Fincher filmje úgy ragadja meg a korszellemet, hogy valójában egy klasszikus történetet mesél el új köntösben.
„Minden teremtésmítoszba kell egy ördög.” Így hangzik David Fincher filmjének kulcsmondata, amely nem csak a történeten belül értelmezhető, de dicséretes öniróniával reflektál a rendező és a forgatókönyvíró munkáját meghatározó dramaturgiai kényszerűségekre. Már a mítosz szó használata is jelzésértékű: nem az események krónikáját, hanem sajátos, költői túlzásoktól sem mentes értelmezését ígéri.
Címe és szinopszisa alapján A közösségi háló a Facebook, azaz a világ legnépszerűbb közösségi honlapjának születését meséli el, és bár az 500 millió regisztrált felhasználó egy része feltehetően akkor is kíváncsi lenne rá, ha az eseményeket szeplőtlen sikertörténetként tálalná, konfliktusra minden mozinak szüksége van. És ha az alapanyagban – legyen az újságcikk vagy valós eseményeket rögzítő dokuregény – nincs elég dráma, kreálni kell. Ahogy a forgatókönyv szerzője, Aaron Sorkin fogalmaz: „nem az igazsághoz akarok hű lenni, hanem a történethez”.
