A rendszerváltás óta eltelt 35 év második legnézettebb magyar mozifilmje lett a Futni mentem, amelyre már több mint félmillióban ültek be. Herendi Gábor rendezővel még a decemberi Filmvilágban jelent meg egy interjú. Ez a teljes, vágatlan verzió.

A sorozatos elutasítások után a Valami Amerika rendezője is csatlakozott a függetlenfilmes hullámhoz a Futni mentem cimű munkájával. Szűkös anyagi körülmények között forgatott romantikus komédiát a legnagyobb cseh kasszasiker alapján; a Nők, ha futnak több mint 1,3 millió nézőt vonzott be a mozikba. Hogyan javították fel az eredetit? Milyen trükkel csábította vissza Csányi Sándort a romkomok világába? És szerinte mi a kulcs a közönségsikerhez? Herendi Gáborral beszélgettünk a gatyalehuzós humor csapdájáról, bizonyítási vágyról, és az is szóba került, milyen filmtervek rejlenek a fiókjában.

Az NFI sok kritikával illetett, egy szűk kört előnyben részesítő támogatási politikája egy függetlenfilmes hullámot hívott elő, amihez te is csatlakoztál. De amíg ez szerzői filmek megszületését jelentette eddig, te egy tisztán műfaji filmmel, egy romantikus komédiával álltál elő. Mennyire látod egyedi vállalkozásnak a Futni mentemet a többi függetlenfilmhez képest?

Tudom, túlzás, de viccesen azt szoktam mondani, hogy ez a világ első független vígjátéka, és ebből a szempontból ez tényleg unikum. Azért jönnek inkább szerzői filmek, mert a szerzői film tud olcsó lenni. Egy vígjáték esetében sokkal kacifántosabb olyan forgatókönyvet csinálni, hogy az kevés pénzből megvalósítható legyen. Egy szerzői film egy szobában is tud játszódni, egy vígjáték viszont nehezen, és a nézői igények is mások ennél a műfajnál.

Azt persze nem állítom, hogy a Futni mentem is olyan alacsony büdzséből készült, mint azok a magyar szerzői filmek, amelyek most nagy sikereket aratnak fesztiválokon, de így is nagyon nyomott büdzsé volt, emiatt sok szívességre, sok megértésre, és alapos előkészítésre volt szükség, hogy elkészülhessen. Büszke vagyok arra, hogy húsz nap alatt leforgattuk, miközben 40 nap kellett volna. Nagyon felkészülten kell egy low budget filmhez odaállni, hogy a forgatáson aztán egyetlen egy felesleges kockát se vegyünk föl.

Akkor most érzed a sorsközösséget Reisz Gáborral, Szimler Bálinttal és a többiekkel.

Igen. Megkockáztatom, hogy egy kicsit élvezem is ezt a fajta filmkészítést. Meglátjuk persze, hogy a közönség mennyire fogja szeretni, de ez egy jó példa lehet arra, hogy műfaji filmet is lehet csinálni kevesebb pénzből. Rendszert viszont nem szabad ebből csinálni, mert ez nem jó. Folyamatosan nyomasztott az az érzés, hogy mennyire sok szívesség van ebben a filmben. A színészek is a gázsijaik töredékéért jöttek el. Ez hosszú távon nem fenntartható, hiszen ők is ebből élnek, és megérdemelték volna, hogy rendesen ki tudjuk őket fizetni.

A Futni mentem fejlesztése tőled függetlenül indult el. Az előkészítés melyik pontján csatlakoztál be?

NFI-fejlesztésnek indult. A forgatókönyv megírását még támogatták néhány millió forinttal, elfogadták, aztán köszönték szépen, de a megvalósítását már nem kérték. Az indokokat nem tudom. A film két producere, Kárpáti György és Berta Balázs jónak érezte a könyvet, és dafke úgy döntöttek, ezt mégis érdemes lenne megcsinálni, és akkor kerültem én a képbe. Eléggé ki voltam éhezve a játékfilmkészítésre, így rábólintottam bizonyos feltételekkel. Azt kértem, hogy Miklya Anna mellé hívjuk be társírónak Divinyi Rékát, mert benne megbízom. Az volt a problémám a cseh eredetivel (Nők, ha futnak – a szek.), hogy nem volt igazából szíve. Hiányoltam némi mondanivalót és mélységet, ezeket mindenképpen szerettem volna belelopni, és Réka fantasztikusan beletette.

