A Warner Bros. bejelentése, amely szerint jövőre a stúdió bemutatói azonnal felkerülnek az újonnan indított HBO Maxra, erősen felzaklatta az érintetteket. Először Christopher Nolan fakadt ki, most pedig az új Dűne rendezője, Denis Villeneuve, aki írt is egy szenvedélyes hangú nyílt levelet a Varietyben. Íme a teljes szöveg:

„A hírekből tudtam meg, hogy a Warner Bros. úgy döntött, a mozipremierrel egy időben a Dűnét az HBO Maxon is bemutatja, és a streamingszolgáltatását a filmünkből vett képekkel reklámozza. Ezzel a döntésével az AT&T [a Warner és az HBO Max közös tulajdonosa – a szerk.] kirabolta a filmtörténet egyik legfontosabb és legtisztességesebb stúdióját.

Ez a lépés egyáltalán nem a mozi szeretetéről vagy a közönségről szól, hanem egy 150 milliárdos adóssággal küzdő telekommunikációs mamutcég túléléséről. Így aztán hiába szól a Dűne a moziról és a közönségről, az AT&T csak a saját bőrét menti a Wall Streeten. Mivel az HBO Max bevezetése kudarc volt, az AT&T úgy döntött, feláldozza a Warner teljes 2021-es kínálatát, hogy ezzel a kétségbeesett kísérlettel megragadja a közönség figyelmét.

Azzal, hogy a hagyományosan a filmkészítők otthonaként ismert Warner Bros. egy hirtelen váltással teljesen figyelmen kívül hagyja az alkotók érdekeit, számomra átlépett egy határt. A filmkészítés az együttműködésről, a csapatmunkába vetett kölcsönös bizalomról szól, és a Warner kinyilvánította, hogy már nem ebben a csapatban játszik.

A streamingszolgáltatók pozitív és erős kiegészítői a tévés és mozis ökoszisztémának, de szeretném, ha a közönség megértené, hogy a streaming egyedül képtelen fenntartani a filmipart a COVID előtti formájában. A streaming kiváló tartalmakat tud előállítani, de Dűne nagyságrendű és súlyú filmeket nem. A Warner Bros. döntése azt jelenti, hogy a Dűnének esélye sincs úgy szerepelnie, hogy pénzügyi sikerré váljon, és végül a kalózoldalak fognak győzni. Könnyen lehet, hogy a Warner ezzel kinyírta a Dűne-franchise-t. Ez most a rajongóknak szól. [Ezzel a mondattal vezette fel az AT&T a Villeneuve-t felzaklató döntését – a szerk.] John Stankey az AT&T-től azt mondta, hogy a „streamingló elhagyta az istállót”. Valójában a ló az istállóból a mészárszékre indult.

Első a köz biztonsága, ezt senki nem vitatja. Éppen ezért, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a téllel együtt megérkezik a járvány második hulláma is, megértettem és támogattam azt a döntést, hogy halasszuk el a Dűne bemutatóját majdnem egy évvel. A terv az volt, hogy 2021 októberében kerül a film mozikba, amikorra a vakcináknak köszönhetően már talán túl leszünk a víruson. A tudomány mostani állása szerint őszre visszatérünk az új normálishoz.

A Dűne messze a legjobb film, amit eddig készítettem. Három évet szántunk az életünkből arra, hogy egy különleges nagyvásznas élményt alkossunk. A film képi és hangvilágát aprólékos gondosággal, mozis fogyasztásra terveztük meg.

A saját magam nevében beszélek, de szolidaritás vállalok azzal a 16 másik filmkészítővel, akik ugyanebben a cipőben járnak. Remélem, tudjátok, hogy veletek vagyok, és együtt erősebbek vagyunk. A filmeket és a sorozatok a művészek hozzák létre.   

Mélyen hiszek benne, hogy a mozifilmek jövőjét a nagyvászon jelenti, függetlenül attól, mit mond egy Wall Street-i dilettáns. Az emberiségnek az idők kezdete óta elemi igénye a történetmesélés közösségi élménye. A film a nagyvásznon több egy üzletnél, művészeti forma, amely összehozza az embereket, ünnepli az emberséget, felerősíti az egymás iránt érzett empátiánkat – egyike az utolsó olyan személyes, kollektív élményünknek, amelyen emberi lényekként osztozunk egymással.

Amint a járványnak vége, a mozik ismét megtelnek filmrajongókkal.

Erősen hiszek ebben. Nem azért, mert a filmiparnak erre lenne szüksége, hanem mert nekünk, embereknek van szükségünk a mozira mint kollektív élményre.

Éppen ezért felszólítom az AT&T-t, hogy ugyanazzal a felelősséggel, kötelességgel és gondoskodással, amely alkotóként engem is köt, védje meg ezt a létfontosságú kulturális intézményt. A vállalati társadalmi felelősségnek a részvényesek érdekvédelme csak az egyik része, a másik a kultúra megerősítéséhez vezető utak megtalálása.

A mozik látogatása olyan élmény, amelynek nincs alternatívája. A filmszínházak sötétjében a mozgóképek nevelnek bennünket, megragadják a történelmünket, gazdagítják a képzeletünket, felemelik és inspirálják a kollektív szellemünket. Az örökségünket jelentik.

Éljen soká a mozi!”

A Warner vs. mozik vitáról épp a legutóbbi podcastunkban beszéltünk, aki pedig szeretne egy másik szenvedélyes rendezői kiállást olvasni a mozi mellett, annak Scorsese írását ajánljuk.