Itt a blogon eddig két alkalommal szemléztük a láthatatlan filmeket, vagyis azokat a produkciókat, amelyek sajnos semmilyen formában nem jutottak el még a magyar közönséghez. Teszár Dávid kollégánk az első összeállításban a koreai Shin Dong-il A barátom és a felesége című drámájára próbálta meg felhívni a figyelmet. Az Örökmozgó mozi koreai filmklubjának keretében most csütörtökön (március 3-án, 18:00-tól) le is vetíti a filmet, eredeti hanggal és magyar felirattal. (A belépő: felnőtt - 600 Ft, diák - 450 Ft, nyugdíjas - 300 Ft.) Bővebben a filmről a tovább után.

HÉTFŐ

Karácsonyi kavarodás
Daniéle Thompson (Félix és Rose) vígjátéka.
Vetítik: TV2 - 12:40

Tűzparancs
Korrekt akciófilm Kurt Russell-lel.
Vetítik: Cool - 21:20

Csillogás
Fliegauf Benedek dokumentumfilmje három halálélményről. Közreműködnek: Geszelyi Nagy Judit, Dobronay László, Nádas Péter.
Vetítik: m2 - 01:00

La sconosciuta – olasz, 2006. Rendezte és írta: Giuseppe Tornatore. Kép: Fabio Zamarion. Zene: Ennio Morricone. Szereplők: Kszenyija Rappoport (Irena), Michele Placido (Muffa), Claudia Gerini (Valeria), Pierfrancesco Favino (Donato). 118 perc.
Vetítik: M1 - 22:55

Nem láttam még sohasem színpadon, de biztos forrásból értesültem, hogy Kszenyija Rappoport a legjobb fiatal (negyven alatti) Csehov-színésznő (nem az egyik legjobb, hanem a legjobb). Van benne valami Nagy-Kálózy Eszterből, magyarul: megejtően szomorú szépség. Giuseppe Tornatore – több mint valószínű – látta őt, vagy egy olasz turnén, vagy a pétervári Kisszínházban, és rá gondolva, rá igazítva, netán egyenesen neki írta Az ismeretlen című filmjét. Azt gondolom, abból indult ki, hogy Rappoport lesz a főszereplője, és az is egyértelmű lehetett, ha már orosz színésznő bőrébe bújva ír hat év után újra filmet, akkor annak köze kell, hogy legyen a maffiához – vagy legalábbis az egyre elharapódzóbb és veszélyesebb leánykereskedelemhez, a Kelet-Európából elrabolt és állati sorban tartott prostituált lányokhoz. Hiszen a főhősnőnek oroszos akcentusa lesz, óhatatlanul. Meglep, hogy egyébként nincs az. Rappoport megejtően szomorúan, és szépen beszéli az olaszt. És valóban elképesztő tehetség. A film, a történet az első negyedórában (az epres jelenetig) vészjóslóan robog a giccs felé, de hirtelen megáll, irányt módosít, és erős, megrázó, tornatorés melodráma lesz. Rappoport mellé felzárkózik a kegyetlen rabszolgatartó szerepében az egyik legismertebb olasz színész, akit nagyon sokáig nem ismertem fel, hiszen kopaszra nyírt, kigyúrt, fukszos bikanyakú állat, és eleddig a másik oldalon állt (rég láttam ilyen lenyűgöző átváltozást, ilyenre csak olasz-amerikaiak képesek): Michele Placido. Az olaszok legdicsőbb kortárs rendezőjének – azért, lássuk be, az is megejtően szomorú, hogy ez így alakult – jót tett, hogy nem a mi Koltai Lajosunkkal folytatta pályáját, az viszont rosszat, hogy a nagy Ennio Morricone a stáb tagja maradt: a zene ugyanis olykor eltakarja, befedi a jeleneteket.
Ez a kisrealista opus ritka erős, borzongató fájdalmat és zavart okoz: valóban szól az elrabolt nők szenvedéséről, átlátható, jól megírt, fordulatos dráma, ami a lezárás nélkül – és Morricone ellenére – veszedelmesen nyomasztó lenne.

Kolozsi László

Múlt héten mutatták be a hazai mozik Darren Aronofsky Fekete hattyúját, amelyben egy fiatal balerina megkapja élete szerepét, de a rá nehezedő elvárások szorításában szép lassan megbomlik az elméje. Ennek apropóján Piszkos 12 rovatunkban 12 olyan filmet mutatunk be, amelynek egy-egy „bekattant művész” a főszereplője, legyen éppen táncos, író, színész vagy festő. Mint eddig, ezúttal is szívesen olvasnánk a kommenteknél, mely filmeket hiányolják a listáról olvasóink.