Látok némi hasonlóságot a Valami Amerika és a Futni mentem között. Három egymással civódó testvér összefog egy közös cél elérése érdekében, 24 éve ez egy film elkészítése volt, most a maraton lefutása, és ez a kihívás összekovácsolja őket. Ez a hasonlóság szerepet játszott abban, hogy elvállald a rendezést?

Ez egyáltalán nem jutott eszembe, de igazad van, van hasonlóság. Például fontos volt, hogy itt is legyen katarzis a végén. Az eredeti filmből hiányzott az anya-lánya konfliktus, mi viszont abból indultunk ki, hogy megbomlott a családi összhang. Ez jön helyre szépen lassan, végigjárunk egy ívet, és így tud a befejezés pozitív és szívhez szóló lenni.

Korábbi mozifilmjeidben a rendezés mellett legtöbbször írói és produceri kredited volt, itt viszont kizárólag rendezőként vettél részt. Amikor a felkérés elfogadásán gondolkoztál, a saját egóddal is meg kellett harcolnod?

Egy picit kellett, de alapvetően nem éreztem ezeknek a szerepeknek a hiányát. Valóban szoktam forgatókönyvíróként is beledolgozni, de a munka dandárját mindig Réka végezte el, és most egy annyira kompakt és egész dolgot tett le az asztalra, hogy nem akartam hozzányúlni.

A két producer nagyon rendesen felajánlotta, hogy legyek én is az, de nem éltem a lehetőséggel. Azért nem, mert a low budget filmkészítéshez sokkal nagyobb odafigyelés kell. Nem akartam szétszakadni, a rendezésre akartam koncentrálni. A hozzáállásomon ez nem igazán változtatott, sok mindenbe belekotnyeleskedtem, de harmóniában tudtam együtt dolgozni a producerekkel. Segítettem szponzorokat találni, segítek a marketingben, tehát ugyanúgy bábáskodom fölötte, mint minden eddigi gyerekem fölött.

Összehasonlítva a cseh eredeti és a magyar változatot, azt vettem észre, hogy nálatok mind a drámai, mind a vígjátéki szituációk élesebbek, erőteljesebbek.

Igen, ez volt a célunk. Ezért is volt tanulságos megnézni az eredetit, észrevettem a gyerekbetegségeit, tisztán láttam, mibe kell mélyen belenyúlnunk.

A karakterek közül a legidősebb nővért változtattátok meg a leginkább. Amíg az eredetiben ő egy szürkébb, halk szavúbb személyiség, aki csalódott a férfiakban, és egy spermabank segítségével akar anyává válni, addig Tenki Réka már egy határozott, karrierista ügyvédnőt alakít, akinek nem szerepel a tervei között az anyaság.

Azt akartuk, hogy mindhárom testvér sarkosabb karakter legyen, akik emiatt nehezen mennek bele az anya maratonfutásos ötletébe, hiszen az fenekestül felbolygatja az életüket. Azt éreztük, hogy az erőteljesebb drámához a legidősebb testvért át kell írni. Meg kellett alapoznunk az anya és a lányai konfliktusát. Az lett kitalálva, és ez egyáltalán nem volt az eredetiben, hogy az elhunyt apa világutazó volt, a felesége mindig ment vele, és így gyakorlatilag a legidősebb lány, Dorina nevelte fel a két húgát. Ebből az elgondolásból bomlott ki a felnőtt Dorina jelleme, a munkaalkoholizmusa. Egyszer már belekényszerült egy anyaszerepbe, így most nem akar családot, hanem a karrierjének él.

A testvértriót Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix alakítja. Megítélésem szerint ez a film azon állt vagy bukott, hogy hármuk között mekkora az összhang. A casting során hogyan bizonyosodtál meg arról, hogy ne csupán három tehetséges színészt találj, hanem együtt is jól működjenek?

Erre én mindig odafigyeltem a filmjeim során, de leginkább szerelmi kapcsolatok eljátszásakor, férfi-női relációban. A Kincsemnél több nagyon jó színésznőről lemondtam, mert nem működtek párban Nagy Ervinnel. Itt bevallom, fel sem merült bennem, hogy hárman ne működnének jól együtt, szóval a castingon ez a rész kimaradt. De a film szerintem azt igazolja, hogy külön és együtt is nagyon jók.

Szerintem is nagyszerűek testvérként. Beszéljünk Csányi Sándor visszatéréséről! Volt egy időszak, amikor kis túlzással nem készülhetett nélküle romkom Magyarországon. Aztán tudatosan eltávolodott ettől a világtól, 11 éve már, hogy szerepelt a Coming Outban. Miért volt fontos neked, hogy visszahozd őt?

