Földényi F. László Mozisirató című írása a Filmvilág decemberi számában az európai művészfilm felett vetett keresztet. A cikk olvasása közben a következő reflexiók fogalmazódtak meg bennem.
A szerző alapállása azért fundamentálisan téves, mert abból indul ki, hogy a létezésnek van nem-metafizikai aspektusa: Földényi F. László a varázslatot mindenekelőtt a moziban keresi, nem pedig az egyetemes tudattal (tehát az Abszolútummal) egylényegű saját tudatának a „mozivásznán”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerző a saját életét alighanem nézőként, és nem pedig alkotóként éli meg: a filmrendezőtől várja a „sűrű atmoszférát” és azt, hogy „betörjön a csoda”. A sűrű atmoszféra a konszenzuális valóságban is adott és a csoda már betört, tekintve, hogy önreflexióra képes, öntudattal rendelkező, szentiens életformák vagyunk: történetesen emberek.
