Melyik volt előbb nálad, a film vagy az irodalom iránti vonzalom?
Ez párhuzamosan működött. Nagyon sokat olvastam, és nagyon sok filmet néztem. A filmeket másnap az iskolában még el is meséltem. Visszagondolva, ez is hozzájárult ahhoz, hogy író lett belőlem. Megtanultam történeteket tömöríteni. A nagyszünetben csak így volt idő rá, hogy elmeséljek egy filmet.

Konkrét film, műfaj, rendező hatott rád?
Rengeteg filmet szerettem. Különféle korszakaim voltak, nagyon sok westernt és noirt néztem egy időben, aztán távol-keleti filmeket válogatás nélkül. Mindig is szerettem a populáris kultúrát, és nem gondoltam soha, hogy el kellene választanom őket. Chandler nekem ugyanolyan fontos író volt, mint Hemingway, kamaszkoromban pedig ugyanúgy olvastam sci-fit, mint szépirodalmat. Nem próbáltam a műfajokat sem elválasztani, csak az érdekelt, hogy működik vagy nem sem. A filmes látásmód és vágástechnika inspirál, de az nem fordul elő, hogy megnézek mondjuk egy Danny Boyle-filmet, és utána írni akarok valami hasonlót. Kísérletezni persze szeretek, a novelláimban például az időkezeléssel, az idő megállításával szoktam játszani.

A fehér király Mozi című fejezetének van valami valós alapja?
A legendák szerint az elvtársak titkos mozikban nézték a filmeket. Ceaușescu házai is mind legendás helynek számítottak, Marosvásárhelyen is volt egy palotája, senki nem járt benne, de úgy tudtuk, hogy külön állatkertje és mozija volt. Mindenki hitt abban, hogy léteznek ilyen helyek, és az konkrétan elterjedt, hogy az Arta mozi (az volt a legnagyobb mozi a városban) mögött van egy másik, titkos mozi, ahol a betiltott filmeket nézik. Tudtuk, hogy a szekusok elolvassák a tiltott könyveket, és azt gondoltuk, hogy a filmeket is valahogy megnézik. De valószínűleg nem volt ilyen hely.

A betiltott filmekhez nem is tudtatok hozzájutni?
A videókorszakban már igen. A rendszer működésében az volt az érdekes, hogy nem tudtad, mi van betiltva. Sejtetted, de nem tudtad. Egyetlen filmről biztosan lehetett tudni, hogy be van tiltva, a 1984 filmverziójáról. Arról kiküldtek a szüleim, azt mondták, hogy jobb, ha nem látjuk, mert akkor nem tudjuk elmesélni. A többi film a szoftcenzúra kategóriájába tartozott, a Rambóról mondták például, hogy biztos tiltott, mert a 2. részben a szovjetek a főgonoszok. De közben meg nem volt ilyen index, lehet, hogy a moziba csak azért nem kerültek be, mert nem volt rá pénz. 86-tól egy új filmet sem hoztak be a mozikba, talán azért, mert nem költöttek rá, ahogy a foci vébét sem vették meg.

Milyen a viszonyod A fehér király adaptációjával?
Sokáig nem akartam, hogy film legyen belőle, aztán amikor már nagyon messze voltam a könyvtől, azt mondtam, hogy jó, legyen, miért érdekelne-e ez engem. És még mindig így vagyok vele. Nem is akartam musztereket nézni, miközben készült. A forgatásra kimentem kétszer, látni akartam, de inkább úgy, mint írói élményt. Nem az érdekelt, hogy hogyan vesznek fel egy konkrét jelenetet, hanem, hogy milyen egy olyan forgatás, amihez közöm van. Egyfajta önvizsgálat volt. Két jelenetnél voltam kint, amikor a nagyapámmal rálövünk a macskára, és a május elsejeszerű felvonulásnál, ami a könyvben nem is szerepel. Statisztálok abban a jelenetben a gyerekeimmel és a feleségemmel együtt. Korábban újságíróként már jártam forgatáson, de teljesen más élmény íróként venni részt benne. Nincs semmi felelősséged, mert már mindegy. Minden a tiéd, mindenki kedves veled, mindent megnézhetsz. És jól esik azt érezni, hogy mindez nem lenne, ha nem írtam volna meg azt a jelenetet egy keddi napon. De közben sem tudtam úgy nézni mint a saját szövegemet. Ha azt éreztem volna, hogy az enyém, akkor mindenbe bele akartam volna szólni. De ezt a filmet nem én írtam. Megítélni viszont nehezen tudom, mert közben látom, hogy benne vannak a jeleneteim nyomai.