Mert ő egy ikonikus alakja ezeknek a filmeknek, és tetszett, hogy már régóta nem szerepelt bennük. Ahogy Tarantino, én is szeretek előhozni régi arcokat. Azt is bírtam, hogy Tenki Rékának a férje, és így játszanának el egy nehezen összekapcsolódó párt. Nem volt egyszerű meggyőzni őt, először nemet mondott. A Rékát fűztem meg, hogy segítsen, és beszélje rá Sanyit. A felesége kérésére elolvasta a forgatókönyvet, és innentől már olajozottan mentek a dolgok.

Ezek szerint Csányiban tényleg ott volt az elhatározás, hogy végleg maga mögött hagyja a romkomokat.

Igen. Elmondta nekem őszintén, hogy nem akar többet romkomokban részt venni, komolyabb filmekben, művészfilmekben szeretne szerepelni. Elmondta, hogy volt egy másik filmterv, amit ebből az okból visszautasított, és ami aztán nem valósult meg. Aztán nem jöttek a művészfilmes lehetőségek, vagy nem tudom pontosan mi történt, de végül nekem igent mondott, és sok jó ötlete volt a karakteréhez. Réka és az ő segítségével egy picit felturbóztuk az általa játszott rendőrt. Saját elmondása szerint nagyon élvezte a film készítését, sőt, olyannyira nem bánta meg, hogy még a promócióban is sokat segít. Le a kalappal előtte.

Nem csupán visszahoztad Csányit, de sok év elteltével ismét kitüntetett szerepet kapott a meztelen felsőteste.

Ez eleve benne volt a forgatókönyvben, úgyhogy neki kellett összeszednie magát. És össze is szedte magát.

Ember Márkkal korábban a Valami Amerika-sorozatan dolgoztál együtt, és azt látom, hogy sorra kapja a szívtipró szerepeket. A decemberben érkező Demjén Ferenc-musicalben is játszik. Ő lehet a következő Csányi Sándor?

Valóban érzi ezt a karaktertípust. Ő egy nagyon jó színész, és külön a lényét is szeretem. Azt nem mondom, hogy örülök neki, hogy most egyszerre több filmben is felbukkan. Menet közben tudtam meg, hogy annak a másik filmnek is főszereplője. Nem baj, az a fontos, hogy itt nagyon jól működnek Trill Beatrixszal, és ezt pontosan tudtam előre, hiszen őket már kipróbáltam korábban. Mondjuk testvéreket játszottak a Valami Amerika-sorozatban, de abból is látszott, hogy megvan a szükséges kémia köztük.

A rendszerváltás utáni korszak legnézettebb mozifilmjeiből több is a te nevedhez fűződik. Szóval érted és érzed, hogy mi kell a közönségnek. Idővel viszont a közönség igényei változnak. A Futni mentem kapcsán miben bízol, miért lehet ebből is közönségsiker?

Mindig megkérdezik tőlem, hogy mi a siker titka, hiszen én ezt nagyon érzem. Őszintén szólva, nem tudom, hogy érzem-e. Bár így lenne. Annak örülnék igazán, ha tudatos lenne ez az érzés, és bármikor előhívhatnám. Nehéz ezt a sikert visszafejtenem, de van egy fajta humor, amit szeretek, amit én magam is használok az életben. Nem erőltetett, hanem mindig az élethelyzetekből fakad. Ezt szeretik az emberek, és azt gondolom, hogy ez a film is ezen a hangon szólal meg. Szerethetőek benne a karakterek, olyanok, akiket fel lehet ismerni az utcán, barátban, barátnőben vagy akár önmagunkban. Hús-vér emberek, nem elrajzolt figurák. Ez nem gatyaletolós humor, olyat is csináltam, nem jött be.

Hiába vagy túl a Valami Amerikákon, a Kincsemen, ezek szerint most is izgulsz, mi lesz ebből a filmből.

Én mindig nagyon izgulok. Másfél év megfeszített munkájának a gyümölcséről most derül ki, hogy ízlik-e másoknak. Azért is izgulok, mert ma már elképzelhetetlen az, ami az első Valami Amerikával történt: 28 héten át szerepelt Budapesten a mozis top 10-ben. Manapság négy hét alatt lezajlik egy film mozis ciklusa, tehát négy hetünk van arra, hogy minél több ember megnézze. Nekem ez a visszajelzés, hiszen az ilyen típusú filmek nem tudnak fesztiválokra menni, a szakma sem értékeli őket annyira, pedig azt gondolom, nehéz vígjátékot csinálni. Marad tehát a közönség szeretete mint visszajelzés, és ha az megvan, én elégedett vagyok.

