Perfume – brit–német, 2006. Rendezte: Tom Tykwer. Írta: Patrick Süskind regényéből Andrew Birkin és Bernd Eichinger. Kép: Frank Griebe. Zene: Reinhold Heil. Szereplők: Ben Whishaw, Rachel Hurd-Wood, Alan Rickman, Dustin Hoffman. 147 perc.
Vetítik: Duna TV - 22:15
Míg az ötvenes-hatvanas évek kardozós-szerelmes európai koprodukciói a hazai és a szomszédos sztárok szerepeltetéséből, a megbízhatóan kibuggyanó keblek látványából és a táj szépségéből termelték meg a betevőt, a nyolcvanas évek közepén új recepttel próbálkoztak a produceri boszorkánykonyha üzemeltetői. A Jean-Jacques Annaud rendezte 1986-os szuperprodukció, A rózsa neve nemcsak az irodalmi alapanyag kiválasztásában mutatkozott igényesebbnek, de a hollywoodi nívó szerint is kielégítő látvány mellett nemzetközi szinten ismert színészekkel biztosította be sikerét. Húsz évet kellett várni arra, hogy újabb, a „hozott” és a „hazai” előnyeit ötvöző történelmi dráma kerüljön filmre, s bár a Parfüm inkább tekinthető Patrick Süskind azonos című sikerkönyve mozgóképes illusztrációjának, mint a regény értő és értelmező filmes adaptációjának, a recept megint bevált.
Roman Polanski utolsó két csellengés-története (A zongorista, Twist Olivér) óta tudjuk, hogy a digitális technika ízléses, szigorúan a történetmesélést szolgáló alkalmazása nagyban javíthat egy kosztümös film hitelességén, mégis csínján kell bánni vele, mert túlzott használatakor az illatos csipkefüggöny mögül könnyen előbújhat egy otromba ork. Tom Tykwer rendező (A lé meg a Lola, A gyilkosok is a mennyországba mennek) a tökéletes illatsor összeállítása érdekében fiatal lányokat gyilkoló, megszállott parfümistatanonc Jean-Baptiste Grenouille élettörténetének elmesélésekor sajnos helyenként kiengedte a digitális szellemet az üvegcséből, holott a regény alapos tanulmányozása után éppen neki kellett volna legjobban tudnia, hogy a lényeg az arányokban van.
Süskind bravúros alapötlete, mely az emberi érzékenységet a szaglással, a szerelmet az illatokkal, az elmúlást az elillanással felelteti meg, s mindezt a modern előtti korba, a pompa és mocsok között stagnáló francia monarchiába helyezi, nemcsak izgalmas posztmodern értekezés, de egyben kiváló filmes alapanyag is. Tykwer látványos feldolgozása szép, izgalmas és kerek thriller, helyenként mégis az amerikai gyermeknevelésben használatos vakarós-illatos mesekönyvekre emlékeztet, és ezáltal nem Süskind szeretetmetaforáját teszi meg mindent átölelő harmadik dimenziónak ebben a kétdimenziós műfajban, hanem a különböző digitális és reklámfilmes fogásokkal életre keltett édeskés illatot.
Csillag Márton