Idehaza kevesen tudják, de a világ talán legnépszerűbb klubjának történelmében kulcsszerepet játszottak a magyarok. A katalánok által máig nemzeti hősként tisztelt Kubala Lászlóról és honfitársairól, Czibor Zoltánról és Kocsis Sándorról szól a Magyarok a Barcáért. Kocsis Tibor rendezővel beszélgettünk.

Úgy tudom, nem vagy futballrajongó. Mikor és hogyan merült fel az ötlet, hogy mégis ehhez a témához nyúlj?

Külföldön hallottam először egy spanyol producer barátomtól, hogy van nekik egy magyarjuk, akit mindenkinél jobban szeretnek. Mondott egy nevet, amit én soha nem hallottam. Ő is csodálkozott, meg én is csodálkoztam. Nem értette, hogy mi magyarok miért nem ismerjük azt a nevet, hogy Kubala László. Én meg csodálkoztam, hogy van egy magyar, aki legalább akkora focista volt – de szerintük még nagyobb is – mint Puskás Öcsi és nem ismerem. Számukra Kubala a minden. Nekik ő a magyar. Ez egy dokumentumfilmes számára hihetetlenül izgalmasnak tűnt, már-már valószerűtlennek, mint egy áldokumentumfilm, mint a Zelig például. Van valaki, akiről nem hallottam, de mindenki azt mondja róla, hogy milyen nagyszerű volt, és felejthetetlen volt, nem csak játékosnak, de embernek is. Filmsztár volt, a nők odavoltak érte, egy idol lett belőle, aki miatt felépült Európa legnagyobb stadionja, a Camp Nou. Annyian nézték a Barcelona meccseit – miatta –, hogy nem fértek be a korábbi kisebb, 40 ezres stadionba. Kiderült, hogy ez nem egy mendemonda, maguk a klub vezetői és a játékostársak, a szurkoló is elismerték, hogy Kubala miatt épült fel a Camp Nou.

Kubala László szobra a Camp Nou előtt

Ez elhangzik a filmben is, de erős költői túlzásnak gondoltam.

Pedig nem az. Tízezrek rekedtek a stadionon kívül, mert ezt az embert mindenki látni akarta.

Kubalával ellentétben Puskás idehaza is legendává vált, pedig ő is emigrált. Mi lehet ennek az oka?

Nagyon nagy különbség, hogy Kubala 1949-ben végleg elhagyta az országot. Korábban ’46-ban a Slovan Bratislava meghívására Csehszlovákiába ment focizni, így akarta elkerülni a sorkatonaságot, de a pozsonyi évek után hazatért. Ő nem volt tagja az Aranycsapatnak, nem volt részese a 6:3-nak, az ’52-es helsinki olimpiai győzelemnek vagy az ’54-es berni VB döntőnek, idehaza ezért nem válhatott akkora legendává, mint Kocsis, Puskás vagy Czibor. A többiek jóval később, ’56-ban mentek ki. Kubala neve tehát sokkal korábban lett tabu, ahogy később a többiek, ő is disszidensnek, hazaárulónak számított.

A filmből nem derül ki, hogy Kubala először azért ment külföldre, hogy megússza a katonaságot.

A legnagyobb nehézség az volt a számunkra, hogy mit hagyjunk ki Kubala életéből, mert 2009 óta készülünk egy önálló Kubala filmre, és könyvtárnyi irodalmunk van Kubaláról, felkutattunk filmrészleteket és összegyűjtöttünk nagyjából 2000 fotót, de nem akartam beletenni minden sztorit, fordulatot, drámát ebbe a filmbe. A Magyarok a Barcáért a három fiú története, illetve minden magyar története, aki jelentős szerepet játszott az FC Barcelonában. A Kubala filmet 2016-ban, az Európa Bajnokság előtt, vagy utána akarom bemutatni.

Rengeteg archív anyag van a filmben. Hogyan és mennyi idő alatt sikerült ezeket összegyűjteni?

