Pattanásig feszült a helyzet a LUX-díjra jelölt - és a legutóbbi CineFestről fődíjjal távozó - Osztályellenesség című filmben, melyben egy szigorú némettanárt az osztálya azzal gyanúsít, hogy felelős az egyik társuk öngyilkosságáért. A Szlovéniában született rendezővel, Rok Bičekkel a LUX-díj kihirdetése előtt beszélgettünk Strasbourgban, az Európai Parlamentben.
Neked is volt szigorú tanárod a középiskolában?
Természetesen. A matektanárom ugyanolyan szigorú volt, mint a filmben szereplő némettanár. Róla mintáztam Zupan professzor személyiségét. Valójában a film egész története valós eseményeken alapul, melyek a középiskolámban történtek meg. Mikor elsős voltam, egy lány öngyilkosságot követett el. Az eset után az osztálytársai a filmben szereplő diákokhoz hasonlóan lázadtak fel: égő gyertyákat helyeztek el az iskola lépcsőin, és egy rádióadást rendeztek a lánynak. De ők az osztálytársuk halála miatt nemcsak egy, hanem több tanárt is vádoltak. Amikor a film forgatókönyvét írtuk, úgy döntöttünk, hogy könnyebb elmesélni a történetet egy bűnbakkal. Ezért létrehoztunk egy némettanárt, aki Thomas Mannt tanít, és akit egyesek nácinak bélyegeznek. Így nagyobb feszültséget is tudtunk kelteni a két oldal, az osztály és a tanár között.
A filmben az egyik lány konkrétan nácinak nevezi a tanárt. Tekinthető-e az Osztályellenesség politikai témájú filmnek?
Talán azért gondolod ezt, mert ma itt ülünk az Európai Parlamentben. Mi egy személyes tragédiát akartunk elmesélni, melyet fiatal diákok felhasználnak arra, hogy a saját frusztrációikat kiéljék. A filmben az egyik lány el is mondja az osztálytársaknak, hogy a halott lányt, míg élt, nem is vették észre, nem is létezett számukra.
Egyes kritikusok azt mondják, hogy a filmben az osztálytársak az Európai Unió egy-egy országát jelenítik meg. Volt ilyen szándékod?
Nem! Az egyik kritikus azt is mondta nekem, hogy a filmbéli osztályterem egy nemzetet szimbolizál, mint egy mikrokozmoszt, Szlovénia modern társadalmát. Más nemzetek nézői pedig ugyancsak azt érezték, hogy a történet a saját országukról szól. Most, hogy itt vagyunk Strasbourgban az emberek a filmbéli osztályt az Európai Unióhoz hasonlítják. Ezért is viccelődtem tegnap a sajtószemináriumon: ha az osztály az Európai Uniót jelképezi, akkor kit jelképez a professzor?
A film a diktatúráról is szól. Hogy érzi, Szlovéniában volt valaha is diktatúra?
Attól függ, honnan nézed. Egyes emberek azt mondják, hogy nem volt diktatúránk, mi egy kommunista ország voltunk több mint hatvan évig. Egyesek Titót jó embernek tartják, mások diktátorként tekintenek rá.
Akart Titóra utalni a filmjében?
Nem, sosem gondoltam ilyenre. De van egy humoros történetem, amely Titóhoz kapcsolódik, és az Osztályellenesség egy Szlovéniában tartott vetítésén, egy kisebb városban történt. A vetítés után a közönség teljes csendben maradt, míg le nem futott a stáblista. Teljes sokkhatás alatt voltak. Aztán egy idősebb úr odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon megérintette a film. Elárulta, hogy a film után érzett csendet kétszer élte át az élete során: az egyik alkalom ma este volt, a vetítés során, a másik pedig, amikor Tito elnök meghalt 1980-ban. Amikor a hírt bemondták a rádióban, az egész ország elnémult. Van is egy híres felvétel egy futballmérkőzésről, melyet a halálhír bejelentésekor leállítottak. A hír hallatán senki se mozdult, teljes volt a csend.