DOKUMENTUM-VERZIÓK
A magyar dokumentumfilm-történetből is ismerős lehet a figura, akinek a sorsa már a felnőtté válás előtt megpecsételődik Schiffer Pál Pártfogoltjától Ember Judit Nóri-sorozatáig (Tantörténet, Fagyöngyök). Ezekhez a – gyakran több, egymást követő filmben elmesélt – történetekhez, és az alkotói indíttatáshoz, hogy visszatérjenek egyes szereplőkhöz is, kapcsolódik az idei KIX-ben felvetett kérdés: mi az erősebb, a sors, vagy az akarat?

Almási Tamás: Bevezető (A dokumetumfilm helyzete)      Körkérdés dokumentumfilm jövőjéről         
Horányi Péter: Filmezni minden áron (Szubjektív realizmus a kortárs dokumentumfilmben)

Kovács Kata: Melyik erősebb, a sors vagy az akarat? (Mikulán Dávid – Révész Bálint: KIX)
Tizenkét életkép (Válogatás a 21. Verzió Filmfesztivál kínálatából)          

AMERIKAI VALÓSÁG
Sean Baker mélyen humanista szemléletű író és rendező, különleges empátiával, ítélkezés nélkül fordul a többségi társadalom által súlyos előítélettel figyelt, vagy figyelmen kívül hagyott tagjai felé. Filmjeiben a profi színészek mellett rendszeresen feltűnnek izgalmas, autentikus amatőrök, a lehető leghitelesebb ábrázolás érdekében valódi helyszíneken forgat, történeteit pedig Amerika figyelmen kívül hagyott szegleteibe helyezi, mint a Floridai álom lepattant motelétől, texasi iparvároson át Hollywood utcáinak csillogástól mentes, való világáig.

Baski Sándor: Ember a politikai állatban (Ali Abbas: The Apprentice – A Trump-sztori) 
Pozsonyi Janka: Mesterségük a szex (Sean Baker kortárs Amerikája)     
Huszár András: „Az amerikai álom, bármit is jelent most” (Beszélgetés Sean Bakerrel)
Nagy V. Gergő: Goromba balett (Évforduló: A texasi láncfűrészes mészárlás)     

MAGYAR BŰN
Orosdy Dániel: Ma este elsózták (Fazakas Péter: Ma este gyilkolunk)
Kovács Kata: Sanyi már jól van (Till Attila: Mi van Tomival?)     
Varró Attila: A vajúdás kínjai (Cibulya Nikol: Holnap meghalok)
Herczeg Zsófia: „A szülés transzformatív élmény” (Beszélgetés Cibulya Nikollal)         

KÉTARCÚ SZERZŐK
Dupieux megrögzötten kézműves módszerekkel leforgatott gunyoros ujjgyakorlatokban bárkit és bármit kifiguráz, mindenekelőtt azonban magát az elbeszélési technikát teszi előszeretettel láthatóvá és nevetségessé. A nézőnek címzett direkt kiszólásnál lényegesen frappánsabb eszközökkel él: észveszejtő metajátékokra invitál, amely során egyszerre röhögjük ki a történet(újra)mesélés rituáléit és a saját befogadói pozíciónk – gondosan az arcunkba tolt – befolyásolhatóságát. 

Benke Attila: Bűnösök és áldozatok (Dobray György filmjei)       
Bárány Bence: Par excellence abszurd (Quentin Dupieux metafilmjei)     
Zalán Márk: Piknik előtt (Peter Weir rövidfilmjei)

ELFELJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
Szabó Ádám: Kívánjuk a cenzúra eltörlését (Pere Portabella)      

FESZTIVÁL
Huber Zoltán: A közönség kegyei (Toronto)                      
Navarrai Mészáros Márton: Mérhetetlen energia (San Sebastian)                      

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Birkás Péter: Megint alakot váltottak (Daniel Warren Johnson: Transformers)   

KÖNYV
Havassy Gergely: Fallal a fejnek (Pólik József: Vetített démon)   

HATÁRSÁV
Kiss Dalma: A gép saját lelket választ (Lichter Péter – Nemes Z. Márió: The Grey Machine)     

KRITIKA
Schreiber András: Nyitott szívműtét (Matthias Glasner: Haldoklás, de komédia)   
Huber Zoltán: A képek ára (Ellen Kuras: Lee)      
Fekete Tamás: Kísérleti szerelem (Vincent Gallo: Buffalo ’66)