Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Torontói Filmfesztiválon a Saul fia mellett hazánkat egy kiváló rövidfilm is képviseli. A Kamaszkor vége tavasszal már elvitte a Friss Hús fődíját és most a világ egyik legrangosabb mustrájának Short Cuts névre keresztelt válogatásban mutatkozhat be a nemzetközi közönség előtt (először magyar idő szerint holnap hajnalban, majd szeptember 19-én). Szilágyi Fanni tizenkét perces szösszenete zseniális tömörséggel és vaskos humorral ragadja meg a felnőtté válás és a kelet-európai lét abszurditását és szépségét. Két lánytestvér, egy családi ebéd és egy kedves strandos kaland: a rendezőnő súlyos témákról mesél üdítően könnyedén. A kanadai szervezők nem véletlenül válogatták be a programba, a mű utánozhatatlan hangulata már a fél perces előzetesből is tisztán kitapintható.

Shakira vonaglik a hűtő tetejére pakolt Funai tévé képernyőjén, a tűzön rotyog a pörkölt és a tányérok alján ott a paradicsomlevesből maradt betűtészta. E remek érzékkel elkapott, rendkívül érzékletes életképek rögtön berántanak a kajaszagú, zsúfolt panellakásba. A figurák felskiccelése is hibátlan, a vasárnapi családi ebéd fullasztó légköre egyszerre tragikus és végtelenül komikus. A tele szájjal zabáló szülőket és a borzongatóan ismerős konyhát látva a néző maximálisan átérzi a lányok serdülőkorának minden nehézségét. Később a strandon egy fiú felbukkanása kikezdi ugyan a nővérek szoros szövetségét, de szétszakítani nem tudja. A testvéri szeretet minden megrázkódtatást túlél és elviselhetővé teszi az egyébként nem túl vidám életet. Az ilyen apró, látszólag jelentéktelen eseményekkel gyakran jobban megragadható az igazán lényeges, mint a masszív, veretes történetekkel.

A csehek szokták ilyen finoman ábrázolni az átlagemberek korántsem jelentéktelen problémáit és képesek igen komoly dolgokról légiesen könnyed, groteszkbe hajló életképekben beszélni. Szilágyi Fanni hasonló bravúrt hajt végre és csodás párhuzamot von a frusztrált, kényelmetlen kamaszkor és a nyomasztóan bágyadt magyar (vagy inkább kelet-európai) viszonyok közé. A lányok szeretnék elveszíteni az ártatlanságukat és ki akarnak törni innen, e két vágyuk egymástól elválaszthatatlan. A helyi vagány arról álmodozik, hogy egyszer villája lesz Los Angelesben, de ha ez talán nem is jön össze, a naplementében fürdőzni sem annyira rossz. A rendezőnő megértéssel és kedvességgel fordul a karaktereihez és velük együtt fedezi fel a helyzet iróniáját és pozitívumait. A honi filmes hagyományban uralkodó depresszív és sötét látlelet helyett a mű nem moralizál és végig reményteli, fesztelen marad. A Kamaszkor vége egy olyan magyar kisfilm, amiért nemcsak szorítani, de őszintén rajongani is lehet.