Beszélgetés Eörsi László történésszel Pigniczky Réka Hazatérés (2006) című dokumentumfilmjéről.  

Az 1956-os budapesti események kutatása még közel sem zárult le, hiszen a nagy narratívák után most következik a finomhangolás az oral history, azaz a személyes sorstörténetek által. A naplók, magánlevelek, feljegyzések, visszaemlékezések, interjúk stb. mennyire megbízható források egy történész számára?

Az általánosítás – mint tudjuk – túl nagy kockázattal jár, tehát erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Az említett forrásokat mind forráskritikának kell alávetni, és annak függvényében ajánlatos felhasználni, amennyire kiállják a hitelesség próbáját.

Hogyan történt a filmhez a szakértői felkérés? Volt-e személyes kötődése Pigniczky Réka apatörténetéhez és a VII. kerületi Kovács Dezső-csoporthoz?

Pigniczky Réka megtudta, hogy én foglalkozom módszeresen a „pesti srácok” történetével, ezért keresett fel, hiszen édesapja az említett Kovács Dezső-csoport tagja volt. Akkoriban a VII. kerületi felkelőcsoportok történetét még csak nagy vonalakban kutattam, öt évvel később készült el e témakörről a monográfiám (A „Baross Köztársaság” 1956), ha ekkor keresett volna meg, nyilván többet tudtam volna segíteni.

Összesen hány ellenálló csoport volt Budapesten és mi volt a szerepük? Mennyire volt összehangolt a tevékenységük?

A csoportok pontos számát lehetetlen megadni. Előbb körül kellene írni, milyen osztagokat nevezhetünk csoportnak. Ha mondjuk minimum ötfős, legalább három napig együtt tevékenykedő, függetlenségért harcoló csoportokat számoljuk össze, akkor mintegy 50 ilyen csoportról beszélhetünk.

A második kérdésre könnyebb a válasz: mindvégig igen kevéssé volt összehangolt a felkelőcsoportok tevékenysége, a harci tevékenységeikre egyébként is legfőképpen a spontaneitás volt a jellemző.

Milyennek látja az édesapa, Pige személyiségét? Izgalmat, kalandot kereső vagy bátor, megfontolt ember? Ez az egyszerre személyes és történeti nyomozás közelebb vitte egy olyan személyiséghez, aki a forradalom eddig nem ismert hétköznapi figurája? Mennyire van esélye egy oknyomozó filmnek megismerni egy történelmi kataklizma kisebb szereplőit?

A forradalom résztvevői közül egyeseknek csupán a nevét, vagy csak a ragadványnevét tudjuk – vagy még ennyit sem – másokról kicsit többet, de annyit nem, hogy megismerhessük motivációit, és olyanok is vannak, akikről életrajzot is lehet írni. „Pige” a középső kategóriába tartozik. A szociológiai adatait tudjuk, de annál alig többet. És – mint a filmből láthattuk – saját gyermekei sem ismerték erről az oldaláról, azért készült ez a film. Természetesen megvan az esély, hogy egy lelkiismeretes dokumentumfilm segítségével jobban megismerjük egy-egy esemény, eseménysorozat fontosabb, kevésbé fontos szereplőit. Ha a film készítője mindent megtesz a feltárás érdekében – ahogy ezt Pigniczky Réka megtette –, akkor már csak Fortuna istenasszonyon múlik a kutatás sikere. Noha kiváló dokumentumfilm született, ebből a szempontból az alkotó lehetett volna szerencsésebb.

Milyen fázisokban történt az apa ismeretlen történetének felkutatása?

Hát erre a kérdésre Réka nyilván sokkal precízebb választ adhatna. Először nyilván a személyes magyarországi ismerősök felkeresése került sorra, majd a kutatóké. Az utóbbiak segítségével felkeresték az egykori bajtársakat és a megfelelő levéltárakat…

Hogyan fogadta a filmet az amerikai magyar nyelvű közösség? Hősnek vagy áldozatnak látták-e a számunkra egyébként közismert, közösségteremtő, művelt férfit. A férfi ’56-os múltjának megismerése nyitott-e új dimenziókat a kinti nézőknek, hisz a Köztársaság téri atrocitásokról is nyíltan beszél ez a mozgókép?

Tekintve, hogy ilyen kutatást nem végeztem, az első kérdésre nem tudom megadni a választ. Úgy tapasztaltam, hogy viszonylag sokan látták ezt a dokumentumfilmet, tehát lehetne erről kutatást folytatni.

Az érdeklődő közönségnek mindenképpen új dimenziókat nyit egy ilyen film, hiszen a legkevésbé sem agyoncsépelt témáról van szó. 1956-tal kapcsolatos kánon még kevéssé alakult ki, a mítoszok legendák még mindig erősen uralják a köztudatot, ezért egy ilyen tényszerű, tárgyilagos film talán elgondolkoztatja a nagyérdeműt: így is lehet, sőt így kéne másoknak is!

Mennyire szól a film az édesapa titkának feltárásáról és mennyire a két testvér sérülékeny viszonyának alakulásáról?

A film az édesapa titkának feltárásáról szól, minden más ennek rendelődik alá. De nagyon erős oldala a filmnek, hogy a két testvér ellentétét, a Szophoklész óta ismert antagonizmust is bemutatja: szükséges-e az igazság kíméletlen feltárása? Vagy inkább ne bolygassuk azt, mert félő, hogy elviselhetetlen lesz…

A filmben ketten is rejtőzködnek (hol nyilatkozni akarnak, hol elzárkóznak). Mi az újból és újból megújuló félelmüknek az alapja?

Aki nyilatkozni akar, annak megvan rá a módja. A két rejtőzködő közül az első rokon volt, fogalmunk sem lehet, miért viselkedett így. A másik – Pongrácz Róbert – „Pige” bajtársa volt. Lehetséges, hogy valamit takargat, azért rejtőzködik. Hiszen a szépről, a magasztos emlékekről szeretünk beszélni, különösen, ha annak részesei vagyunk. Húsz évvel a rendszerváltás után már megtorlástól nyilván nem kell tartani, Párizsban pedig korábban sem kellett...

Szűk Balázs