„A filmoktatás útja a 21. században” címmel tartott székfoglalót Tarr Béla február 3-án a Magyar Tudományos Akadémia Kistermében. A nemzetközi hírű filmrendezőt a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) hívta meg előadni.
"Tarr Béla életművét három fontos szakaszra szokták bontani" – mondta Ferencz Győző, a SZIMA ügyvezető elnöke. A költő-irodalomtörténész szerint a rendező munkásságának az első fejezetét a dokumentumfilmes korszak, a másodikat a hosszú snittek és Krasznahorkaival való együttműködés jellemzi, míg a harmadik a jelenlegi, Szarajevóban alapított filmes iskolájáról szól.
Tarr Béla az előadásában rögtön rácáfolt erre a felosztásra, mondván: „Nincsenek korszakok az életemben”. A rendező szerint a jellegzetes filmnyelvének kialakulása is egy folyamat, lépésről-lépésre haladt vele az alkotó. Mint ismeretes, Tarr a 2011-ben bemutatott A torinói ló című filmje óta felhagyott a filmezéssel, mivel az apokaliptikus hangvételű alkotással életművének végére ért. A székfoglaló során kifejtette, hogy a játékfilmes életmű lezárásának nem politikai vagy gazdasági oka volt. Úgy érezte, hogy alkotótársaival – többek között élettársával, Hranitzky Ágnessel, Krasznahorkai Lászlóval és Víg Mihállyal – egy folyamat végére értek.
Volt produkciós irodáját, a T. T. Filmműhelyt Magyarországon kilenc évig, 2004-től 2012-ig üzemeltette. Többek között olyan nagy hírű munkák kerültek ki a műhelyből mint Tarr Béla Prológus című rövidfilmje, Mundruczó Kornél Johannája és utolsóként Pálfi György montázsfilmje, a Final Cut. Tarr és társa, Téni Gábor producer folytathatta is volna a munkát, ha elismerték volna az itthoni, megváltozott filmes rendszert. A rendező viszont nemet mondott, és Szarajevóban letelepedve elindította filmes iskoláját, a film.factory-t. A nemzetközi BA, MA és PhD képzésre a világ minden tájáról érkeznek hallgatók - többek közt Japánból, Szingapúrból, Mexikóból, Izlandról vagy az Egyesült Államokból.
Tarr szerint a „tanítás” szó hátborzongató, hiszen mindig fennáll annak a veszélye, hogy az oktatással a fiatalok gondolkodását valamilyen szisztéma képére formálja a tanár. Éppen ezért a film.factory-ban workshopokat vagy szemináriumokat tartanak, melyekre neves filmeseket hívnak meg. Tarr szerint a hallgatóknak mentor kell, aki személyesen leül velük, és időt szán arra, hogy a fiatalok megtalálhassák a saját stílusukat.
A híres rendezők tanítási módszerei akár egészen rendhagyóak is lehetnek. A független filmes thai rendező, az Arany Pálma-díjas Apichatpong Weerasethakul például az érzékenyebb látásmódra hívta fel a tanulók figyelmét. A meditatív filmjeiről ismert direktor arra kérte a hallgatókat, hogy menjenek ki a természetbe, de ne vigyenek magukkal semmiféle technikai eszközt, majd adják elő tapasztalataikat.
Az iskolában a gyakorlati oktatás mellett a filmtörténeti ismeretekre is komoly hangsúlyt fektetnek, belemélyedve a francia, japán vagy a spanyol alkotásokba. Tarr szerint azért is fontos megismerni például Buñuel vagy Godard alkotásait, hogy a hallgatók ne csináljanak olyan filmeket, amik már egyszer elkészültek.
A rendező szerint az iskola szellemiségét azzal lehetne összefoglalni, hogy aki kamerát ragad, az egyben felelősséget is vesz a kezébe. Éppen az iskolából kikerülő filmeseknek kell, hogy legyen társadalmi, szociális érzékenységük.
Tarr szerint a különbözőségben van az erő, vagyis minden hallgatónak meg kell lelnie a saját formanyelvét, vizualitásának egyéni arcát, hiszen a valóságra számos módon lehet reagálni. Tarr szerint a hallgatókat nem oktatni kell, hanem felszabadítani. Ha filmkészítésről van szó, a rendező a következő tanácsot mondta:
"Nincsenek szabályok. A szabály te magad vagy."
