FILM/SZÍNHÁZ
A színházból gyakran vezet út a filmbe, de vajon így van ez fordítva is? Vezet út a mozivászonról a színpadra? A pesti színházak új trendje – nepszerű filmek színpadra alkalmazása – ezt bizonyítja. A hatásos, látványos, sodró erejű előadasok mintha a filmmel, annak is „multiplexes” változatával próbálnák felvenni a versenyt. A színház közegében még az art mozik világából erkező munkák is multiplexes fényben fürödnek, nem beszélve az eleve hollywoodias filmek adaptációjaról.

Gelencsér Gábor: Filmszínpad (Mozi a színházban)
Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek (Török Ferenc: Apacsok)

VARGAS LLOSA
Llosa keze nyoman a periferiális modernkori Peru váratlanul a maga világközpont-mivolta szerint nyilatkozott meg. A Nobel-díj ráiranyíthatja a figyelmet az eddig csak ritkán filmre vitt eletműre. A tavalyi kitüntetésig ugyanis a sok-konyves irónak csupán öt műveből forgattak moziváltozatot. Olyan remekművek várnak értő rendezőre, mint A zöld palota vagy a Négy óra a Catedrálban.

Ardai Zoltán: Buja, kenyes, hideg (Mario Vargas Llosa-adaptációk)

BUNUEL
Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza (Dali és Bunuel kapcsolata)
Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez (Louis Bunuel)

JOHN WAYNE
John Wayne esetében különösen nehéz elkülöníteni a színészt az embertől, az eltéres Wayne köznapi énje es szerepei között minimalis. Más színészek a változatosságban, egymástól homlokegyenest eltérő személyiségek megformálásában leltek örömüket, Wayne azonban mindig aszerint választott szerepet, hogy az vajon beleillik-e a róla felépített képbe, egyezik e világszemléletével. A forrongó hatvanas évek történései azonban rávilagítottak arra, hogy John Wayne sem tévedhetetlen.

Varga Dénes: A vadnyugat hercege (John Wayne és a hatvanas évek)
Nevelős Zoltán: Karakán emberek (Ethan es Joel Coen: A félszemű)
Varró Attila: Tavaszi hó (Charles Portis: Szilaj vér)

ARONOFSKY
Szabó Ádám: Őrjitő vagy (Darren Aronofsky)
Kovács Kata: Pszichobalett (Darren Aronofsky: Fekete hattyú)

ANIMÁCIÓ
Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek (Anilogue)
Margitházi Beja: Animació, nem imitació (Sylvain Chomet: Az illuzionista)

TELEVÍZIÓ
Sepsi László: A bennem elő gyilkos (Dexter-sorozat)
Kemenes Tamás: Alpári unalom (Való Világ 4.)
Deák Dániel: Veszteni tudni kell (40 milliós játszma)

FESZTIVÁL
Gelencsér Gábor: Titkok, hazugsagok (Torino)

HATÁR/SÁV
Simonyi Balázs: Az ősz, a barna es a szőke (Párizsi kiállítások: Brune/Blonde; Larry Clark)

KÖNYV
Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant (Marc Vernet: A hiány alakzatai)
Harmat György: Iskola a papíron (Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak)

KRITIKA
Báron György: Téli mese (Pacskovszky József: A vágyakozás napjai)
Gorácz Anikó: A kripli (Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok)
Vajda Judit: Csernobil es Isaura (Dézsy Zoltán: Az ügynökök a Paradicsomba mennek)

A címlapon: Darren Aronofsky: Fekete hattyú (Natalie Portman) – A Budapest Film februári bemutatója
 

HÉTFŐ

Négy éjszaka Annával
Jerzy Skolimowski filmje.
Vetítik: Duna - 00:00

Menekülés a félelembe (alias Merülés a félelembe)
David Twohy tengeralattjárón játszódó, hatásos kísértetfilmje, egyben máig az egyetlen olyan mozi, amiben Darren Aronofsky csak íróként és producerként közreműködött.
Vetítik: TV2 - 01:00

Perfume – brit–német, 2006. Rendezte: Tom Tykwer. Írta: Patrick Süskind regényéből Andrew Birkin és Bernd Eichinger. Kép: Frank Griebe. Zene: Reinhold Heil. Szereplők: Ben Whishaw, Rachel Hurd-Wood, Alan Rickman, Dustin Hoffman. 147 perc.
Vetítik: Duna TV - 22:15

