Filmvilág blog

Kolozsi László: A farkas gyomrában - A Gonosz legyűrhetetlen

A True Detective után szabadon

2015. január 12. - Nemes András

kolozsi_borito.jpgOlvasóként ritkán vonzódunk a realitáshoz, könyvet azért veszünk a kezünkbe, hogy kiszakadjunk a valóságból, véletlenül sem vágyunk rá, hogy szörnyűségeivel szembesítsenek. A legvéresebb horror, vagy legbrutálisabb krimi is akkor képes szórakoztatni, ha rémületes világát nem kell mindennapjainkkal azonosítanunk: élvezzük az izgalmakat, a borzongató libabőrt és a feltoluló adrenalint, de megpróbáltatásaink után kapaszkodhatunk a gondolatba: nyugi, ez csak egy könyv, le lehet tenni, minden rendben, az élet megy tovább. 

Halmozottan problematikus a helyzet, ha az adott regény mai, létező, általában tabuként kezelt és megoldhatatlannak tűnő társadalmi problémákat tárgyal a hard-boiled krimi eszközeivel: fiktív karaktereket kell mindannyiunk számára ismert kulisszák között mozgatnia, összemosnia a narratívát a valós eseményekkel, sőt, adott esetben fel kell vállalnia, hogy állításaival komolyan magára haragíthat rendkívül veszélyes, militarista csoportosulásokat. Kolozsi László forgatókönyvíró, egyetemi tanár és kulturális kritikus (a Filmvilág rendszeres szerzője) korábbi regényeiben (Ki köpött a krémesbe? és Mi van a reverenda alatt?) is hasonló módszereket alkalmazott, A farkas gyomrában pedig simán az utóbbi idők leginvenciózusabb és legtökösebb magyar bűnregénye.  

A cigánygyilkosságok idején elvetemült szélsőjobboldali fegyveres csoportok köreibe beépülő újságíró, Fehér Dávid dinamikus akciókat, precízen elhelyezett fordulatokat és súlyos társadalmi kérdésfelvetéseket egyaránt tartalmazó kálváriája már első oldalaival ellenállhatatlanul beszippant, hogy aztán - meglehetősen hosszú terjedelme ellenére - az utolsó lapokig vasmarokkal tartsa fogva figyelmünket. A szerző magabiztosan érti és érzi a krimit, történetét a legszebb hard-boiled hagyományokhoz híven építi fel, ötletesen integrálja azt a mai, magyar valóság színfalai közé. 

A thriller-elemek maximálisan működnek, a feszültség folyamatos, a szerteburjánzó cselekmény kérlelhetetlenül robog a végkifejlet felé, ráadásul olyan, mindannyiunk számára ismerős helyszíneken zajlik, mint a Szimpla, vagy az újpesti Szúnyog-sziget, ezeket azonban annyira egyedi perspektívából láthatjuk, hogy óhatatlanul az a benyomásunk támad, akár Rust Cohle is bármikor szembe jöhet a lapokon. 

Főhősünk folyamatosan küzd az itallal, feleségével állandóak konfliktusaik, illúziók nélküli, a sötétség mélyét túl régóta látó férfi ő, aki mégis igyekszik minden körülmények között jóra törekedni, próbálja elhinni, hogy embersége a legfontosabb dolog a világon (ja, és nem mellesleg bokszoló is) - klasszikus krimi-figura, mégis ízig-vérig eredeti jellem. A mellékszereplők is kiválósan megírt, komplex személyiségek, motivációik tisztázottak és megalapozottak, a szerző nem fél a legrettenetesebb karaktereket is közel engedni az olvasóhoz. Lelkiismeretlen leánykereskedő, vagy rasszista pszichopata egyaránt található a gonosztevők között, sőt, kapunk egy olyan, félelmetesen intelligens, vérfagyasztóan okos fő-antagonistát, aki akár egy James Bond-filmben is megállná a helyét. 

kolozsi.jpg

A legnagyobb bravúr azonban kétségkívül a társadalmi problémák felvetése és prezentálása: a szerzőnek esze ágában sincs igazságot szolgáltatni, egyszerűen mélyreható alapossággal feltérképez egy rettenetes, mára az összefonódások és az egymást keresztező, egymásba olvadó érdekrendszerek okán kezelhetetlenné bonyolódó konfliktust. A gyógymód ismeretlen, nincs kiút, a vírus természeténél fogva nem is lehet, csak annyit tehetünk, hogy önálló erkölcsiségünkhöz és humanitásunkhoz igazodva cselekszünk, bármi történjen is. 

Egyetlen negatívum van, amit muszáj megemlítenem: a könyvben sajnos gyakran bukkanhatunk elütésekre, pontatlanságokra -  az egyéb értékek bőven felülírták ezeket a kellemetlenségeket, de elfogadom, ha valakit az ilyen hibák esetleg kizökkentenek az élményből. Kolozsi mondatai ugyanakkor kifogástalanul ütnek, a szerző elegánsan lavírozik az élőbeszéd fordulatai és az irodalmi nyelvezet között, a regény zsánerműként és szépírói teljesítményként egyaránt méltatható. 

A farkas gyomrában ritka kincs, egyszerre szórakoztató, vitageneráló és felkavaró produktum - több ilyenre lenne szükség manapság. 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr177058765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása