Szeptember 27. és október 7. között rendezik meg idén a budapesti Művész moziban a SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁLT. A Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség közös rendezvénye immár hetedik alkalommal hozza el a német nyelvterület új filmjeinek legjavát, eredeti nyelven, magyar felirattal.

5 tematikus blokkban 17 filmet vetítenek, melyek elsősorban társadalmi és lélektani kérdésekkel foglalkoznak, de vígjáték, romantikus roadmovie, gengszterfilm és több dokumentumfilm is lesz a kínálatban.

Szeptember 27-én Az állam Fritz Bauer ellen című film rendezőjének új alkotása, az idei Müncheni Filmfesztiválon Békedíjjal és rendezői díjjal méltatott, valós eseményeket feldolgozó Néma forradalom nyitja az idei SZEMREVALÓT, melyben két NDK-s gimnazista srác tudomást szerez az 56-os magyar forradalomról, s ráveszik az egész osztályt, hogy egyperces néma csenddel fejezzék ki szolidaritásukat a magyar szabadságharcosok iránt. Az ügy a Stasi fülébe jut, és komoly vihart kavar.

MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)
Pazár Sarolta: Próféta voltál? (Zolnay Pál portré – 2. rész)
Szivák Bernadett: Sellők és Rinocéroszok (Beszélgetés Traub Viktóriával)
Varga Zoltán: Oroszlán/idomár (Leo és Fred animációs sorozat)
Tóth Péter Pál: A Hugó (Domokos János: Jutalomutazás Dárday Istvánnal)
Mészáros Márton: Könnyű leckék (Beszélgetés Zurbó Dorottyával)

A SOÁ EMLÉKEZETE
Ádám Péter: A feledés mélyvízében (Claude Lanzmann – 1925-2018)
Závada Pál – Rózsa János: A szerződés (filmterv)

A MESEÍRÓ MESÉJE
A 80-as évek óta a tömegfilmben egyre gyakrabban kerül elő a meseteremtők (írók, rendezők) és hőseik közötti reflektív viszony, legyen szó Pán Péter-filmverziókról, Terry Gilliam átértelmezett meséiről vagy a mágikus realizmus alapműveinek filmadaptációiról Margaret Atwoodtól Angela Carterig: ahogy a klasszikus mesék posztmodern adaptációinak szövetén minden esetben átdereng a valóság, az életrajzi filmekben is rendre összemosódik alkotó és teremtmény világa.

Fekete Tamás: Mese-terápiák (Meseírók filmes életrajzai)
Varró Attila: A képzelet pikareszkjei (Terry Gilliam meséi)
Pethő Réka: Feminista mesevilágok (Angela Carter-adaptációk)

A TITKOS ITÁLIA
A Szicíliát uraló megszállók, a spanyol, pápai, osztrák és Bourbon rendőrállamok évszázados tapasztalatai alakították ki ezt a mentalitást, amely mafiát egykor létrehozta, ez a módszer azonban a demokráciával már semmiképp sem összeegyeztethető. A szicíliai maffia regionális problémából mára az olasz társadalom egészét sújtó átokká vált, így továbbra is filmek és tévésorozatok visszatérő témája.

Paár Ádám: Szicíliai tragédia (Olasz maffiafilmek)
Kovács Patrik: Kallódó emberek (Új raj: Paolo Sorrentino)

PERZSA TÜKÖR
Jafar Panahit, a ma élő legnevesebb iráni rendezőt pályakezdése óta vegzálják a hatóságok: már első nagyjátékfilmjét, A fehér léggömböt (1995) is nehezen tudta leforgatni, A tükör (1997) elkészítése után pedig semmilyen állami támogatást nem kapott. 2010-ben végleg eltiltották a filmkészítéstől és házi őrizetre ítélték. Panahi azonban nem adta fel, négy filmet készített azóta.

Varró Attila: Harminc madár (Teheráni Filmfesztivál)
Kránicz Bence: A tiltás virágai (Jafar Panahi és a cenzúra)
Benke Attila: Csador nélkül (Iráni rendezők amerikai filmjei)

FESZTIVÁL
Schreiber András: A változatlanság diadala (Sehenswert/Szemrevaló)

KRITIKA
Baski Sándor: Kijutni a labirintusból (Kenyeres Bálint: Tegnap)
Czirják Pál: Magányos kamaszok (Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül meghalnod:))
Kránicz Bence: Az ébredő erő (Spike Lee: Csuklyások – BlacKkKlansman)

A címlapon: Nemes Jeles László: Napszállta (Jakab Juli) – A Mozinet szeptemberi bemutatója

A 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja helyett idén a Kitekintő / Open Eye szekcióba kerültek a világ legnagyobb filmfesztiváljainak díjazott művei.

Ilyen például a japán Hirokazu Kore-eda Bolti tolvajokja, amely Cannes-ból az Arany Pálmát vitte el idén. Kore-eda az Anyátlanok után most is egy diszfunkcionális család tagjait mutatja be, akik szegények és kényszerbetegek, és nem lehet eldönteni, hogy miért lopnak mindent össze áruházakból.

Szintén a 2018-as Cannes-i Filmfesztiválon versenyzett az Arany Pálmáért Nuri Bilge Ceylan, a török filmművészet élő klasszikusa, A vadkörtefa című filmjével. A lassú ritmusú, meditatív alkotás meseszép anatóliai tájakon játszódik, ahol az emberek még titokzatos harmóniában élnek a természettel. A történet hőse Sinan, a szépreményű fiatal író, aki a nagyvárosból érkezik haza szülőföldjére, hogy erőt és anyagi támogatást gyűjtsön első kötete megjelentetéséhez. A visszatérés nehezebben megy, mint gondolná, mert a falu és az emberek megváltoztak, vagy éppen ő maga nem az már, mint aki egykor volt.

