November 23-tól látható a mozikban Nagy Borús Levente első egész estés alkotása, az Éger. A Tantrum című kisjátékfilm folytatásában két egykori jó barát válik egymás esküdt ellenségévé. Az Égerben olyan színészek tűnnek fel, mint Kálid Artúr, Kovács Tamás, Nagy Zsolt, Péterfy Bori, Schmied Zoltán, Szilágyi Csenge és Zsótér Sándor. A rendezővel beszélgettünk.
Az Éger egyik különlegessége, hogy az előzményéhez, a Tantrumhoz hasonlóan a történet nagy részét a karakterek visszaemlékezéseiből ismerjük meg. Miért ezt a narratív megoldást választottad?
Az Éger cselekménye önmagában ismerős lehet mindenki számára, hiszen van benne szerelem, barátság, árulás, csalódás. Úgy akartam elmesélni ezt a melodramatikus történetet, ahogy korábban még nem láthatta a közönség. Ezért az osztott, visszaemlékezésekre épülő narratívát választottam, amiben monológok formájában bontakoznak ki az események.
Az Égerben két barát kapcsolatának megromlása egy véres bűnügyi történetbe torkollik. Milyen alkotások adták az ihletet a filmhez?
Gyerekként sokszor a kezembe került A gyertyák csonkig égnek kötet, de mindig csak a fülszöveget olvastam el. Nagyon megfogott, hogy két barát hosszú idő után újra találkozik. Akkor olvastam először a regényt, amikor újraírtam a Tantrum scriptjét, amiből az Éger is született. Már kész volt a forgatókönyv, de utólag tudatosult bennem, hogy a fülszöveg erősen hatott rám és az Égerrel tulajdonképpen hommage-t állítottam Márai Sándor regényének. A hosszú monológokra épülő történetmesélés szempontjából a Horace and Pete sorozat és a BoJack Horseman animációs sorozat egy-egy epizódja jelentett ihletforrást. Többen jelezték, hogy a Coen-fivérek hatását is érzik az Égeren, de ez részemről nem volt tudatos, noha Coenék régi nagy kedvenceim, így valószínűleg tudat alatt hathattak rám.
Az Éger kapcsán említetted, hogy az eredeti szkript alapos ráncfelvarráson esett át. Milyen szempontok szerint írtad újra a forgatókönyvet?
A Tantrum forgatókönyvének első verziója a három férfi karakterről szólt, de a közönségtalálkozókon egyértelművé vált, hogy a nézők kíváncsiak lennének egy női perspektívára is. Az Éger írása során olyan női nézőpontot emeltem be a történetbe, ami jelentős, de mégsem billenti el a mérleget egyik főszereplő irányába sem, így nem ad kapaszkodót a nézőnek azt illetően, hogy melyik nézőpont „igazabb” a másiknál.
Ragaszkodtál hozzá, hogy a Tantrum után az Égerben is Nagy Zsolttal dolgozzatok együtt, és ő alakítsa a főszereplőt. Nagy Zsoltot mi vonzotta a közös projektben, és neked mit jelentett az ő jelenléte a filmben?
Kezdő filmesként már annak is nagyon örültem, akikor elvállalta, hogy szerepel a Tantrumban. Nagyon bennem maradt, amikor elolvasta a scriptet és azt mondta, hogy ez a legjobb forgatókönyv, amit valaha olvasott. Még ha túlzás is a kijelentés, óriási dicséret volt számomra. Károly karaktere annyira összenőtt Zsolttal, a mustár színű kabáttal és a 48 perces monológgal, hogy szentségtörés lett volna mást választani a főszerepre. Az Éger teljesen másfajta kihívást jelentett a stábnak is és Zsoltnak is. Kíváncsi voltam, hogyan tudjuk megugrani. Zsolt számára szerintem azért volt igazán érdekes a projekt, mert a Tantrum alatt nagyon be kellett laknia Károly karakterét, magáévá kellett tennie a karaktert. Egyszer mesélte, hogy még olyan álma is volt, amelyben Károlyként élt meg eseményeket és emlékeket. Vonzotta az Éger azon aspektusa, hogy befejezheti a karakter történetét.
Régóta foglalkozol ezzel a történettel. 2020-ban, a járvány alatt kezdted el írni az eredeti forgatókönyvet, most pedig moziba kerül az alkotás. Nehéz elengedni a filmet?
Három év alatt a történet és a karakterek is a részeimmé váltak. Körülbelül kétszázszor néztem meg az Égert. Tudom, hogy mit csinálnék másképp, mire lehetek büszke. Mindent „megadtunk” egymásnak a filmmel, amit meg lehetett. Érdekel, hogy milyen diskurzus alakul majd ki körülötte, de úgy érzem, most már elengedhetem, és előre tudok tekinteni a következő projektjeim felé. Keserédes a búcsú, de úgy érzem, eljött az ideje.
Pszichológia szakon végeztél. Ennek köszönhetően empatikusabban tudtad kezelni azokat a problémákat, konfliktusokat, amik felmerülnek egy nagyjátékfilm forgatásán?
Egy ideje már nem foglalkozom aktívan a pszichológiával. Elképzelhető, hogy adott helyzetekben előjönnek régi berögződések, amiket a forgatás során hasznosítani tudok, de ez nem tudatos. Úgy érzem, inkább az írásba, azon belül is a karakterábrázolásba tudom átültetni, amit az öt év alatt az egyetemen megtanultam.
Ez volt az első egész estés filmed. Rendezőként mit tanultál ebből a forgatásból és mi az, amiben úgy érzed, még fejlődnöd kell?
Bár az Égerben nagyobb stábbal dolgoztam, mint a rövidfilmjeimben, de egyszerre legfeljebb három színészt kellett irányítanom. Szeretném kipróbálni magam olyan filmben is, amiben több karaktert instruálok és több a változó. Úgy érzem, ma már még jobban oda tudok figyelni a színészek visszajelzéseire, mint korábban. Munkahelyet váltottam és a VFX területén helyezkedtem el, így a trükkutómunkához kapcsolódó munkákat is sokkal tudatosabban tudom majd koordinálni a filmjeimben. Eddig is tudtam, hogy mekkora a szerepe a zenének, de ez Égerben Víg Mihály mellett még inkább tudatosult bennem. Tőle kaptam a tanácsot, hogy érdemes lehet előre megírni a zenét, majd ahhoz igazítani a jelenet ritmusát. Rengeteg kísérletezni valót tartogat még számomra a filmezés, ami miatt kifejezetten izgatott vagyok.
Várkonyi Zsolt