Említetted, hogy kipróbáltad a gatyalehúzós humort, és nem jött be. Itt nyilván a Valami Amerika 3-ra gondoltál. Az is komoly közönségsiker volt, a kritikusok viszont elutasítóak voltak a filmmel. Ez az első könnyed hangvételű mozifilmed azóta, a szigorú kritikák befolyásoltak abban, hogyan készítsd el a Futni mentemet?

Meghallom én a kritikákat. Érdekes eset volt a Valami Amerika 3, ott szerintem két vagy három pici dolog volt, ami kicsapta a biztosítékot. Olyan dolgok, amiket ma már nem tennék bele, nélkülük minőségibb lett volna a film, tehát elismerem, volt igazság a kritikákban. Az a szörnyű, hogy egy kritikus számára két-három pici dolog tönkre tud lenni egy másfél órás filmet. A közönség ezt a filmet is szerette. Van egy réteg, akinek tetszik a gatyaletolós humor, ezt az igényt akartam egy picit kiszolgálni. Ezt megbántam azóta, mert ez nem én vagyok. Olyat kell csinálni, ami belőlem fakad.

A legújabb filmedben számomra az volt a legizgalmasabb, hogy egy egyértelműen nőközpontú vígjátékot csináltál. Egy romkomot, amiben a párkapcsolati kavarásokat és nehézségeket hangsúlyosan a női karakterek szemén keresztül látjuk.

Nagy tisztelője vagyok a női nemnek, és ha ezzel is tudok egy kicsit adózni feléjük, akkor annak örülök. Ez most mindenképpen központi téma, a feleségem is nagy harcosa ezeknek a dolgoknak. Tagja az Egyenlítő Alapítvány közösségének, az egyik legnagyobb női szervezetnek, amely a női egyenjogúságért küzd, és hallom otthon azokat a problémákat, amik miatt még távol vagyunk gender szempontból egy egyenjogú társadalomtól. Örültem, hogy egy ilyen vetülete is van a filmnek.

Néhány évvel ezelőtt jött ki a Bűnös város című rövidfilmed, amely egy NER-kritikus politikai szatíra. Ehhez képest a Futni mentemben két apró megjegyzés van, amely reflektál a politikai valóságunkra, például említik benne a befóliázott könyveket. Egy szórakoztatást megcélzó, de mégiscsak a jelen Magyarországában játszódó romkomnak szerinted feladata foglalkozni politikai ügyekkel?

Nem gondolom, hogy ez feladatunk lenne egy ilyen filmnél. De például a könyvek lefóliázása egy annyira kitett dolog, hogy az bőven belefér, és nem gondolom, hogy megosztaná a közönséget ez a kiszólás. Nem figyeltünk erre különösebben oda, de nagyon beszólós dolgot nem akartam volna, hogy szerepeljen a filmben, mert – és ez tragédia – szélsőségesen megosztott a társadalmunk. Nem szerettem volna a nézőket semmilyen szinten megosztani. Nem minden filmnek feladata beszólni. Vállalom, hogy itt most a könnyed, egyben minőségi szórakoztatás a cél.

Kíváncsivá tettél. Van olyan filmterved, amiről azt érzed, hogy megosztó, amely provokálná a nézőket?

Abszolút van. Nem is sikerült átnyomnom a Filmintézeten. Tízparancsolat 2.0 a címe, és az sokkal inkább reflektál a mai világunkra. Egy nagyon konzervatív és vallásos polgármester az egyik főszereplője, akire illik az a mondás, hogy bort iszik és vizet prédikál. Annyira szeretem ezt a történetet, hogy idén megjelent regény formájában.

Elmondásod szerint feketelistára kerültél az NFI-nél, sorozatban dobták vissza a filmterveidet. Van benned bizonyítási vágy, akár revansvágy? Hogy most megmutatod, a rendszeren kívül is tudsz sikeres filmet készíteni.

Igen, van bennem. Hülyeség lenne ezt tagadni. Ezért is örülnék, ha sok nézője lenne a Futni mentemnek, mert azt bizonyítaná, így is meg tudtam oldani. Egyébként azt gondolom, a mostani grémiumnak szüksége lenne szórakoztató filmekre a kenyeret és cirkuszt elvét követve.