Nagyjából két év alatt készült el a film, de a kutatómunka Kubala miatt már korábban, 2009-től elindult. Sokat segített Varró Krisztián, az egyik legnagyobb hazai Kubala-szakértő, aki könyvet is készül írni róla. Meghirdettük, hogy tolmácsot keresünk a filmhez, százan jelentek meg, közülük választottuk ki azt a hármat, aki spanyolból és katalánból is jó. Több ezer oldalt néztünk át különböző újságokból és könyvekből, és legalább 500 oldalt le is fordítottunk a filmhez. A legfontosabb kérdés azt volt, hogy össze tudunk-e gyűjteni elég fotó- és archív mozgóképanyagot. Sikerült, amihez nagy segítséget kaptunk a Kubala családtól, a Czibor családtól, a Kocsis családtól, az Fc Barcelona múzeumtól és a Fradi múzeumtól. A Vasas Kubala Akadémia és az MLSZ anyagi támogatást is adott. A nagyobb nehézséget az jelentette, hogy ki kellett nyomoznunk, kihez tartoznak Az ászok a békét akarják (Los ases buscan la paz) című film jogai. Ez az a mozifilm, amiben Kubala főszerepet játszott. Egyes felvételeket az UEFÁtól, a katalán tévétől és a Barca TV-től kellett megvennünk. Nagy munkát jelentett a hazai archívok kutatása, melyben nagy segítséget jelentett számunkra Varga János, a MaNDA munkatársa. De sokat köszönhetek a Flóra Film munkatársainak és természetesen forgatókönyvíró társamnak, a film szerkesztőjének Horváth András Dezsőnek is.

A Barca TV-t ezek szerint nem hatotta meg, hogy egy Kocsis nevű magyar Kubaláról forgat…

Azt mondták, hogy nagyon szívesen segítenek, de jogot kérnek a bemutatásra. A Barca TV gyakorlatilag minden országban jelen van, tehát egy perc archív anyagért oda kellett volna adnom sok országra a jogot. Úgy döntöttem, hogy inkább kifizetem, amit kérnek.

Van rá esély, hogy sikerül eladni külföldre a filmet?

Tervezzük. Most készül a spanyol és az angol változata a filmnek. Lesz egy bemutatója Barcelonában, de bízom benne, hogy a Kubala-sztoriban érintett országokon, Spanyolországon, Csehországon, Szlovákián és Olaszországon kívül máshol is be lehet majd mutatni. Amikor például megjelent a hír, hogy egy magyar filmes Kubaláról és a Barca magyarjairól forgat, akkor ez Dél-Amerikában elég gyorsan elterjedt, arrafelé tehát kíváncsiak lennének rá.

A Barcelona a világ egyik legnagyobb klubja, úgyhogy a téma népszerűbb már nem is lehetne. A beszélőfejes formátum viszont nem számít éppen modernek. Gondolkoztál azon, hogy más formátumban forgatod le a filmet?

Szeretem a nem narrátoros filmeket, azt, amikor a cselekményt az akciók viszik előre, de mivel ez a film egy tévés dokumentumfilm költségvetéséből készült, ezért meg se fordult a fejemben, hogy más stílust válasszak. Ez az egyik ok, a másik, hogy ha elég érdekes a sztori, és a dráma ott van az arcokon, a mozdulatokban, akkor nem hátrány a beszélőfejes formátum. De nem is látunk végig beszélő fejeket, a fotó és a mozgókép viszi előre a történetet, amikor pedig beszélnek a szereplők, akkor személyes emlékeket osztanak meg, ezért jó látni az érzelmeket az arcokon, a könnyeket, a feszültséget, a drámát. Ami valóban nem annyira mozis megoldás, az a narrátor szerepeltetése. Ez szintén a kisebb költségvetésből adódott, de nagyon örültem Fodor Tamás hangjának, remekül oldotta meg a feladatot. Segíti a filmet a narrációja, nem lett tőle szájbarágós. Említetted is a kritikádban, hogy balanszíroz a film az ismeretterjesztés és a dokumentumfilmes stílus között, de ezt nem is bánom, mert szerettem volna, ha megismerjük az Fc Barcelona sztoriját is, röviden, vázlatosan, ha már ennek a három fiúnak és a többi magyarnak akkora szerepe volt benne.

Mi a legnagyobb különbség a Duna Tv által leadott verzió és a moziba került változat közt?

