Shao lin san shi liu fang (1978). Rendezte: Chia-Liang Liu. Írta: Kuang Ni. Fényképezte: Yeh-Tai Huang, Arthur wong. Zene: Yung-Yu Chen. Szereplők: Chia Hui Liu (San Te), Lieh Lo (General Tien Ta), Chia Yung Liu (Yin hadvezér). 115 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A Shaolin 36 próbatétele a hongkongi Shaw Brothers stúdió fénykorában született, és vált a kungfu filmek alapvetésévé. A filmet a koreográfusként induló, majd rendezővé avanzsáló Chia-Liang Liu dirigálta, a főszerepet pedig a kungfu filmek ügyeletes sztárja, Gordon Liu (kínai nevén: Chia Hui Liu) alakította. Noha a történet végtelenül egyszerű (egy férfi próbákat áll ki egy buddhista kolostorban, hogy később a rosszfiúkon bosszút állhasson), a hangulata mégis magával ragad. A filmet kétségkívül a szuggesztív tekintetű Gordon Liu viszi el a hátán, aki fizikai erejének demonstrálásával és a cifra harci eszközök hozzáértő forgatásával képes a nézői figyelmet a közel két órás játékidő alatt lekötni. A Shaolin 36 próbatétele ezért nemcsak filmtörténeti szempontból, de Liu életművének tekintetében is mérföldkő, ugyanis a kínai színész ezzel a filmmel vált szélesebb körben ismertté.

HÉTFŐ

SPL (alias A bosszúhadjárat)
Elismert és népszerű hongkongi akciófilm Wilson Yip rendezőtől Simon Yam és Sammo Hung Kam-Bo főszereplésével.
Vetítik: TV2 - 01:25

Munich - amerikai, 2005. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: George Jonas művéből Tony Kushner, Charles Randolph, Eric Roth. Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Szereplők: Eric Bana, Daniel Craig, Ciarán Hinds, Mathieu Kassovitz. 165 perc
Vetítik: TV2 - 21:45

1972-es müncheni olimpián a palesztin Fekete Szeptember tagjai véres terrortámadást hajtottak végre az izraeli sportolók ellen. A bosszú nem késett soká.

Steven Spielberg játékfilmje, az előzetes hírveréssel ellentétben, nem az 1972-es müncheni túszdrámát dolgozza föl. Ez dicséretes mértéktartásra vall, ám szerzőnk ismeretében fölöttébb különös, elvégre az olimpiai faluban végrehajtott kíméletlen terrorakció akciódús amerikai szuperfilmre való: valóságos antológiáját kínálja új-(és ó-) Hollywood kedvelt témáinak. Véres túszhistória, a háttérben a Nagy Játékkal, napokig tartó alkudozás, a világ titkosszolgálatainak sötét játszmája, politika és terror, menekülés és elbukás, kegyetlen repülőtéri tűzharc, amelynek végén mindenki meghal, az is, akit el akartak pusztítani, s az is, akit meg akartak menteni. Túl sok ez együtt, félve nyúlna hozzá bármely rendező, talán Spielberget kivéve, akinek korábban már hollywoodi melodrámává sikerült átírnia a modern történelem olyan Nagy Narratíváit, mint a Holocaust vagy az atlanti partraszállás.

ELHAJLÁSI ENGEDÉLY – A Farrelly-fivérek párkapcsolati komédiájában két férfi (Owen Wilson és Jason Sudeikis) egy hét felmentést kapnak házassági esküjük alól a feleségeiktől (Jenna Fischer és Christina Applegate). [előzetes]

GYERMEKEIM APJA – Tarr Béla Londoni férfi című filmjének producere Humbert Balsan, még a forgatás közben, öngyilkosságot követett el. Az ő élete és halála ihlette Mia Hansen-Love filmjét, amely Cannes-ban különdíjat kapott. [előzetes]

HÁROM – Tom Tykwer egy szerelmi háromszögről forgatott, méghozzá a két férfi egy nő felállásról: egy 20 éve együtt élő gyermektelen berlini házaspár mindkét tagja beleszeret egy titokzatos férfiba. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Előfordulhat, hogy a rendező szabadkozik, pedig nincs igazán miért: filmje ugyan sűrű és darabos, de színes és impozáns, az ilyen műalkotásokra mondják a múzeumokban tanácstalanul ácsorgók, hogy: „érdekes...” (Alföldi Nóra kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

NEM BESZÉLEK ZÖLDSÉGEKET! – Jean Becker (A lápvidék gyermekei) egy különös barátságról készített filmet. Az alkalmi munkákból élő, nehéz felfogású Germain a városi parkban egy nyugdíjas tudóssal (Gisele Casadesus) ismerkedik meg, aki tanítani kezdi őt. A „francia Forrest Gump” szerepében: Gérard Depardieu. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Csak a sok suta visszaemlékezős epizódért kár, a megelevenedő olvasmányok képeiért. Ha ezek nem lennének, nyugodtabb szívvel jelenhetnénk ki, a világ nincs elveszve, ha születnek és születhetnek ilyen filmek. (Kolozsi László kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

