ELHAJLÁSI ENGEDÉLY – A Farrelly-fivérek párkapcsolati komédiájában két férfi (Owen Wilson és Jason Sudeikis) egy hét felmentést kapnak házassági esküjük alól a feleségeiktől (Jenna Fischer és Christina Applegate). [előzetes]

GYERMEKEIM APJA – Tarr Béla Londoni férfi című filmjének producere Humbert Balsan, még a forgatás közben, öngyilkosságot követett el. Az ő élete és halála ihlette Mia Hansen-Love filmjét, amely Cannes-ban különdíjat kapott. [előzetes]

HÁROM – Tom Tykwer egy szerelmi háromszögről forgatott, méghozzá a két férfi egy nő felállásról: egy 20 éve együtt élő gyermektelen berlini házaspár mindkét tagja beleszeret egy titokzatos férfiba. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Előfordulhat, hogy a rendező szabadkozik, pedig nincs igazán miért: filmje ugyan sűrű és darabos, de színes és impozáns, az ilyen műalkotásokra mondják a múzeumokban tanácstalanul ácsorgók, hogy: „érdekes...” (Alföldi Nóra kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

NEM BESZÉLEK ZÖLDSÉGEKET! – Jean Becker (A lápvidék gyermekei) egy különös barátságról készített filmet. Az alkalmi munkákból élő, nehéz felfogású Germain a városi parkban egy nyugdíjas tudóssal (Gisele Casadesus) ismerkedik meg, aki tanítani kezdi őt. A „francia Forrest Gump” szerepében: Gérard Depardieu. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Csak a sok suta visszaemlékezős epizódért kár, a megelevenedő olvasmányok képeiért. Ha ezek nem lennének, nyugodtabb szívvel jelenhetnénk ki, a világ nincs elveszve, ha születnek és születhetnek ilyen filmek. (Kolozsi László kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

RANGO – Gore Verbinski animációs spagetti westernjében egy kaméleon, Rango egy poros kisvárosba tévedve két tűz között találja magát. Magyar hangok: Nagy Ervin, Haumann Petra, Elek Ferenc, Harsányi Gábor, Huszár Zsolt, Reviczky Gábor. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Rango kilép saját műfaja fő célközönségének hatóköréből és nyíltan a felnőtt nézők kegyeit keresi, új kalandokra csábítva őket a Shrek-tanyáról indult ösvényen – a Tarantino- vagy Burton-féle műfajérzékenység és humorérzék híján azonban csak üres zsánerpetárdákat puffogtat sorra az út szélén. (Varró Attila kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

127 ÓRA – Történet egy hegymászóról (James Franco), akinek beszorult a keze. Egy igaz történet, amelyet már nem lehet elspoilerezni, mert ismeri (majdnem) mindenki a végét. Danny Boyle filmje ennek ellenére zajos sikert aratott a nézők körében, és a díjakból is kijutott neki. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A 127 óra őrzi ugyan a Boyle munkásságát egyébként is átszövő dokumentarista elemeket, ám az erős stilizáltság és a dramaturgiai okokból hozzáadott nem-valós narratív elemek a nagyközönség számára is emészthetővé teszik a monodrámai jelleget. (Kovács Kata egyszereplős filmekkel foglalkozó elemzése a márciusi Filmvilágban olvasható.)