Míg az ötvenes-hatvanas évek kardozós-szerelmes európai koprodukciói a hazai és a szomszédos sztárok szerepeltetéséből, a megbízhatóan kibuggyanó keblek látványából és a táj szépségéből termelték meg a betevőt, a nyolcvanas évek közepén új recepttel próbálkoztak a produceri boszorkánykonyha üzemeltetői. A Jean-Jacques Annaud rendezte 1986-os szuperprodukció, A rózsa neve nemcsak az irodalmi alapanyag kiválasztásában mutatkozott igényesebbnek, de a hollywoodi nívó szerint is kielégítő látvány mellett nemzetközi szinten ismert színészekkel biztosította be sikerét. Húsz évet kellett várni arra, hogy újabb, a „hozott” és a „hazai” előnyeit ötvöző történelmi dráma kerüljön filmre, s bár a Parfüm inkább tekinthető Patrick Süskind azonos című sikerkönyve mozgóképes illusztrációjának, mint a regény értő és értelmező filmes adaptációjának, a recept megint bevált.

A részletesebb prezentációk után (lásd:1. és 2. rész) következzen, a teljesség igénye nélkül, még 20 film beharangozója, címszavakban. A hiányzókat nyugodtan lehet kommentben reklamálni.

Love - Michael Haneke az öregedésről és a betegségről készít (nyilván) letaglózó filmet, Isabelle Huppert, Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva főszereplésével.

The Descendants - Alexander Payne (Kerülőutak) filmjében George Clooney, két lánya közreműködésével, megpróbálja megtalálni néhai felesége szeretőjét Hawaii szigetén.

DAU – A Titanicon pár éve fődíjat nyert orosz botrányfilm, a Négy rendezője Ilja Krzanovszkij a már 13 évesen egyetemre járó, Nobel-díjas Lev D. Landau fizikusról készít portrét.

Elkészült, és a tovább után megnézhető a David O. Russell-féle The Fighter magyar feliratos előzetese. A hét kategóriában (köztük: legjobb film, rendezés, forgatókönyv, férfi és női mellékszereplő) Oscar-díjra jelölt életrajzi dráma A harcos címmel február 14-én kerül a magyar mozikba.

Folytatjuk az ígéretesebbnek tűnő 2011-es premierek bemutatását. A merítés kellően széles, akad a rendezők között olasz, dán, angol és koreai (mindannyian első amerikai filmjüket forgatják), de tájföldi, görög és román produkció is található a listán.
Az összeállítás harmadik része itt olvasható.

This Must Be the Place (Paolo Sorrentino)

A kiváló olasz rendező, Paolo Sorrentino (A szerelem következményei, Il divo - A megfoghatatlan) olasz-francia-ír koprodukcióban ugyan, de első angol nyelvű filmjét forgatja. A főszereplő egy Sean Penn által alakított kiégett rocksztár, aki elhatározza, hogy megkeresi apja egykori kínzóját, egy Amerikában bujkáló náci háborús bűnöst. További szereplők: Frances McDormand, Harry Dean Stanton, Shea Whigham. Bemutató: Velence?

A neves rendezők által (megrendelésre) készített imázsfilmek divatjáról már esett szó a blogon is, ezúttal a Missioni bízta meg a kísérleti film hírhedt figuráját, Kenneth Angert egy rövid klip elkészítésével. Kecskés Péter írta a rendezőről a Filmvilágban megjelent portréjában: "A kamera Anger kezében egyedülálló mágikus szerszámmá vált; egyedi látásmódot hozott, mely minden egyes munkájában stílusteremtő módon megújul. Filmjei Aleister Crowley mágikus munkásságára, szinte vallásos szimbolizmusára támaszkodva egyedülálló módon jelenítik meg a mágikus átélés vizuális világát. Művei – szerzőjük bevallott szándéka szerint – invokációk, mágikus ráolvasások, mely műveleteken keresztül a nézőt is eljuttatja a megvilágosodáshoz."
A tovább után látható klipben azonnal ráismerni Anger jellegzetes stílusára és kedvelt motívumaira, kérdés, hogy megtekintése után a néző megvilágosodva rohan-e egyből Missioni-termékeket vásárolni.