Három éve egyetlen évados súlytalan limonádénak indult a balatoni nyarak elpusztíthatatlan mítoszát kizsákmányoló köztévés tinisorozat. A bűnös élveze könnyed szórakozás tisztes nézettséget hozott, így egy év kihagyás után jöhetett a folytatás. A feladatot Zomborácz Virág kapta, vezényletével a második évad már érdekes új irányokba indult és több ponton jótékonyan átírta az unalmas sablonokat. A kreatív váltás a legfrissebb felvonásra teljesedett ki, a mostani hat résznek gyakorlatilag már semmi köze az eredeti koncepcióhoz. Az Egynyári kaland a harmadik évadára az egyik legjobb aktuálisan futó magyar sorozattá érett. Íme öt ok, miért:
“Ahhoz képest, hogy…” - kezdődhetne a szokásos szexista frázis, holott jóval többről van szó, mint a tinicsajos sztereotípiák és az ideálok jótékony elutasításáról. A Walters Lili alakította Luca összetett, különc figurája már az előző évadban kitűnt a mezőnyből, most hasonlóan karakteres társakat kapott. Akad itt modortalan, önelégült főnöknő, irányításmániás, Tilda Swinton dermesztő figuráira hajazó jogász vagy a felelősséget tudatosan kerülő, mindenféle élvezeteket habzsoló építész. A női figurák nagyon izgalmasak, mert szinte kivétel nélkül egyediek és ellentmondásosak.
Igen igen, alapvetően ez lenne a normális, de sajnos jelenleg még más a standard. Ezért is kimondottan örömteli, hogy miközben az alkotók tudatosan szembe mennek az uralkodó gyakorlattal, nem esnek át a ló turbófeminista oldalára sem. A cselekményben hol a fiúk csábítják el a lányokat, hol fordítva, nincsenek kizárólag aktív és csak passzív szereplők. A viszonyok és konfliktusok nemek szerinti eloszlása kiegyensúlyozott, egymás kihasználása kölcsönös. Igaz, a hímnemű szereplők gyakran nagyobb ostobaságokat csinálnak és a lányok (különösen az öntörvényű Luca) érzelmi intelligenciája magasabbnak tűnik, a különbségek elsősorban a karakterek árnyaltabb jellemvonásaiból adódnak. Ebben a műfajban kimondottan üdítő ilyen gondosan felépített figurákat, főleg ilyen összetett hősnőket látni.
A közeg
Az előző évadokkal összevetve a leglátványosabb alkotói döntés nyilván a Balaton elhagyása, ami nagyon jót tett a szériának. A lángosos-vízibiciklis tóparti romantika legutoljára talán Ötvös Csöpiéknek állt igazán jól, a kortárs budapesti klíma ellenben nemcsak életszerűbb, de sokkal fiatalosabb is. Az alkotók már csak a személyes érintettségük okán is nagyon érzik ezt a világot. A hangulatos vágóképek hitelesen varázsolják a szereplők köré a várost. Aki figyelmes, olyan jellegzetes háttérelemeket szúrhat ki, mint mondjuk egy koszos kapualjban félmeztelenül dohányzó pocakos nyugdíjas. A hősnő és a klasszikus pesti taxishiéna elrajzolt esete hálás téma, a legjobb hangulatfestők persze az apró, látszólag jelentéktelen epizódok. Hiánypótló például a buli utáni körúti gíroszozás jelenete. Hihetetlen, hogy ez a tömegek által gyakorolt szertartás szinte soha nem bukkan fel a hazai mozgóképeken.
A mellékszálak
A jól megírt karakterek és az okos környezetrajz organikus következménye, hogy a műfaj magját adó párkapcsolati zűrök közé igen komoly témák ékelődnek, természetesen könnyed ironikus-humoros formában. Akadnak például szexuális zaklatásokat bőven kimerítő esetek, ezek mégsem drámai események, az elkövetők borzasztóan szánalmasnak tűnnek. Jóval viccesebbek a legénybúcsú intézményét vagy a PUA-mozgalmat kifigurázó abszurd epizódok, vagy a sztriptízhez kapcsolódó különféle sztereotípiák kiforgatása. A férfi-női szerepekhez tapadó magatartásformák és rítusok fricskázása hangsúlyos, de nem tolakodóan. Többek között a túltolt jóga- és egészségmánia is megkapja például a magáét.
A magyar bürokráciával való találkozás hasonlóan tanulságos. Luca munkaügyi központos kalandjai már csak azért is nagyon ötletesek, mert a hivatali gépezet láthatóan nem tud mit kezdeni egy olyan valakivel, akinek van egyénisége és nem hajlandó eljátszani az engedelmes állampolgárt. A lánynak markáns véleménye van a világról, a megfigyelései pedig igen találóak. Legyen szó hierarchikus munkahelyről, esküvőről vagy párkapcsolatról, Luca és a többiek beszúrt megjegyzései legtöbbször a poénokon túl is relevánsak.
A humor
A fentiekből kisakkozható, hogy a harmadik évad humora parodisztikus, szabadszájú és gyakran imádnivalóan cinikus. Az önfejű karakterek összeütközései és bénázásai, illetve a fentebb említett karikaturisztikus mellékszálak mellett számos meghökkentő kacskaringó vár a nézőre. Spoiler nélkül lehetetlen hatásosan körülírni, de minden részre jut egy-két elborult, groteszk, szürreálba hajló aprócska betét. Egy múzeumi látogatás vizuális őrülete, a munkahely éjszakai titkai vagy a céges karaoke dalválasztása olyan gegek, amikre tuti nem számítunk.
A szappanoperás habzás
Csodával határos, hogy 2018-ban a magyar köztévén olyan sorozat fut, ahol az ambiciózus lányok (és fiúk) nyíltan szexelnek, káromkodnak és füvet szívnak. A szereplők finoman szólva eltérően gondolkodnak az önmegvalósításról vagy mondjuk a házasságról, mint amit a hivatalos irányvonal kívánatosnak tart. A cenzú programszerkesztők talán elmulasztották megnézni az újabb részeket, esetleg azt gondolták, továbbra is a korábbi mederben csordogálnak a dolgok. Akárhogyan is, Zomboráczék a harmadik évadra végleg a saját képükre formálták az alapanyagot. Jobb nem is történhetett volna egy kommersz szappanoperával, a határozott szemléletmód és szerzői kézjegyek egyedivé és érdekessé teszik a végeredményt.
A már említetteken kívül figyelemreméltó az a finom irónia, ahogyan az alkotók magához a műfajhoz viszonyulnak. Miközben szépen követik a "fiatalok-nyár-szerelem" formulájának íratlan szabályait, ezt finoman jelzik is azzal, hogy időről-időre az abszurditás határáig merészkednek. A “mindenki mindenkivel” elvét viccesen túlhajtják, vagy a szereplőket egy helyszínre összeterelve lavinaszerűen teregetik ki a titkokat. A vadabb poénok és a jótékony groteszk ellenére a kapcsolatok dinamikái általában mégis realisztikusnak tűnnek.
A harmadik évad úgy csinál viccet a szappanoperai habzásból, hogy közben amennyire kell, annyira komolyan is veszi. A finomabb kikacsintások és a célközönséget szolgáló direktebb megoldások nem válnak el élesen egymástól. A különböző rétegek szépen keverednek, az Egynyári kaland legfrissebb felvonása így annak is eszményi szórakozás, akit első körben nem vonz egy ilyen tematikájú széria. A bónusz hír pedig, hogy közben készül a folytatás is. Ha az eddigi tendencia folytatódik, igen jó dolgok várnak még ránk.
