugyancsak autokratán éltető Cannes soha többé nem fenyegető álszentsége), mélyre sújtó döccenőkből (Nyugodjék békében, kedves Gusztáv.), mi több, globális katasztrófából (tévedéseikben, szadizmusukban megerősített, gyerekkorukban bántalmazott és ezen felül nem emelkedő, mentálisan sérült Prescott-alteregók) is bőven jutott.

Igaz, mintha az év utolsó harmadában újra szárnyra kapott volna a nemzetközi filmművészet, kötelező sikerek listázásra ezúttal se számítson senki. Az előző bekezdésben foglaltak pláne radar alatti, valóban serkentő művek említését teszik indokolttá. 

Top 3

Az év, amikor a pacal matrjoska-monstrum besokallt (A szer). Az év, amikor Sebastian Stan a mennybe ment (The Apprentice, A Different Man). Az év, amikor fény derült Mészöly Anna kettős életére: míg nappal magyar kisiskolásokat okított (Fekete pont), éjjel a meggyötört ábrázatú Adrian Brody pöcörőjét tutujgatta (A brutalista). Miféle egészestés mozgóképek emelték még az idei esztendő fényét, amelyek érdemesek a figyelemre? Alább következik egy rangsorolás nélküli toplista:


Kék Pelikan

Az év utolsó adásában filmet ajánlunk a Filmio január 6-ig ingyenes kínálatából (BUÉK!), kielemezzük Andrzej Żuławski pszicho-horror kultfilmjét (Megszállottság), és lezárjuk a Scorsese-sorozatunkat a Némasággal. Megbeszéljük többek közt, hogy

• hogyan és miért vigad sírva a magyar
• mennyi rendszerkritika van a BUÉK!-ban,
• milyen az a film, amibe bele tud őrülni a főszereplője,
• miért olyan hipnotikus élmény a Megszállottság,
• tud-e újat vagy mást mondani a hitről Scorsese a Némaságban
• és minekmentekoda a jezsuiták Japánba.

Menetrend:

00:02:45 - BUÉK! (1978)
00:30:45 - Megszállottság (1981)
00:50:45 - Megszállottság spoileresen
01:05:05 - Scorsese-sorozat: Némaság
01:33:55 - Epilógus

Szaladják „Taikyo” István kiállítása: fotó, film és festmény találkozása.

Szaladják „Taikyo” István évek óta a zen tanok vonzáskörében él: gyakorolja a meditációt, a magyarországi Onedropzen Közösség vezetője (honlapjukat jórészt mesterük, „Taikyo” fotói illusztrálják). Mindebben nyilván személyes megfontolások rejlenek. Az viszont már a nyilvánosságra tartozik, ahogy a zen szemlélet megjelenik művészi munkásságában. Mindenekelőtt saját rendezésű filmjeiben (Aranymadár, 1999; Madárszabadító, felhő, szél, 2006), s olyan általa fényképzett filmben, mint Az élet vendége – Csoma legendárium (Szemző Tibor, 2005). A filmezéssel sajnos felhagyott – a zen összefüggésében igencsak érthető ez a döntése –, ám szerencsére a fotózással nem. Fényképei ugyancsak a zen szellemében készülnek. Erre utal jelen kiállításának címe: Utagava Hirosige a 19. század elején alkotó, az európai művészetre is hatást gyakorló japán festő, akivel tehát a művész szellemi utazást teszt. Útja azonban jellegzetesen magyar tájakra visz (főleg a monokróm panorámakép-sorozat), s ez még erőteljesebben hív arra, hogy az azonosítható vidéket – ez adott esetben mindössze egy „ismerős” kátyú a földúton – egyfajta lelki, szellemi, belső tájként szemléljük. Valóban szemléljük, s ne elemezzük vagy értelmezzük.

Az eleve erőteljes kulturális konnotációjú tájkép műfajválasztása mellett mit tesz hozzá a fotókhoz az alkotó, hogy azok képekké alakuljanak át? Társművészetekkel mozdítja ki őket eredeti konvenciójukból, hagyománykontextusukból: egyrészt a festészettel, másrészt – Szaladják korábbi munkásságából következően – a filmmel.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-) rendezőjének második, Sünvadászat című nagyjátékfilmje február 13-tól látható országosan a mozikban.

A Sünvadászat a túlterheltség problémáját járja körül, három főszereplőjének egyetlen napját bemutatva. Schwechtje Mihály rendezőnek és Petrovits Genovéva producernek két közös kisgyereke van, akik a filmben is testvérpárt alakítanak. A film alapötletét az alkotók a saját életükből merítették.

– meséli a rendező, aki filmjében igyekszik rámutatni, milyen áldozatok árán tudunk boldogulni a hétköznapokban.

December 16, hétfőn folytatódik a Filmrendezők klubja a Művész moziban, ezúttal Gazdag Gyula 1986-os filmjével, a Hol volt, hol nem volttal. A vetítést követő mesterkurzuson a rendezővel Till Attila beszélget.

A történet:

A magyar családjogi törvény előírja, hogy amennyiben egy gyermek biológiai apja ismeretlen, harmadik születésnapja előtt képzeletbeli apát kell anyakönyvezni neki. Az apa fiktív voltát bizonyító iratokba az anyán és az iratokat létrehozó gyámügyi hivatalnokon kívül kizárólag a gyermek tekinthet bele, de csak azután, hogy nagykorú lett. 

Új adásunkban kibeszéljünk az év legsikeresebb magyar filmjét, Herendi Gábor új rendezését (Futni mentem), előveszünk egy nagy hollywoodi klasszikust (A siker édes illata), és folytatjuk a Scorsese-sorozatot A Wall Street Farkasával. Szóba kerül többek közt, hogy

• miért jobb a Futni mentem, mint a cseh eredetije,
• minek köszönhető a meglepően (?) nagy közönségsiker,
• lehet-e ma is aktuális egy 1957-es film,
• kik a mai kapuőrök,
• illik-e élvezni nézőként Jordan Belfort ámokfutását,
• és milyen lett volna a film Brad Pittel a főszerepben?

Menetrend:

00:05:30 - Futni mentem
00:38:20 - A siker édes illata
01:20:00 - Scorsese-sorozat: A Wall Street Farkasa
02:17:30 - Ajánljuk még