Filmvilág blog

Nem csak puszta külalak - Reisz Gábor rövidfilmjei

Ez volt a VAN előtt

2014. november 01. - Nemes András

A napokban került a mozikba Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című, a Karlovy Vary-i filmfesztiválon debütált, lelkes kritikákat bezsebelő, mindössze 7 millió forintból forgatott első nagyjátékfilmje - ennek örömére bemutatunk néhányat a 34 éves direktor kiváló rövidfilmjei közül.

reisz.jpg

A tagadás oka, őszintén (2006) 

A nyúlfarknyi hosszúságú, egyetlen, de jól eltalált poénra kihegyezett etűdben szinte mindent megtalálunk, ami a későbbi munkákat olyan szerethetőkké teszi: a főváros kietlen, mégis barátságos kulisszái, a magányos főhős, a hosszú snittek, az egyszerű, de kompakt képi megoldások és a finom humor mind a továbbiakat előlegezik - nem véletlen, Hogy Reisz a filmmel felvételt nyert a Színház-és Filmmművészeti Egyetemre, Enyedi Ildikó osztályába.

Támasz-és repülőfázisok váltakozásai (2006)

Szintén rendkívül rövid, csattanós, puritán kisfilm, tovább görgetve a korábban tárgyalt motívumokat (kiegészítve őket a futással, mely a későbbiekben is visszatérő, hangsúlyos elem) - ennyiből is látszik, hogy Reisz kivételesen konzekvens, következetes, korán kialakult, de folyamatosan bővített, formált alkotói látásmód birtokosa. A magányos futás klasszikus szimbóluma az egyén küzdelmeinek, a szembenállás mindenkori szükségességének és az útkereséssel járó belső kétségeknek, a film pedig minderről lazán, magabiztos tudatossággal, okos fesztelenséggel mesél. Külön kalapemelés jár a forgatás profi megszervezéséért, melynek köszönhetően - a minimális költségvetés ellenére - Reisz komoly "statisztériát" alkalmazhatott. Gerillafilmezés felsőfokon.

Valakinek a valamije (2009)

Vincent, a fiatal, francia srác soha nem látott, elhunyt unokabátyja holmijait kénytelen szemétre vetni, a hangfelvételek, levelek és apró limlomok közül pedig lassan feltárulnak előtte egy élet mozaikdarabjai. A film humora visszafogott, de kellőképp nyers, a főszerepet alakító Yann Eryl Mer szimpatikus, fesztelen, lefojtott és energikus egyszerre. Budapest is főszerephez jut, Reisz tökéletesen érti és érzi a fővárost, az ezerszer látott kulisszák az ő szemén keresztül többé válnak önmaguknál, könnyen támadhat olyan érzésünk, mintha sosem jártunk volna bennük azelőtt. Ritka bravúr, hogy egy kopottas, túlcsorduló levelesláda, egy huzattól reszkető, korhadt ablakkeret és egy elhagyatott szobabelső látványa irónia vagy maníros művészkedés nélkül tudatosítsa az elmúlás kérlelhetetlenségét - itt mindez összejön, ráadásul a felesleges pátosz mellőzésével: a halál az élet természetes része, nem pedig rettenetes, kétségbeejtő tragédia. Valami mindig marad, valami mindig tovább él.

Judith Keith (2011)

A Bertolt Brecht Rettegés és ínség a harmadik birodalomban című drámájának Zsidó feleség című jelenetét alapul vevő, egyetlen helyszínen, egy rideg, minimalista berendezésű szobában játszódó kamaradarab Láng Annamária tűpontos, kellemetlenül őszinte alakítása mellett Rév Marcell elképesztő operatőri munkája okán maradandó élmény: a térben könnyed eleganciával, fenyegető komótossággal lavírozó kamera fekete-fehér képei bámulatos hatást keltenek: nem egyszerűen rögzítik az eseményeket, szabályosan együtt lélegeznek velük, szolgálják a narratívát, felszínre hozzák a mélyebb tartalmakat. A technikai precizitás ugyanakkor nem uralkodik el a filmen, le vagyunk nyűgözve, de erre csak később döbbenünk rá: a játékidő alatt csak annyi tudatosul, hogy valami ilyesmi lehet a költészet, mikor a film nyelvén művelik. Mindenképp említésre érdemes még Klimó Péter látványtervezői teljesítménye: a tér minden eleme gondosan konstruált, tökéletesen megtervezett, emberellenesen geometrikus és kíméletlenül egzakt - pont, mint az ideológia, ami a hősnőt menekülésre kényszeríti. A Judith Keith Reisz legsötétebb hangvételű, legsúlyosabb kérdéseket boncolgató műve, torokszorongató, felkavaró, de egy pillanatra sem hatásvadász vagy durva, éjsötét remeklés.

Külalak (2011)

Hagyományos vonalvezetésű, míves megvalósítású, bölcsen szórakoztató tanmese egy harmincas, sikeres kommunikációs trénerről, aki élete egy adott pontján rádöbben, hogy a sors talán egészen más utat szánt neki, mint amit ő maga választott. A főszerepet alakító Makranczi Zalán kiváló: figurájának karizmatikus, dominanciát sugárzó magabiztosságát, és kétségbeesett elveszettségét egyaránt meggyőzően ábrázolja. A kékes, rideg belső terek szinte rászorulnak a szereplőkre, Reisz pedig bravúros vizuális ötletekkel közvetíti mondandójának lényegét: a félúton megakadó lift, vagy a semmibe tartó teniszlabdák képe mosolygásra ingerlően kreatív motívumok. Az eredetileg Kétség munkacímen futó, Dsida Jenő Arany és kék szavakkal című verse köré épített kisfilm precízen szerkesztett képi világával, markáns, letisztult eszközökkel megteremtett atmoszférájával és remek alakításaival hódít, olyannak mutatva az életet, amilyen általában: kisszerű, esetlen, gyakran fájdalmas, de csodálatos.

Péter (2013)

A Reisz ötlete alapján megvalósuló, Nekem Budapest című szkeccsfilmhez készített műben Péter, a fiatal, magának való, zárkózott fiú kocogni indul a Margit-szigetre, ahol egy csöngő mobiltelefonra bukkan. Egy lány (Jakab Juli, forgatókönyvíróként a rendező gyakori társa) hívja: talált egy kiskutyát, nyakörvén a telefonszámmal. A fiú először konokul elhatárolódna az eseményektől, esze ágában sincs segíteni, de végül muszáj kitépnie magát választott magányából. A főváros ismét kiemelt szerephez jut, az elhagyatott Margit-sziget pedig sosem volt még ilyen misztikus hely: a hajnali köd, az elmosódó, tompa fények rejtélyes, mesebeli erdővé változtatják, olyan dimenzióba emelik, ahol bármi megtörténhet. A főszerepet alakító Pethő Áron játéka eszköztelensége ellenére is pontos, tekintetében kíváncsiság, nemtörődömség és félelem vibrál egyszerre. A forgatókönyv eredeti változata szerint Péter szerelmi bánatában indult volna kocogni, és a szigeten történtek hatására gyógyult volna ki szenvedéséből, de ezt a szálat Reisz végül hiteltelennek érezte, és kihúzta a filmből. A végeredmény teljes mértékben igazolni látszik döntését: a Péter végtelenül szerethető, kedves, privát megváltástörténet a városból, amely bármikor felszínre hívhatja a hétköznapi varázslatot.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr656853335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása