Filmvilág blog

Volt egyszer egy téka – Így kölcsönöztünk mi

2018. szeptember 17. - Baski Sándor

teka.jpg

Idén januárban zárt be 22 év után a Corvin mozin belül működő Odeon videotéka. A kultikusnak nyugodtan nevezhető intézmény egykori tékása, Csizmazia „Cheese” Gábor a gyászmunka részeként dokumentumfilmet forgatott, nem csak az Odeonról, de a VHS kultúra több mint 30 éves történetéről is. A premier a 15. CineFest filmfesztiválon volt.

A beszélőfejes formátum nem a legizgalmasabb dokufilmes megközelítésmód, de ebben az esetben nehezen lehetett volna megkerülni, mert rengeteg a megszólaló, és mindegyikük nézőpontja, legyen az egykori tékás, törzsvásárló, kritikus, tulajdonos, izgalmas. Csizmaziáék igyekeztek azért az interjúrészleteket különféle kreatív megoldásokkal feldobni, időről időre bevágnak egy-egy témára rímelő filmjelenetet a Shop Stopból, a Tekerd vissza haver!-ból - a cinefestes premiert megelőző beszélgetésen Kárpáti György producer elmondta, hogy a maga részéről igyekezett minimalizálni az efféle, szerzői jogilag mérsékelten szerencsés megoldásokat –, a szívességkártyákat beváltva (ingyen vett részt mindenki a közösségi finanszírozásban készült produkcióban) pedig Mucsi Zoltán, Rudolf Péter és Simon Kornél adnak elő különféle ismeretterjesztő vagy illusztrációs célzatú szkeccseket. Bár az Odeon-hálózat történetével és a kapcsolódó anekdotákkal ki lehetett volna könnyedén tölteni a másfél órás játékidőt, nem lehetett kihagyni a VHS-formátum megszületését, felfutását, és a sajátos magyar mutációt, a hangalámondásos kalózkorszakot. Aki anno maga is része volt ennek a (nem is annyira szub)kultúrának, sok újdonságot nem fog megtudni, viszont nosztalgiázhat az avantgárd kísérleti filmeket megszégyenítően roncsolt filmrészleteken, az azóta felnőtt generációk pedig beavatódhatnak ebbe a rendkívül bizarr, de annál szórakoztatóbb médiatörténeti korszakba, de tanulságos az az epizód is, amely a VHS-DVD váltás következményit boncolgatja.

Tovább

Újra együtt forgat Klaus Maria Brandauer és Szabó István

szabokoltai.jpg

Klaus Maria Brandauer, Eperjes Károly és Kerekes Éva főszereplésével készül Szabó István új filmje.

Szabó István 30 évvel utolsó közös munkájuk – az 1988-ban bemutatott Hanussen – után a főszerepet ismét Klaus Maria Brandauerre bízza, akivel olyan világhírű filmeket forgatott, mint az Oscar-díjas Mephisto és a Redl ezredes.

A Zárójelentés Klaus Maria Brandauer, Eperjes Károly és Kerekes Éva főszereplésével készül, a további szerepekben Stohl András, Udvaros Dorottya, Csomós Mari, Szirtes Ági, Börcsök Enikő, Csákányi Eszter és Szarvas József lesz látható.

Tovább

27 év után újra magyar diplomafilm nyert Diák Oscar-díjat

ostrom_kovacs_i_plakat_en.jpgKovács István Filmalap támogatással készült Ostrom című munkájával bekerült a Diák Oscar három díjazottja közé. Október 11-én Los Angelesben, az Amerikai Filmakadémia Samuel Goldwyn Theaterjében megrendezendő díjátadón derül ki, hogy a fiatal magyar rendező az Arany, az Ezüst vagy a Bronz Diák Oscar-díj tulajdonosa lesz. 

Hutlassa Tamás és Osváth Gábor producerek elmondták, hogy „az Oscar szabályzata szerint ennek a díjnak köszönhetően az Ostrom című filmet benevezhetik a Legjobb rövidfilm kategóriába. Így a magyar diplomafilm a február 24-én megrendezendő gálán is versenyezhet majd az Oscar-díjért, amennyiben bekerül a jelöltek közé az akadémia tagok szavazatai alapján.” 

A 23 perces Ostrom 1994-ben, a háború sújtotta Szarajevóban játszódik. Főhőse egy magányos bosnyák nő, aki elindul, hogy vizet találjon magának, és végre hajat mosson a várva várt randevúja előtt. Életveszélyes terve végrehajtásától sem a szomszédai, sem a mesterlövészek nem tudják eltántorítani… 

A Budapesten és Kiskunlacházán forgatott film főbb szerepeiben Vedrana Bozinovic, Mirela Lambic, Radoje Cupic, Nenad Pecinar bosnyák színészek mellett Trill Zsolt és Keszég László látható. Az Ostrom nemzetközi premierje a szarajevói filmfesztivál versenyprogramjában volt nyáron; itthon először a Friss Hús fesztivál mutatta be, ahol a zsűri elismerő oklevelét, és nemrég a BuSho fesztiválon a legjobb magyar rövidfilm díját nyerte el. 

Tovább

„Feketeseggű lettem” - Beszélgetés Csuja Lászlóval, a Virágvölgy rendezőjével

viragvolgy_bianka_laci.jpg

Csirkékkel pózoló Instagram-sztárral és többszörös Speciális Olimpiai bajnokkal forgatta első filmjét Csuja László, akivel menekülő szerelmesekről, a 90-es évek groteszk Amerikájáról, és a szociorealizmus legitimitásáról is beszélgettünk a Virágvölgy kapcsán.

Csak amatőrökkel lehetett leforgatni ezt a történetet?

A szociorealizmus miatt ez tűnt kézenfekvőnek. Volt egy fontos pillanata a casting folyamatának, amikor a munkásszálló igazgatónője, aki egyébként valóban munkásszállón lakik, eljátszotta a jelenetét, és hirtelen elkezdett élni a film. Akkor rájöttem, hogy szükségem van az amatőrök személyiségére. Laci szerepére hamar megtaláltuk Réti Lászlót, Berényi Biankát pedig Zabezsinszkij Éva javasolta. Egy gátlástalan lányt kerestem, akiről el tudom képzelni, hogy ellop egy csecsemőt, és Biankának már az Instagram-oldala is egy vagány „menekülő szerelmesek” történet: a barátjával motorral bandáznak, fegyverekkel pózolnak, és közben állatokkal próbálnak smárolni. Bianka jelenléte erős hatással volt a filmre, mert egy eloldottabb karaktert hozott, akinek a csecsemőrablásában nincs semmiféle pátosz, hanem egy egzisztencialista action gratuite tett. Laci redukált karaktere szigorú realizmust hordoz, míg Bianka által érkeztek a filmbe a féktelen bulizások vagy a csirketartás. Van egy esztétikai minősége annak, ahogy ez a fura lány odasodródik a lepukkant kocsmák és munkásszállók hangsúlyosan kelet-európai, szocreál közegébe, és ezt igyekeztünk a képek kompozíciójával is kihangsúlyozni. Például amikor Bianka táncol egy kocsmában, a háttérben mutatni a helyi arcokat, vagy a szoptatás után a balzsamos, finom bőréről átsvenkelni a zenét hallgató munkásra.

Tovább

Kötelező olvasmány - A teljes Watchmen

watchmen.jpgGyakran feltett fogós kérdés, mit érdemes először kézbe vennie annak, aki még soha egyetlen képregényt sem olvasott, de szeretne ismerkedni a szubkultúrával. Válaszként a Watchmen általában az elsők között szokott elhangozni, hozzátéve azt is, hogy a teljeskörű élményhez azért minimum középhaladó képregényes ismeretek szükségesek. Alan Moore és Dave Gibbons ikonikus alkotása persze szűz olvasásra is lehengerlően komplex, fordulatos és gyönyörűen rajzolt mestermű. Az igazi mélységei mégis akkor bukkannak elő, ha nagyjából tisztában vagyunk a képregény elbeszélői módszereivel és kifejezésmódjaival, illetve valamennyire kiismerjük magunkat a szuperhősök között.

A Watchmen (az Őrzők magyarítás itthon néha hozzá van csapva a címhez) vitathatatlanul a képregény egyik nagy művészi csúcsteljesítménye és mint ilyen, tökéletesen alkalmas annak demonstrálására, mi mindent lehet a színes kockákkal és szóbuborékokkal elérni. Bizonyára vannak nála szebb kiállású, könnyebben dekódolható vagy célirányosabb alkotások, de ilyen rétegzettségű és mélységű darab nem nagyon akad. Moore és Gibbons 1986-ban megjelent munkáját az elmúlt három évtizedben alaposan szételemezték és dicsérték is már eleget (akit mélyebben érdekel a téma, a gondosan szerkesztett és alapos magyar wikipedia oldala tökéletes kiindulópont). Egyetlen dolgot mégis érdemes újra és újra elismételni és vaskosan aláhúzni. Bár a kötet az első felületes pillantásra színes szuperhősös rajzos valaminek tűnhet, valójában színtiszta irodalom.

Tovább

ENSZ-díjas dokuval indul a Soldivision Filmklub

rupa_butikja.jpg

Szeptember 11-én Halász Glória Rupa butikja című díjnyertes dokumentumfilmjének premier előtti vetítésével indul a Soldivision Filmklub.

Szeptember 11-én hagyományteremtő szándékkal veszi kezdetét a Soldivision Filmklub, mely az első évadban női rendezőkkel és női sorsokkal foglalkozik az alternatív terjesztésben már megszokott módon: a vetítéseket követően közönségtalálkozón faggathatják a nézők az alkotókat.

A sorozat nyitányaként Magyarországon első ízben láthatják az érdeklődők Halász Glória Angliát, Hong Kongot, Kanadát és Portugáliát megjárt, az ENSZ filmfesztiváljának nagydíját elnyerő dokumentumfilmjét, a Rupa butikját, amit indiai savtámadások áldozatairól készített. A vetítés után a filmklub vendége Halász Glória lesz. A film a Soldivision forgalmazásában a jövő évtől látható a hazai mozikban.

Tovább

Ez egy ilyen lépcsőházi film

Interjú a Tegnap rendezőjével és dramaturgjával

tegnap.jpeg

Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmjét szeptember 6-tól vetítik a mozik. A rendezővel és a dramaturggal,  Kovács András Bálint beszélgettünk. 

A Tegnap tervéről 2009-ben beszéltél először és már 2011-ben elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó Atelier díjat a Cannes-i Filmfesztiválon. Miért húzódott ennyit a projekt és mennyit változott ez idő alatt a történet?
Kenyeres Bálint: A csúszás oka a finanszírozás volt, ennyi ideig tartott összeszedni rá a pénzt. A film alapja ettől függetlenül soha nem változott. Amiről szólni akart, már a kezdetektől megvolt és meg is maradt. Ahogy az alapstruktúra és a premisszák is. De volt rá idő, hogy csiszoljuk a forgatókönyvet, és ezt ki is használtuk.

Mindig is koprodukcióban gondolkodtatok?
Kenyeres Bálint: Persze. Ráadásul akkor, amikor elkezdtük, épp nem is létezett magyar filmfinanszírozás. Előbb volt francia pénzünk, mint hazai. Aztán ahogy felállt a Filmalap, kiderült, hogy a koprodukció sem lesz olyan egyszerű, mint vártuk. Első filmes projekthez képest ez egy nagyon ambiciózus tervnek bizonyult.

Ráadásul úgy emlékszem, az első verziókban talán épp ezért még nyugat-európai lett volna a főszereplő.
Kenyeres Bálint: Igen, alapvetően egy jóléti, nyugati karakterre lett kitalálva a főszerep. Épp azért, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt, amikor ez a pali belecsöppen az észak-afrikai közegbe. Szerettem volna, hogy nagyon élénk legyen ez a különbség, és minél jobban bele tudjon veszni abba, ami ott várja.

Tovább
süti beállítások módosítása