Fazakas Péter tévéfilmje az 56 júliusi magyar gépeltérítésről.
Szabadság – Különjárat – magyar tévéfilm,2013.Rendezte: Fazakas Péter. Írta: Köbli Norbert. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: Lengyel Tamás (Pacsuta), Varju Kálmán (Misi), Tenki Réka (Annus), Csankó Zoltán (Halmai kapitány). Epres Attila (Szegedi). 55 perc.
Vetítik: M1 - 20:20
A magyar légiközelekedés történetének egyik legizgalmasabb fejezete az az 56-os forradalmat pár hónappal megelőző gépeltérítés, melyben a lábatlani cementgyár elszánt dolgozói vettek részt. A véres akcióban a gép személyzetének fele és a vasdorongokkal felszerelt elkövetők egy része is megsérült. Az elszánt, a kegyetlenségtől sem visszariadó cementgyáriak motivációit nem lenne könnyű ma már felfejteni. A romantikusnak tetsző szabadságvágy mindenesetre egy fikcióban nehezen összeegyeztethetőek látszik azzal a brutalitással, amivel az IL-2-es belföldi járat utasaira támadtak. Tettüknek nyoma maradt a Szabad Népben – ha akarjuk, írhatjuk kis betűvel is, a szabad népben: innen, ebből az országból, ezt is bizonyította történetük, csak erőszakkal, véres kézzel lehet szabadulni.
Köbli Norbert forgatókönyvíró meglágyította a géprablók történetét. Annak, hogy a nem feltétlenül szimpatikus akcióhősök motivációit személyesebbé tette – a hét eltérítőből hármat gyúrt – két jelentősebb következménye volt. Az első, a fontosabbik, hogy ennek következtében azt a hatalmat, amelynek szorításából szabadulni igyekszik a három szereplő, nem érezni fenyegetőnek és fojtogatónak; ez a háttér-zsarnokság, nincs benne a búcsúcsókban, az atyai szóban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban. A szelídített elkövetők nem összeszorított foggal harcolnak a reménytelenség ellen. Mindannyian méltányolható, de valójában a forradalmi lelkülettől távol eső, egzisztenciális okokból (nem azért, mert megvesztek a zsarnokság ketrecében) állnak bele az akcióba. Pacsuta, a bokszoló, mert nehezményezi, hogy nem engedik ki nyugatra, nem játszhat profi meccseket, esélye sincs kipróbálni magát. Misi, mert kulákszármazású, és nem mehet egyetemre. Annus, Misi mennyasszonya, (talán) hogy odaadását és hűségét bizonyítsa, jobb életet biztosítson – leendő –gyermekeinek.
Köbli Norbert azzal, hogy a történetet, ezen ötvenes éveket reprezentálni óhajtó, figurákra bízta, az alaptörténet fölé, tulajdonképpen helyébe, emelt egy love storyt. Fazakas Péter tévéfilmjének középpontjában így – ellentmondva a záró inzertnek, mely demokrácia felszabadító ereje mellett tesz hitet – ez a szerelmi háromszög történet emelődik, a három ember közti végzet-dráma, a kaland vagy thriller helyébe.
Ennek köszönhetően nincs pattanásig feszült helyzet, nincsenek lázadó utasok. Csak kedélyes beszélgetések, kellemkedő útitársak – jelentősebb részüknek (ez derül ki az ingolstadti katonai reptéren lebonyolódó harmadik felvonásban), esze ágában sincs lázadni. Nem hagyják cserben a rendszert, annak gazdáit.
Nem azért, amiért mondjuk a Spiró-hősök: mert olyan kicsinyes megalkuvásokra kényszerültek, melyekből az őszinteség, az őszinte élet felé nincs kiút, hanem puszta kényelemből. Amibe beleszoktak, azt már nem hagyják ott szívesen.
A figurák az ötvenes éveket reprezentálják, de nem a zsarnokság anyagából vannak gyúrva, nem megalázottak és megszomorítottak, csak gyengék. Ahogy az a buffo karakter is, a zeneszerző, aki folyton feleségével perlekedik, ahogy az a téesz-agrármérnök, vagy a sztahanovista is.
A fényképezés, a színészi játék minősége (különösen Tenki Réka és Varju Kálmán), a helyre kosztümök kárpótlás a félresikerül jelenetekért (hőseink, ha előre tervezték a balhét, miért ott veszik meg a jegyet a reptéren, az utolsó pillanatban?), a szerelmi részek miatt elmaradó izgalmakért (a feszültség fokozásának kínálkozó lehetőségeivel sem éltek az alkotók: a gép átsiklása a határőrök fölött kifejezetten suta).
Nem a hideg ötvenes évekből a barátságosabb klímájú Németföldre menekülőkről, nem is a szabadság óhajtásáról értekezik tehát ez az érdemdús, főként a fiataloknak (az ötvenes éveket nem a zsigereikben még most is érzőknek) szóló tévéfilm – hanem a megalkuvókról és a meg nem alkuvókról. A más életre vágyókról, a – máshová húzó szerelem ellenére is – csak e hazában otthont találókról. És azokról, akik nem tudtak nem elmenni… vagyis, ahogy nem egy részlete erre rá is játszik (így különösképpen pár remek poén), ma és itt, igen aktuális film a Szabadság – Különjárat.
Kolozsi László
