Filmvilág blog

Az idő nekik dolgozik - Hurok

2016. április 14. - Bilsiczky Balázs

hurok-szaraz-anger.jpg

A várva várt Batman-Superman csörte ugyan szerintünk is megbukott, a ki tudja, mióta tartó, a közelmúltban ismét nagylángra csavart magyar filmesek vs. hazai kritikusok tusában viszont egy szerencsés kezdeményezésnek köszönhetően legalább sikerült egy asztalhoz ültetni a civakodó feleket. A Hurok nem is jöhetett volna jobbkor. Az első, vérbeli magyar thriller jó esélyt kínál arra, hogy a róla folytatott diskurzusból eltűnjön a magyar filmkészítők által (érthetően) nehezményezett, a honi filmkritikában pedig (szintén érthetően) még mindig többször felbukkanó „ahhoz képest, hogy magyar” lesajnáló, más szemszögből nézve felemelő lábjegyzete. 

Madarász Isti munkájában az égvilágon semmi sem utal arra, hogy egy hazai produkcióról van szó. Nincsenek jellegzetes helyszínek, társadalomkritikai kikacsintások, egyedül az autók rendszáma lehet árulkodó jel, ezeket viszont az író-rendező tudatosan felhasználja – hogy mire, annak megfejtését a nézőkre bízzuk. Adott egy gyógyszercsempész pár (a nő felépült függő, a férfi eleinte érzéketlen dúvad), nehézsúlyú megbízójuk és egy halom ampulla, amit sürgősen el kellene juttatni a németországi kapcsolathoz. Anna (Martinovics Dorina) viszont egy terhességi teszt után és közvetlenül az indulás előtt úgy dönt, hogy marad, Ádám (Száraz Dénes) hiába is győzködi az ellenkezőjéről. Nem egy szimpla futár-akcióról van szó tudniillik, hanem egy alaposan megtervezett és előkészített kiugrási kísérletről, amelynek kecsegtető profitjából a szerelmeseké lehetne a világ. Az expozícióban lezajló veszekedés és az Ádám nőgyógyász apjához (Hegedűs D. Géza) tartó Anna távozása indítja el azt a különös időcsavart, amire aztán a teljes film épül, kiegészülve Dezsővel, a megbízóval. (Anger Zsolt az Aranyélet gengszterfigurájához hasonlóan ezúttal is hibátlanul hozza a könyörtelen szemétládát.)

Sorolni lehetne a tudatosan beépített vagy szimplán omázsolt előképeket a Primertől a Lé meg a Loláig, csakhogy Madarász szándéka valószínűleg nem a világmegváltó újdonság, hanem egy hézagmentesen összerakott játékfilm elkészítése volt, épp annyi feszültséggel, épp olyan ritmusban, épp olyan színészi jelenléttel és épp olyan történettel, amitől a munka kiérdemelheti a „profi” minősítést. Vegyük sorjában. A kellő feszültséget magában rejti a kiindulópont, így már az első percekben is érezhető, és soha nem csökken annyira, hogy elkalandozhatna a figyelmünk. Sőt, a kamaradrámaként is működő háromszögfelállás határozottan, de nem észvesztően feszül meg a pattanás előtti pillanatig. A megfelelően végigvitt ritmus több helyen is megakadhatna, így Ádám apjával történt találkozásakor, a rendező azonban nem időz el annyit például ennél a konkrét jelenetnél sem, amivel kizökkenthetné a nézőt a tempomatba programozott sebességből. 

hurok-martinovics.jpg

A történetet az előképek szép száma teszi kockázatmentessé, pontosabban a thriller műfaja és a sokszorosított idősíkok bemutatásának közkedvelt összeboronálása. Ahhoz viszont, hogy működjön is a sztori, szükség van a megfelelő forgatókönyvre, és ez az a pont, ahol akadozni kezd a gépezet. Különböző nézőpontokból megmutatni ugyanazt az eseménysort, pláne úgy, hogy közben játszik velünk az idő, hatásos és rendszerint pozitívan fogadott módszer, ugyanakkor nem lehet egy teljes filmet felépíteni egy alig negyed órás fejezet reciklikálására. Egy duplikált vagy szélsőséges esetben akár megháromszorozott idővonal és az ezzel járó önismétlés még élvezetes lehet, de amikor hatodszorra látjuk ugyanazt teljes egészében, rövidítés nélkül (ellenpélda: A holnap határa), egyszerűen unalmassá válik. Az pedig végképp frusztráló, ha a film végén nem kapunk rá választ, hogy mi indokolta a legfőbb összetevő használatát.

