Idehaza a Hollywood Hírügynökség a legnézettebb filmes véleményblog. A filmkritikai véleményblog felfutóban van Magyarországon is. A YouTube legavatottabb „prófétája” (heti kétszázezer látogató) a Hollywood Hírügynökség hiperaktív szerkesztő-műsorvezető bloggere, a „harmincas évjáratú” Szirmai Gergő. Küldetése: tömegfilmek kritikai elemzése populáris csomagolásban, szubjektív, humanisztikus közelítési móddal.

A filmkritikai véleményblog milyen mintáival találkoztál külföldön és Magyarországon? A tiéd miben hasonlít és miben tér el a többitől?
A videóblogok nagyrészt a szakmaiság vonalán oszlanak meg: vannak nagyon laikus blogok, vannak nagyon érzelmi alapúak és sajnos erőszakosan szakmai hangvételűek is. Én úgy gondolom, hogy valahol középütt vagyok: rengeteg érzelmet és blődséget rakok a műsoromba, ahogy kedvem szottyan, de emellett igyekszem a szakmaiságot rendesen, rendszeresen megjeleníteni. Én igazán a kettő között billegek, nekem ez a hangvételem, a személyiségem.

Mindig is így volt nálad, azaz nem változtattál ezen a trenden?
Volt változás valamelyest: bevállalósabb lettem a szókimondás terén.

Miért választottad a Hollywood Hírügynökség elnevezést? Van már logód, pólód, tárgyaid – a mítoszképzés fő eszközei.
Azért mert nagyon szeretem az alliterációkat. Amikor Amerikában éltem, akkor gondoltam első változatként az Amerikai Hírügynökség elnevezésre, de végül is a másodiknál kötöttem ki, mert az alliteráció jobban megmarad és szórakoztatóbb. Ez semmiképpen nem egy tudatos brand-választás volt.

Ez mindenféle műfaji-és zsánerfilmet jelentett, nem egy hollywoodi direkt kötődést?
Én döntöttem úgy, hogy a mainstream-filmekkel foglalkozom. Mindenkinek le kell szelni a maga szeletét a filmvilágból.

A mítoszképzés egymást követő eszközei menyire voltak részesi egy tudatos marketing építkezésnek?
Ez érdekes, hogy ezt a választást mítoszképzésnek nevezed. Én nem így látom: én a támogatás eszközeként éltem meg a közönség részéről. A logót is a közönség egyik tagja tervezte még a korai szakaszban. Annak, hogy „szerkesztőségi tagnak” tekintem a nézőket, ugyanez a motivációja.

Lehet-e egy blognak, ami 5-10 perces „áradásból” áll, valamilyen rituáléja, vagy pedig mindig az adott műfajtól, a véletlentől, a karakterektől függ a szerkezete?
Természetesen vannak az alapfelállások: három perc elmélet, és 5-6 perc film, és hírek a végén. Kell, hogy legyen valamilyen struktúra, még ha az változik is. Nekem is megvan a napi rutinom: felkelek hajnalban, kávé, kis gondolkodás, kis jegyzetelés stb. és megy a műsor estig. Persze vannak különböző rituálék, megszokott trendek. Én nagyon is figyelek ezekre.

De azért három év alatt változtak a formák?
Természetesen változnak. Egyrészt csiszolódnak, másrészt az életem maga is befolyásolja a műsor tartalmát, s így előfordul, hogy nagyon másnaposan ülök le a Másnaposak 3-ról beszélni.

Vonzódásod a mainstreamhez, a fősodor műfajaihoz mennyire befolyásolja a stílusodat, a szerepjátékodat?
Nem gondolnám, hogy mindez szerepjáték. Én a mainstremhez a saját személyiségem miatt vonzódom, s így a műsornak is szerves része igazából az „én felpörgött szerény személyem”.

Tehát abszolút őszintének kell lenned!
Igen, ez nem működik őszinteség nélkül. Én elég rossz színész hírében állok, csak magamat tudom adni, újra és újra.

Rögtönzöl vagy megírod? A 12 év rabszolgaság értelmezését például nagyon is filozofikus, mély ráhangolódással kezded, mintha egy papi szertartás odaadó részese volnál.
Amikor nagyon pontos akarok lenni, leírom, hogy mi az, amire feltétlen ki kell térnem, de van, amikor egyszerűen csak adom magam. Az elméleti részhez mindig sok jegyzetet írok, humoros elemet szinte semmit, mert az akkor jó, ha jön magától.

Van egy szerdai archív műsorod is, amit gyakorlatilag nézők, hallgatók, „blog-fürkészek” szerkesztenek. Ez másfajta megközelítés a premierfilmes szériádhoz képest?
Igen. Régóta kértek, foglalkozzam régi filmekkel is, én ennek kevésbé örültem, mert nem éreztem annyira a hírértéküket. De kitaláltam, hogy valamivel, ami engem a film kapcsán érdekel, inspirál összekapcsolom a filmek bemutatását.

Milyen a kapcsolatod a közönségeddel? Szerkesztőknek nevezed őket.
Azért nevezem őket így, mert nagyban befolyásolják a műsort.

Ez személyes találkozás is vagy csak virtuális érintkezés?
Az előbbi ritkább, kitüntetett alkalom, például egy ankét, meghívás gimnáziumi osztályokba, bulihelyekre, nagymozis vetítések előtti bevezetőkre. Jellemzőbbek a kommentek, a levélválaszok, de minden szezon elején a nézőim maguk szokták újraindítani a műsort.

A műsorodban bekapcsolsz-e másokat is a későbbiekben?
Egyedüli maradok. Úgy gondolom, szükségtelen szakembereket magam mellé hívni, amíg én bírom egyedül a szuflát. Ez az én gyermekem, ilyen értelemben elengedni nagyon nehéz. Más műsorban viszont dolgozom más emberekkel, hisz van egy másik csatornám.

Melyik blogkritikádat említenéd a legszívesebben és miért?
Több is van. Vissza-vissza tekintek néha, mert nagyon hamar elfelejtem, hogy miket is csináltam. Kiürül az elme és ismét össze kell rakni egy teljesen új műsort. A Wall Street farkasa kritikámmal nagyon elégedett voltam, mert annak olyan koncepciója volt, hogy lelkesedésemben nem is tudtam rendesen aludni. Vadi új ötlet volt, elindított egy sor eseményt, a műsoraim arculatát is átformálta.

A szabadszájúság, szókimondás mennyire tartós vonzerő a nézőcsábításban? Vagy a mindenkori kamaszlét tabusértő vágyát használod ki?
Én nagyrészt angolul beszélek, de az argó is, a zsargon is bejön, a szövegkörnyezet irányít. Általában angol kötőszavakat használok, mert az mozog a fejemben.

Kommunikációs-újságírói diplomád van. Szakdolgozatod tárgya Tarantino munkássága volt. A szakod vagy a filmek rajongó szeretete irányított az operatőrség felé?
Mindig is filmet szerettem volna gyártani-készíteni. Az elmélet felől érkeztem a gyakorlatba, tehát a bölcsészkarról a Színház és Filmművészeti Egyetemre, s innen mentem tovább, most már tudatosan, az operatőr mester szakra.

Játékfilm készítésén gondolkodtál-e már?
Nem igazán, én operatőrként dolgozom, de inkább sajtós vagyok. A fikciós álom nem az én világom. A dokumentumfilm, azon belül az útifilm műfaja érdekel leginkább.

Szűk Balázs