1. Vörös cipellők (Michael Powell, Emerich Pressburger, 1948)

HONNAN TUDOD? – Romantikus vígjáték a Lesz ez még így se! író-rendezőjétől, James L. Brooks-tól. A szerelmi háromszög csúcsain: Reese Witherspoon, Owen Wilson, Paul Rudd. Feltűnik még: Jack Nicholson. [előzetes]

FÉKTELEN HARAG – A január végén bemutatott Boszorkányvadászat után egy újabb természetfeletti témával (is) kacérkodó Nicholas Cage-opusz érkezik a mozikba. A színész ezúttal egy halálból visszatért férfit alakít, aki meg akarja akadályozni, hogy egy szekta vezetője feláldozza a lányát, és ezzel egyszersmind elhozza a Földre a Poklot. Cage karakterét nem csak a rendőrség, de a sátán zsoldosa (!) is üldözi. [előzetes]

BURJÁNZÓ SZERELMEK HÁZA – A Kaurismäki-testvérpár kevésbé tehetséges(nek tartott) tagja, Mika még 2009-ben készítette ezt a vígjátékot, amelyben egy párterapeuta, Juhani  házassági válságát követhetjük nyomon. Miután az asszony egy idegen férfival állít haza, Juhani felbérel egy prostituáltat, hogy játssza el a barátnője szerepét. (A filmet a Cinemax már tavaly szeptemberben levetítette, sőt jelenleg is műsoron van.) [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Történetvezetése és színészeinek alakításai ugyan közel sem hibátlanok, ám így is igényes, túlzásoktól mentes szórakoztató filmmel jelentkezik, melyben remekül vegyíti a komikumot a főszereplő házaspár tönkrement kapcsolatának drámájával. (Zalán Márk kritikája a márciusi Filmvilágban lesz olvasható.)

PRECIOUS – A BOLDOGSÁG ÁRA – Végre a magyar mozikban is látható  Lee Daniels filmje, amelyet a tavalyi Oscar-gálán két kategóriában is díjaztak (legjobb adaptált forgatókönyv és legjobb női mellékszereplő). A történet főhőse egy túlsúlyos harlemi gimnazista lány, akit az iskolában kiközösítenek, otthon pedig az anyja terrorizálja, ráadásul már második gyerekét várja. [előzetes]

Across 110th Street, amerikai, 1972. Rendezte: Barry Shear. Írta: Wally Ferris regényéből Luther Davis. Kép: Jack Priestley. Zene: Bobby Womack, J. J. Johnson. Szereplők: Anthony Quinn, Yaphet Kotto, Anthony Franciosa, Paul Benjamin. 102 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Az Across 110th Street a hetvenes évek elején készült, cselekménye Harlemben játszódik, főszereplői többnyire afroamerikaiak, zenéje funky és soul alapokra épül – ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy Barry Shear filmjét a blaxploitation irányzat egyik jeles darabjaként könyveljék el, és máig ebbe a kategóriába sorolják a különféle toplistákon. Ha a blaxploitation „műfajt” tágan értelmezzük, és minden olyan alkotást ide sorolunk, amely „fekete témákat” dolgoz fel fekete színészekkel, akkor jogos a címke, máskülönben erősen atipikus filmről van szó. Míg a Shafthez vagy a Foxy Brownhoz hasonló opuszok stílszerűen fekete-fehér világképet közvetítenek, ahol az elnyomott feketék vagány hőse rendet vág az elnyomó fehérek között, miközben minden pórusából árad a menőség, addig az Across 110th Streetben nincsenek hősök, csak deprimált szerencsétlenek és a romantika nélküli alvilág. A korabeli közönség meglepő módon mégis vevő volt erre a kíméletlen, feloldozást nem kínáló krimi thrillerre; 1973-ban a bevételi toplista 40. helyén végzett a produkció.

HÉTFŐ

"...hol zsarnokság van..."
Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza dokumentumfilmje "egy bíróról, aki az ötvenes években szép karriert futott be". (port.hu)
Vetítik: Duna - 20:40

Stigmata
Horrorfilm Patricia Arquette és Gabriel Byrne főszereplésével egy lányról, akinek stigmák jelennek meg a testén.
Vetítik: Viasat3 - 21:30

A kis Valentino
Jeles András klasszikusa.
Vetítik: Filmmúzeum - 00:35