Hosszútávon, önerőből művészmozit üzemeltetni Magyarországon ma már nem lehet. Interjú Kalmanovits Balázzsal, a Puskin és a Tabán vezetőjével, a Budapest Film Zrt. munkatársával.

Tavaly decemberben bezárt a Tabán mozi bérleti díj tartozás miatt, de tavasszal újranyitotta kapuit Tabán Kinotéka néven. Hogyan sikerült a filmszínházat „feltámasztani”?

2013. decemberéig a Grantfilm Kft. üzemeltette a mozit, a tulajdonos pedig a mi cégünk, a Budapest Film Zrt. volt. 2014. márciusától teljesen átvettük a mozi működtetését a Budavári Önkormányzat hathatós pénzügyi támogatásával. Mi is és az önkormányzat is úgy gondoltuk, hogy nem szabad veszni hagyni az utolsó hagyományos budai művészmozit. Az önkormányzat segítsége nélkül viszont mindez nem sikerülhetett volna.

Miben változott a Tabán a három hónapig tartó felújítás alatt?

Teljesen átalakultunk. Ha valaki tavaly óta nem járt a mozi előcsarnokában, most szinte rá se ismerne. A falakat fehérre festettük, a dizájn minimalista lett, az előcsarnok egy részét pedig tégláig visszabontottuk, így most hellyel-közzel akkora a tér, mint az 1910-es években, amikor először megnyitott a Tabán. Ezzel a lépéssel is ki akartuk fejezni, hogy számunkra a mozi érték. Lecseréltük a vetítőt is: tavaly még a hagyományos, 35 milliméteres kópiáról vetítettük a filmeket, jobb esetben DVD-ről, Blu-ray-ről, de idén már haladtunk a korral, így a Kubrick nevét viselő nagyteremben már digitálisan vetítjük a premierfilmeket.

Mit tehet egy művészmozi manapság a túlélésért?

Hogy egy mozi életben maradjon, elengedhetetlen, hogy megfeleljen a kor technikai követelményeinek és muszáj premierfilmeket is játszania. A nézők többsége ugyanis a friss mozis termésből szeret válogatni, a régebbi alkotásokat meg tudja vásárolni DVD-n vagy megnézi a tévében. De ugyanakkor mégiscsak érdemes a klasszikusokat vásznon is vetíteni, hiszen az újabb generációk ezeket a filmeket moziban nem láthatták, legfeljebb a tévében vagy laptopon. És a mozi közösségi élménye is pótolhatatlan. Ezért is vetítettük le a Puskinban Hitchcock klasszikusait és indítottuk el a Spielberg-Scorsese sorozatunkat, melyet ősszel Tarkovszkij illetve a Coen testvérek sorozata követ. A Tabánban szeptembertől pedig az olasz neorealizmus alkotásait vetítjük, és lesznek japán klasszikusok is, több Kurosawa-film is a repertoárra került.

És a filmvetítéseken kívül még mi segíthet egy mozinak?

A filmek mellett „alternatív tartalom” jelentheti a menekülési utat, ami lehet opera- vagy színházközvetítés, vagy ne adj Isten, focimeccs közvetítés. Minden esetben az egyediségen van a hangsúly. A néző így kénytelen elmenni abba a moziba, ahol a vetítés zajlik, hiszen csak így láthatja a kívánt tartalmat. De beszélgetéseket is szoktunk szervezni, a Puskinban például féléven át mesélt jogi esetekről Vámos Miklós, de itt járt Jorge Bucay, argentin író-pszichoterapeuta is, aki előadást tartott és dedikált. Ezek a találkozások is bevételt „indukálnak”. Máskor meg koncertteremmé, színházzá vagy bábszínházzá alakul a moziterem.

Bevételt hoz, ha egy-egy filmet huzamosabb ideig tartanak műsoron?

Természetesen. A Puskinban pont egy éve épült két, tizenöt fős terem, melyekben tavaly augusztus óta játsszuk a Blue Jasmine-t, november óta A nagy szépséget. Az utóbbit naponta legalább tízen megnézik. De természetesen a már említett premierfilmeket is vetítjük a két kisteremben, ezek hozzák be a bevételünk nagy részét. Egy év alatt a két kisterem például több mint húszezer nézőt vonzott.

Ki lehet azt jelenteni, hogy egy művészmozi manapság már nem tudja magát fenntartani, ha kizárólag művészfilmeket vetít?

Hosszútávon, önerőből művészmoziként funkcionálni Magyarországon ma már nem lehet.

Más európai országokban jobb a helyzet?

A nyugat-európai országok nyilván jobb helyzetben vannak. Franciaországban például nem az a kérdés, hogy melyik mozit digitalizálják, mivel az összes terem digitálisan működik, ráadásul állami pénzből. A honi filmgyártásra nagy hangsúlyt fektetnek, nacionalista országról lévén szó. Törvényben szabályozták, hogy egy moziban több mint 50 százalékban francia filmeket kell vetíteni, a jegybevétel egy részét pedig visszaforgatják a hazai filmgyártásba. Így a mozihálózat és a filmipar egymást segítik. A kérdés ezért inkább az, hogy miként csaljanak be még több nézőt a termekbe. A franciák is az alternatív tartalmakra szavaznak, ami jelenleg elég nagy trend Európában. Így ha Párizsban valaki nem jut be a Comédie Francaise előadására, akkor bepótolja a moziban.