A Futni mentemben az elhunyt férj bakancslistáján szerepelt a maratonfutás. Beszéljünk a te szakmai bakancslistádról! Mik szerepelnek rajta előkelő helyen?

A Tízparancsolat 2.0-át régóta dédelgetjük Divinyi Rékával, azt is együtt írtuk. Van egy Máté Péterről szóló életrajzi filmem, amiről azt gondolom, hogy hiánypótló lenne. Mondták már nekem, hogy a fiatalabb generációknak fogalmuk sincs arról, ki ő. Ezt azért megkérdőjelezem, mert nincs X-Faktor Máté Péter nélkül. Elképesztően érdekes élete volt, amin keresztül egy izgalmas korrajzot lehetne adni a ’70-es és ’80-as évekről. Vannak a fiókomban olyan forgatókönyvek, amelyek készen vannak, és bármikor elő tudom húzni őket. Bízom benne, hogy lesz még erre lehetőségem.

Udvaros Dorottya karaktere idővel rájön arra, jobb úgy, ha nem az elhunyt férje emléke, hanem önmaga miatt futja le a maratont. Veled kapcsolatban mindig elhangzik, hogy közönségfilmes vagy. Szerinted melyik az a filmed, amelyet leginkább magadért csináltál meg?

A Toxikoma. Ez a történet az első filmem idején beépült a bőröm alá, ugye Szabó Győző pont a Valami Amerika kedvéért ment el elvonóra, és szokott le a heroinról. Később a regénye kéziratát is olvastam, szimbiózisban voltunk emiatt a történet miatt, és nagyon örültem, amikor engem kért fel rendezőnek. Egy kifejezetten személyes hangvételű filmnek érzem.

És hogy kicsit reflektáljak a közönségfilmes titulusra, tudomásul vettem, hogy vígjátékkal nem lehet szakmai sikert elérni, érdekes módon ez egy lenézett műfaj. Ezt már elrendeztem magamban. Megvan bennem a vágy, hogy egyszer szerzői filmet csináljak. És úgy mondom ezt, hogy a Toxikomát nem gondolom annak. Az viszont nem hajt, hogy azért vágjak bele, hogy megmutassam, gyerekek, én tudok szerzői filmet csinálni. Csak ha tényleg belőlem fakad, ha tényleg van egy olyan téma, amely mélyen foglalkoztat és izgat. Annyit el merek árulni, hogy elkezdtünk dolgozni egy ilyen filmen.

Úgy tudom, a Vertigo Médiával, a Futni mentem gyártójával és forgalmazójával már dolgoztok a következő filmen, jövőre lesz a forgatás.

A Vertigo két film jogát vette meg, mindkettő nagy kasszasiker volt a hazájában. A Futni mentem után a következő is egy cseh film remake-je lesz. De csak akkor tud megvalósulni, ha most sok nézőnk lesz, és legalább nullszaldóval ki tudjuk hozni. A forgatókönyv már kész, ez is egy nőközpontú, párkapcsolatokra még inkább koncentráló romantikus komédia. Mivel feszültséget gerjesztett a bejelentésünk, hogy november végén küldjük a moziba a Futni mentemet, érthető módon több más magyar film is a karácsonyi szezont próbálja meglovagolni, ezért a következő premierdátumát már most bejelentették 2025. december 4-re. Így aztán nem lehet vita arról, ki jelentkezett be először.

Idén hunyt el Tompos Kátya, aki színházi színészként és énekesként is komoly karriert épített, de legtöbben a Valami Amerika 2-ből ismerik. Milyen emlékeid vannak róla?

Azt fogják hinni, azért mondok ilyen szépeket róla, mert szegény meghalt. De tényleg az az igazság, hogy amellett, hogy rendkívül tehetséges színész és énekes volt, ennyire jófej, vidám és tüneményes embert keveset ismertem. Forgattuk a Valami Amerika 2-t, és ott voltak ezek a nagy anekdotázók, akiknek be nem áll a szájuk. És ez a lány lenyomta őket humorban. Ő volt a társaság középpontja, mindenki rajongott érte. Szeretett volna szerepelni a Valami Amerika-sorozatban, bele volt írva a könyvbe Bala lánya, de egészségügyi okokból már nem tudta elvállalni. Nagyon megszenvedtem a betegségét, amit végig emelt fővel viselt, az utolsó pillanatig kapcsolatban voltam velük.