A karakterek közül a film készítői egyértelműen a két alfahímre fókuszálnak. Ádám apja csupán epizodista, Anna pedig súlytalan a többiekhez képest. A megbízót alakító Anger Zsoltot fentebb már méltattuk, de hasonló tiszteletkör jár az Ádámot játszó Száraz Dénesnek is. Az, hogy az ország egyik felének kvázi ismeretlen, a másiknak egy kereskedelmi csatornán futó szappanoperából ismerős arcot tesznek meg főhősnek, az alkotók érdeme, a játék intenzitása viszont kizárólag a számtalan színpadi produkcióban fellépő színészen múlik. Utóbbi azonban kétélű fegyver: míg a színházi előéletnek köszönhetően a gesztusokat, mozdulatokat, vagy az arc mimikáját illetően Száraz több mint meggyőzően teljesít, addig a szájába adott mondatokat a sajnos már megszokott modoros színpadiassággal adja elő. Ráadásul a szereplők közül neki van a legtöbb szövege, ami még feltűnőbbé teszi a filmekben használt lazább, hétköznapibb stílus hiányát.

A Hurokról összességében elmondható, hogy bizonyos elemeiben profi munka, és vitathatatlanul hiánypótló alkotás a magyar film palettáján. Az említett unalmat kiváltó folyamatos visszaugrás nem biztos, hogy mindenkit zavar – számukra Madarász munkája az elsőtől az utolsó percig egy izgalommal teli, feszes tempójú filmet jelenthet. Hogy melyik tábor van többségben, azt a nézettségi adatok hamarosan megmutatják.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr358603328

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hurok - kritika 2016.04.15. 07:27:37

-SPOILERMENTES- Amikor egy magyar thriller kerül a mozikba, ami ráadásul kilátásba helyez egy csavaros, időhurkos vonalat is, akkor a minimum az, hogy felvonjuk a szemöldökünket és kicsit félve ugyan, de izgalommal várjuk a preimier napját. Elképzelem...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagylaszlo971 2016.04.14. 09:11:58

Az "ádám te élsz, ez lehetetlen, láttalak meghalni" résznél hangosan felzokogtam ;-)))
Kia f@szom írja ezeket a dialógokat? Egy biztos, ugyanaz az ember, mindegyik kib@szott m@gy@rfilmnél ;-(((((((((((((((((((((((((((((

nagylaszlo971 2016.04.14. 09:13:27

"Azt hittem, hogy elveszítelek" - muhhhhhhhaha

nagylaszlo971 2016.04.14. 09:21:56

Pont most írok egy trillert, amiben a titkos megbízó megbízza a kerekesszékes és lúzer Ádámot, hogy nyírja ki a magyarfilmek dialógíróját ,-)

nagylaszlo971 2016.04.14. 09:43:30

Ugye mi vagyunk az a nemzet, aki még a gyárilag semmiféle szöveget nem tartalmazó Kisvakond egyes részeit is szinkronizálta, hát akkor miért is ne tengjünk túl verbálisan minden adandó alkalommal... De hogy egyetlen rendezőnk se érezze, hogy mennyire felesleges ennyi sok dumával aláfesteni a teljesen nyilvánvaló cselekményszálakat, az egyenesen tragikus. Amúgy a színpadokon is rengeteg sokat beszéltetjük színészeinket, aztán ezt filmen még megspékeljük a szuperközeli nagytotálokkal, miközben a gesztusok és mimikák Gloria Swanson és Ben Turpin együttes emlékét idézik. De miért is? Miért nincs egyetlen mogorva és hallgatag filmhősünk sem? Bár gondolom a magyar hallgatag és mogorva főhős nem állná meg, hogy tíz perces monológban ne ismertetné mogorvaságának és hallgatag mélabújának részletes okait ;-)

Willkommenskultur 2016.04.14. 21:12:21

Gyanúsan tolja a zindex a filmet, mint általában a nem magyar filmeket (Saulapja)

Jó?

will 2016.04.14. 22:11:58

De nyugtassatok meg: ugye nem egy Coherence koppintás...?

2016.04.14. 23:43:11

Én ezért készítek majd videó novellát :D minden szarul hangzik magyarul, akkor inkább legyen némafilm mint ez:
www.youtube.com/watch?v=yYhi2PIfpM0

2016.04.14. 23:53:55

Ez a Martinovics Dorina fájóan rossz színész. Az, amikor én, a néző érzem magam kínosan, annyira rosszul játszik. Biztos ő szavalt minden iskolai ünnepségen. Ripacsság a köbön.
Meg a neve. Martinovics Dorina. Nem tehet róla, de röhej.
Amúgy a filmnek adnék egy esélyt.

Duba Dániel · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.04.15. 08:00:50

@will: Coherence sajnos összehasonlíthatatlanul kreatívabb.
süti beállítások módosítása