Hajsza a föld alatt – szinkronos tévéváltozat, Pokol a metróban – feliratos VHS (The Taking of Pelham One Two Three, 1974) Rendezte: Joseph Sargent. Írta: John Godey regénye alapján Peter Stone. Szereplők: Walter Matthau (Garber), Robert Shaw (Kék), Martin Balsam (Zöld), Hector Elizondo (Szürke), Kenneth McMillan, Jerry Stiller, Tony Roberts, Nathan George, Lee Wallace.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Joseph Sargent szolid klasszikusa ritka utas az amerikai film metrókocsijában: sikeresen hajtotta végre a leszállást két nagy megálló, Régi és Új Hollywood között. A rendező elsősorban tévés produkcióiról ismert és nem kifejezetten auteur-alkat, ahogy Peter Stone-t, a remek forgatókönyvírót sem az öntörvényű zsenik között jegyzi a szakma, viszont a realisztikus New York-hangulatról A francia kapcsolat operatőr-vágó párosa, Owen Roizman és Jerry Greenberg gondoskodik, a kedvelt filmzenét pedig Coppola egykori sógora, David Shire szerezte. A Hajsza a föld alatt a bemutató idején is sikeres és kedvelt mozi volt, és az elmúlt 25 évben sem kopott a fénye, amit többek között a két remake (1998 – tévé, 2009 – mozi) is bizonyít.

Tegnap mutatták be Oliver Stone interjúfilmjét Velencében (versenyen kívül), a vörös szőnyeges bevonuláson ott volt (az obligát vörös nyakkendőben) a film egyik szereplője, a venezuelai Hugo Chavez elnök is. A South of the Border-ben a rendező rajta kívül meginterjúvolta még az argentin, a barzil, a bolíviai, az ecuadori, a kubai és a paraguay-i elnököt, de főként Chavez áll a középpontban. Stone szerint, aki pár éve Fidel Castróról már készített meg meghitt portrét, az amerikai média egyoldalúan ábrázolja a dél-amerikai vezetőket, kritikátlanul átveszik az amerikai kormány propagandáját. Célja, hogy bemutassa, milyen változások történnek ebben a régióban, és hogyan kezdnek kibújni ezek az országok Washington kontrollja alól. A rendező szerint a változások lényege, hogy olyan emberek kerültek hatalomra, akik a lakosság többségét képviselik, mint Chavez, vagy a bolíviai Evo Morales, az első indián származású elnök. A „másik oldal”, vagyis a Chavez kritikusai, akik szerint az elnök autoriter hatalmat épít ki, elnyomva az ellenzéki hangokat és a privát médiát, nem kapnak szót a filmben. „Miért kéne a dolgok árnyoldalát keresni, amikor a fickó jó dolgokat csinál? – kérdezi Stone, aki szerint Chavez „nem diktátor. Ő egy demokrata, nem tökéletes, de van ellenzéke, és óriási dolgokat hoz létre Venezuela és a térség érdekében.” (via)

A fenti nyilatkozatok és a tovább után látható előzetes alapján, a South of the Border hamisítatlan propaganda film. Ellenpropaganda, de attól még propaganda.

A napokban mutatták be Shinya Tsukamoto cyberpunk alapvetésének harmadik részét a Velencei Filmfesztiválon, és az első visszajelzések sajnos nem túl pozitívak. A kritikusok szerint Tsukamoto semmi újat nem tudott hozzátenni '89-es kultuszfilmjéhez, de problémásnak tartják azt is, hogy ezúttal angolul forgatott. Addig amíg személyesen nem tudunk minderről meggyőződni (remélhetőleg a következő Titanic-ra eljut a film) megnézhetjük az előzetesét.

