Vasárnapi színi matinék leányszíveinek megdobogtatójára, Az ember tragédiájának Ádámjára záródik rá a vérszívó gróf, Drakula szerepe Hollywoodban.
Tennen véred csöpögve dűl
agyaraid s ajkad közül,
majd visszaszöksz sírodba, hogy
ifritek s gulok közt forogj,
míg tőled mind meg nem riad,
te náluk is borzalmasabb!
(A gyaur)
Lord Byron elbeszélő költeményéből való a mottó (Molnár Imre fordításában). Ama nevezetes genfi tó menti költői versenyen írta Byron, ahol Mary Shelley halhatatlansága megkezdődött versenybe írott kísértetregényével, a Frankenstein cíművel, s ahol a lord háziorvosa, nyűgös útitársa és testi jóbarátja, Polidori versenydarabként megírta A vámpírt, sok utóbbi színpadi és mozi-vérszívó őselődjét, az akkor már Lord Huthwein néven szereplő pro-Drakulát. Byron volt rejtett modellje Shelleyné rémregényének és Byron volt a vámpír Polidori doktor rajongva gyűlölő rémségében. Magának a Londonból éppen erkölcsbotránya elől Svájcba menekült lordnak csak a fenti hat sorra telt. Elakadt. Megriadt. Beleunt. Utóbb beillesztette a töredéket elbeszélő költeményébe.
Byron svájci menekülő vakációjának irodalmi eredményei évszázaddal később alapjaiban megváltoztatták egy emigráns magyar színész életét. Lugosi Béláról ma többet tudnak a világ bármelyik filmkedvelő országában, mint szülőhazájában. Ismerik nevét. Hozzátartozik a mozimitológiához. Idehaza elfelejtkeztek róla. Nemzedékek úgy nőttek föl a mozik nézőterén, hogy nem látták egyetlen vámpírfilmjét sem. Szabadkától a Nemzeti színpadáig negyedszázados színiiskoláját a közönség előtt végzi esténként 1898-tól 1920-ig. Kijárja a vidéki vándorszínészetet. Énekel karban. Szaporítja a tömeget tragédiákban. Virít operettbonvivánként és alakít jellemszerepet. Naponta mást játszik, ahogy a színházi szükség diktálja.