Fábri Zoltán három évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, hogy festőművész lehessen, majd 1938-ban átiratkozott a Színművészeti Akadémiára, mert a filmrendezés kezdte érdekelni. A pályamódosításban döntő tényezőnek nevezte találkozását a francia lírai realizmus alkotásaival: „Marcel Carné, René Clair, Renoir, Duvivier művei olyan hatással voltak rám, hogy egyre fokozódóan nem érdekelt semmi más, csak hogy lehetnék filmrendező” (idézi Marx, 25-6.). Elsősorban a francia filmek hatása látható abban, hogy Fábri, főleg az 1950-es években készült műveiben, drámai összeütközéseket visz színre erős érzelmeket kiváltó, a fények és árnyékok kontrasztjára épülő képekkel. A hatást a változatos kameraállások, a gyakori közelik, a gyorsuló montázs, illetve a zene és a hangok kifejező ereje is fokozza. A szakirodalom röviden expresszív-drámai formának nevezi ezt a stílust, és a rendező olyan filmjeire tartja a legjellemzőbbnek, mint a Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna és a Dúvad (Gelencsér, 4-7.).

A 75. Velencei Filmfesztivál Biennale College Cinema szekciójában lesz Szőcs Petra Déva című nagyjátékfilmjének világpremierje. A világ egyik legrangosabb filmes eseményét 2018. augusztus 29. és szeptember 8. között rendezik meg a velencei Lidón.

A Déva egy árvaházban élő albínó lányról, Katóról szól, aki a nyári szünetben összebarátkozik egy új önkéntessel, Bogival, de barátságát csak úgy tudja kifejezni, hogy elárul valaki mást. A film a gyermeki látásmód mágikus és szürreális dimenzióját bontja ki, és új színben láttatja Déva posztszocialista világát.

A Déva Szőcs Petra első nagyjátékfilmje. A film a Biennale College Cinema tehetséggondozó programjának támogatásával készült, amelyre évente mindössze három projektet választanak ki. Ez az első magyar alkotás, amely a Biennale College Cinema közreműködésével jött létre.

El tudja-e kerülni a messziről jött rendező, hogy a harmadik világban forgatva ne egzotikus csodalényekként láttassa a helyieket, és a visszás jelenségeket se csak a saját kultúrájának erkölcsi magas lováról mutassa be? A feladat nehéz, ha nem éppen lehetetlen – nyilván tudta ezt Rungano Nyoni is, amikor első filmjének témájául egy máig létező afrikai hagyományt választott. Hiába született a fiatal rendezőnő Zambiában, már Walesben nőtt fel, így az ő nézőpontja is egy kívülállóé, még ha személyes kötődése miatt talán empatikusabb és hitelesebb is a megközelítésmódja.

A nyitójelenetben alighanem a saját kétségeire is reflektál. Turistabusz gördül be egy úgynevezett boszorkánytáborba, ahol kordon mögött tartott, fehérre festett arcú asszonyokat tekinthetnek meg a látogatók. Fotók és szelfik készülnek, mindenki alaposan kicsodálkozza magát, majd visszaszállnak a buszra, és elhajtanak a következő borzongató élmény irányába. Rögtön ezután megismerjük a kilencéves Shulát, akit egy véletlen baleset miatt boszorkánynak bélyegeznek, és választás elé állítanak: vagy boszorkánynak vallja magát, vagy hajnalra kecske lesz belőle. Az önkéntes némaságot fogadó kislány nem meri megkockáztatni az utóbbi opciót, ezért beköltözik a táborba, ahol ő lesz a legfiatalabb lakó.

Augusztus utolsó hetében, idén tizennegyedik alkalommal rendezik meg a BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált, mely a tavalyi évben kapta meg az Európai Fesztivál Szövetség kiemelt művészeti fesztivál minősítését, és amelyen a nemzetközi versenyprogram mellett ezúttal is rengeteg kísérőprogram, panorámaszekciók, fesztiválbemutatók és koncertek lesznek. 

Az ismét közel ezer nevezést regisztrált fesztivál előzsűrije idén Orosz Anna Ida animátor, Vajda Boróka filmkészítő, Végh Vozo Zoltán filmrendező, Rimóczi László forgatókönyvíró és Ördög Zsófia vágó volt. Az általuk kiválasztott 64 rövidfilm versenyez majd a Solide Art által legyártott szobrokért a fesztiválon a filmeket a helyszínen közösen megtekintő két további zsűri előtt. Már több éve filmszakos tanárok és kollégák segítségével verbuválódik a 4 felsőoktatási intézmény delegálásában megszülető Diákzsűri, ahová ezúttal Holdosi Máté (Metropolitan), Mira Zénó (MOME), Vermes Dorka (ELTE) valamint Richolm Orsolya (SZFE) kapott meghívást. A nemzetközi zsűribe ezúttal Rita Capucho portugál filmes szakember, Arya Su Altioklar török rendező, a Kisakes fesztivál igazgatója, és Matteo Pianezzi, szardíniai színész, rendező, alkotóművész kapott meghívást. A magyar zsűritag idén Madarász Isti, forgatókönyvíró, filmrendező lesz és a tizennegyediken tizennegyedszer Wolfgang Leis, állandó zsűritag, a nemzetközi zsűri koordinátora. Ők döntenek majd a fesztiválon kiosztásra kerülő 3 fő-, és 7 kategória díjról valamint az NMHH Médiatanács által felajánlott kétszer 500.000,- forintos különdíjról, melyet a legjobb magyar animációs, illetve fikciós filmnek ítélnek oda. A korábbi évekhez hasonlóan ismét kiosztják a Sziget Kft. által felajánlott hetijegyet forgatási engedéllyel együtt a 2019-as Szigetre.