H É T F Ő

Bérgyilkosok
Richard Donner akciófilmje két rivalizáló bérgyilkosról, a Wachowski-testvérek és Brian Helgeland forgatókönyve alapján. Az öreg róka: Sylvester Stallone. Az ifjú titán: Antonio Banderas. A vágy közepesen titokzatos tárgya: Julianne Moore. Az operatőr: Zsigmond Vilmos.
Vetítik: Viasat3 - 21:00

K E D D

Kegyetlen bánásmód
A Coen-testvérek szórakoztató, szerethető, de nem túl mélyenszántó kitérője a kommersz screwball comedy irányába, George Clooney és Catherine Zeta-Jones főszereplésével. Asztmás Joe karaktere és halála mindentől függetlenül zseniális.
Vetítik: TV2 - 11:30



Mázli
Keményffy Tamás filmje, amely a Legjobb forgatókönyv díját kapta a tavalyi filmszemlén.
Vetítik: Duna - 21:00

Radu Jude az ezredforduló óta formálódó román új hullám egyik legújabb résztvevője, bemutatkozó nagyjátékfilmjét (A legboldogabb lány a világon) az idei Titanic fesztiválon láthattuk. Korábban tévésorozatokat és reklámokat forgatott, illetve rendezőasszisztensként dolgozott – többek között - a Lazarescu úr halála forgatásán. Ő készítette a Képcső című rövidfilmet is, amelyet tucatnyi fesztiválon - köztük a Sundance-en – díjaztak (a tovább után meg is lehet nézni, 23 perc, angol felirattal). Nálunk a Mediawave mutatta be 2007-ben, ezt írtam róla a fesztiváltudósításomban:

A kategóriagyőztes román hitelesebb és beszédesebb, mint sok igazi szociográfia. Hivalkodó eszközök nélkül, sallangmentesen, az olasz neorealizmust megidézve mutatja be szereplőinek – egy hétéves kisfiúnak és apjának – egyetlen napját, akik olyan messze élnek a várostól, hogy hajnalban kell elindulniuk, ha estére vissza akarnak érni, s közben óriási sártengereken kell átküzdeniük magukat. Egy pokrócba takart ősrégi tévét visznek javíttatni, hogy a kisfiú este megnézhessen egy Bruce Lee-filmet. Az apa morgolódva, de rááldozza napját, hogy a fia vágya teljesülhessen, holott sejtjük, hogy lenne hasznosabb dolga is. Egyszerű, katarzist nem erőltető történet a nyomor közepette is létező önfeláldozásról és szeretetről.
 

Ma ért véget az 5. BUdapest SHOrt Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, amelyről sajnos nem volt alkalmunk tudósítani, de a legalább a díjazottakról beszámolunk. A 94 versenyfilmből az Enyedi Ildikó vezette nemzetközi zsűri az ausztrál Rene Hernandez Alattunk a föld (The Ground Beneath) című alkotását tartotta a legjobbnak, a következő indoklás kíséretében: „A film egy gyermek lelkének nehezen megközelíthető mélységét tárja fel fegyelemzetett, visszafogott és nagyon pontos érzékenységgel megfogalmazott filmnyelven.” (Lentebb megtekinthető egy jelenet belőle, ez alapján megalapozottnak tűnnek a dicsérő szavak.) Az Ezüst BUSHÓ-t Clement Michel Bébi című filmje kapta, amelyben egy átlagember próbálja meg az apaságot feldolgozni, de díjazták Gayer Zoltán és Molnár Péter Karusszel rítus című alkotását is.

Tim Burton nagyon szereti Ray Harryhausent és úgy általában a filmeket. Ez jön le a Killershez készített videoklipjéből - az egyetlen zenés promóból ami eddig az életrajzában megjelent. A Bones az Aranygyapjú legendájának egy jelenetével kezdődik, feltűnik benne a Fekete lagúna szörnye, a csontváz-főszereplők megidézik az Esélylesők és a Bombanő tengerparti jeleneteit...és ennyi. A Killers egykedvűen játszik egy posztapokaliptikus játszóteren, néha csontváz, néha emberi, néha hibrid formában.