RANGO – Gore Verbinski animációs spagetti westernjében egy kaméleon, Rango egy poros kisvárosba tévedve két tűz között találja magát. Magyar hangok: Nagy Ervin, Haumann Petra, Elek Ferenc, Harsányi Gábor, Huszár Zsolt, Reviczky Gábor. [előzetes]

TARR BÉLA
Tarr „utolsó filmje” a teremtett világ utolsó hat napját meséli el, amikor lassan minden eltűnik, és végül kialszik a fény. Az elbeszélés legfeltűnőbb vonása, hogy nincs benne szereplőkhöz köthető fejlődő motívum. Az emberi motiváció ilyen tökéletes hiánya Tarr pályáján is páratlan.

Kovács András Bálint: Az utolsó Tarr-film (A torinói ló)

FLIEGAUF BENEDEK
Tornai Szabolcs: Gyorsabb az életnél (Fliegauf Benedek filmjei)
Kolozsi László: A csiga feljön Pestre (Beszélgetés Fliegauf Benedekkel)
Pápai Zsolt: Oidipusz-klón (Fliegauf Benedek: Womb – Méh)

KONTRA-HOLLYWOOD
Az idei díjszezont a függetlenek uralják: mind az amerikai kritikusok, mind a közönség egyre inkább a klasszikus értékeket újrafogalmazó independent drámákat kedvezményezi a nagy stúdiók produkcióival szemben. Az új puritánok ízig-vérig amerikai történeteket forgatnak: hőseik a kockásinges-bakancsos munkásemberek, a harlemi gettó szegény feketéi, a déli határvidék vándormuzsikusai, olyan figurák, akik rendre kimaradnak a hollywoodi fősodorból.

Géczi Zoltán: Más hangok, más szobák (Az elfeledett Amerika krónikásai)
Sepsi László: A gonosz iker (David O. Russell: The Fighter – A harcos)

MONODRÁMÁK
Kovács Kata: A korlátok szabadsága (Egyszereplős filmek)
Roboz Gábor: Elbeszélt élet (Spalding Gray monológjai)
Varró Attila: Sziklatalapzat (Danny Boyle: 127 óra)

AGATHA CHRISTIE
A krimi királynője nem vádolható elfogultsággal: regényeiben a gyengébb nem ugyanolyan elszánt, hideg és könyörtelen tud lenni, mint a férfiak. Christie megalkotta ugyan az első halhatatlan női nyomozót, de Jane Marple sem lágyszívű, saját nemével szemben sem, ha felfogása szerint megérdemelt büntetésről esik szó. A vidéki vénkisasszony csacska aranyossága csak álca, fedezékében Miss Marple keményen férfias logikával oldja meg az útjába akadó bűnügyeket.

Zombory Erzsébet: Keresd a nőt? (Agatha Christie hősnői)

LATIN MOZI
Sepsi László: Vesztes helyzet (Chilei zsánerfilmek)
Horváth Eszter: Túlcsorduló képernyő (Latin-amerikai teleregények)

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Dixieland a romokon (David Simon: Treme)
Kemenes Tamás: Csillagszüret (Show és tehetség)
Hungler Tímea: Első blikkre (Sára Júlia: Bulvár)

KRITIKA
Gorácz Anikó: Vadászjelenetek Erdélyországban (Elek Judit: Visszatérés)
Strausz László: Általános alany (Florin Serban: Fütyülök az egészre)
Alföldi Nóra: Matekozás (Tom Tykwer: Három)
 

A februári Filmvilágban megjelent John Wayne portréból, annak terjedelmi korlátai miatt, több olyan film részletes taglalása is kimaradt, amelyek egyébként megérdemlik, hogy szó essen róluk. Ezt pótoljuk most három részre bontva. Az első rész itt megtalálható.

Az 1963-as keltezésű Kocsma a Csendes-óceánon legtöbbször azért kerül említésre, mert ez a film volt John Ford és John Wayne utolsó közös munkája. A legendás rendező-színész páros többek között olyan klasszikusokat adott az amerikai filmnek, mint a Hatosfogat, a Sárga szalagot viselt, vagy az Üldözők. Évtizedeken átívelő munkakapcsolatuk tényleges végpontja keresésekor azonban a kronológia mellett más érvek is latba esnek: a Fordra jellemző témák kidolgozottsága, és egyáltalán a film minősége okán az 1962-es Aki megölte Liberty Valance-t sokkal inkább méltó lezárása közös életművüknek. A Kocsma a Csendes-óceánon egy zavaróan egyenetlen és súlytalan vígjáték, amelyben macsó férfiak isznak, verekednek és tivornyáznak egy távoli trópusi szigeten. Tipikusan az a film, amelyet nagyobb élmény lehetett leforgatni, mint aztán a mozikban megnézni.