Mivel voltál elégedett a filmben?
A nagyapát és Jonathan Pryce alakítását szerettem. Tetszett a nagyapa és az unoka jelenete, érdekes volt látni a forgatását, mert annak köze van a valósághoz is, az a nagyapa kicsit olyan, mint az én apám. Nagyjából realistán írtam meg a könyvben azt a részt, és viszonylag realistán került be a filmbe is. Olyan, amilyenek lennie kell, a film szempontjából és önéletrajzi szempontból is.

Kire bíznád a Máglya adaptációját, ha bárkit választhatnál?
Nagyon szeretem Kitano Takeshit, érdekes lenne látni, hogy ő mit kezdene vele. De inkább elengedném ezt.

Könnyebb lenne sorozatként adaptálni a regényeidet?
Talán igen, ott több mindenre lenne hely. Nem véletlen, hogy a sorozatok regényszerűbbek, főleg azok, amiket egyetlen író írt, és nem többen a writer’s roomban. Megfoghatóbbak a karakterek, nem annyira sematikusak. A Drót nagyon regényszerű, a True Detective-et is szerettem. Nem tudom, hogy A fehér királyból lehetett volna-e sorozatot csinálni, talán egy hatrészeset igen. Nagyon epizodikusan írok, talán én vagyok a legepizodikusabban író magyar író. A fehér királyt és a Máglyát is fejezetenként közöltem, és sok hasonló miniciklusom van. Nagyon szeretek folytatásos történeteket írni, kitűzök egy határidőt magamnak, és írok tulajdonképpen egy sorozatot. Mindig vonzott ez módszer, de nem hiszem, hogy írnék igazi tévés sorozatot.

És forgatókönyvet? A regényeid sokszor szinte olyanok, mint az irodalmi forgatókönyvek.
Egy film noirt el tudnék képzelni, egyszer már írtam is egyet. A felkérés gyerekkönyvre szólt, de inkább novellát írtam belőle, mint forgatókönyvet, és jól is tettem, mert az még mindig megvan. Ha megírok valamit, akkor utána nem tudom átvariálni, márpedig a forgatókönyvírás arról szól, hogy minden folyamatosan átalakítunk, változtatunk. Sokszor átírom a szöveget menet közben, de miután kész van, külső szempontok alapján már nem tudok hozzányúlni. A film alkalmazott műfaj, pont az ellenkezője annak, ami íróként csinálok, ráadásul, ha megírok egy könyvet, az az én könyvem lesz, míg ha filmet írnék, az valószínűleg csak egy forgatókönyv lenne a fiókban. Nem szeretek potyára dolgozni. A színházi próbákra se megyek el, engem a megírás érdekel. A Máglyából is készül egy színpadi verzió Németországban, egy hete nálam van az adaptáció, de még nem olvastam el.

Nem érdekel?
Valamennyire érdekel, meg fogom nézni, de beleszólni nem akarok, nem is tudnék. Egy időben a Főiskolán is feladat volt A fehér király átdolgozása színpadra, azokból is kaptam példányokat – nem olvastam el. Nem érdekel annyira. A szakdolgozatot sem olvasom el, amit belőlem írtak.

Íróként nem gondolkozol filmes műfajokban?
Rengeteg horrorfilmes ötletem van, amikből valószínűleg novellákat fogok majd írni. Tervezek egy olyan könyvet, amelyben „filmek fejben”-novellák vannak. Visszamennék oda, amikor gyerekként filmeket meséltem el az iskolában, csak itt nem létező filmeket mesélnék el. Vannak hasonló novellavázlataim is, szeretek tematikus novellásköteteket írni. A legfrissebben, az Oroszlánkórusban például a hang fontos, de tervezek egy olyat, amelyben a látvány lesz fókuszban.