A moziváltozat közel 15 perccel hosszabb. Fontos 15 percről van szó, a változtatásoktól világosabb lett a történet, bizonyos pontokon jobban elmélyült a dráma, a tragédia. Utólag még másfél hónapot dolgoztunk a filmen, nagy különbségek vannak ritmusban, fényelésben, hangban, de átszerkesztettem a film zenei struktúráját is. Fontos volt számomra, hogy még egy riport készüljön Grosics Gyulával. Azt a részt, amelyben az ’54-es Vb döntőt követő budapesti zavargásokról beszél, jóval a tévésorozat sugárzása után vettük fel. A film eleje és a vége is változott. A film elején feljön egy felirat „Fiamnak, Barnabásnak.” Ez a film az apa fiú kapcsolatokról is szól, és a film munkálatai alatt született első gyermekem, s ezért gondoltam, hogy a filmet neki dedikálom. És azért is, mert szerintem olyan fontos mondatok vannak benne – küzdelemről, kitartásról, hazaszeretetről, az álmok megvalósításáról –, amelyeket érdemes elvinni és útravalónak adni egy gyereknek.


Kocsis Tibor (jobbra) Czibor Zoltán fiával és unokájával

Eddigi legismertebb filmed, az Új Eldorádó kisemberekről szól, most viszont olyan személyiségekről forgattál, akik a maguk idejében szupersztárnak számítottak. Úgy képzelem, ez a két nagyon különböző világ nagyon más alkotói szemléletet kívánt.

Az Új Eldorádóban és a korábbi, fontosabb filmjeimben is az ember, a dráma, a küzdelem a fontos. Kubala történetében is ott van ez a dráma, Kocsis és Czibor sorsa pedig – de főleg Kocsisé – már inkább egy tragikus fordulópontokkal teli szomorú életút. Ezt a hármat ötvöztem a Magyarok a Barcáértban. Kocsis és Czibor az életükért küzdöttek, a sorsukat próbálták megfordítani, mindketten elhagyták az országot, vállalva, hogy a kommunista rezsim utánuk nyúl. A mozgatórugók Verespatakon is ugyanazok. A legalapvetőbb mind a két sztoriban ugyanaz, az ember, a küzdelem, a kitartás, a drámai fordulatok. Az egyikben egy kis falusi közösség küzd a megmaradásért, a másikban focisták küzdenek egy jobb életért, azért, hogy meg tudják mutatni a tehetségüket egy szabadabb világban.

Jelentős különbség azért, hogy a Magyarok a Barcáért nem csak az egyénekről szól, hanem arról is, hogyan milyen kép él a spanyol és a magyar közösségben ezekről az emberekről. Célotok volt a mítoszépítés és a kultuszápolás vagy az csak a mellékhatás?

Nem volt ilyen célom. Csak az volt a cél, hogy ezt a három drámai történetet összefűzzük, megmutassuk azokat a fordulópontokat, amik Kubaláék életében a legfontosabb szerepet játszották. Azokon a vetítéseken, amiken részt vettem, az emberek nevettek a poénokon, nem álltak fel a végén, csak amikor lement a vége főcím. Találkoztam egy bácsival, aki Dunaújvárosból jött Budapestre, csak a film kedvéért, megszorongatta a kezem és mondta, hogy elmeséli mindenkinek, hogy ezt a filmet meg kell nézni.

Ha nem is volt cél a mítoszépítés, a film hősökként mutatja be Kubaláékat, el is hangzik, hogy ők voltak „Barcelona magyar hősei”. Akit hidegen hagy a futball világa, talán joggal kérdezhetné meg: mitől válik hőssé az, aki tulajdonképpen „csak” a munkáját végzi?

Vegyük sorba a tényeket. 1950-ben megérkezik Barcelonába külföldről egy játékos, egy menekült. A tehetségével, a játékával, az egyéniségével, az emberségével hihetetlenül népszerűvé válik egy olyan korszakban, amikor nem volt még divat az átigazolás és nem volt divat befogadni a kelet-európaiakat. Nem volt divat az sem, hogy egy focista, egy másik országból érkezett idegen, aki még a nyelvet se nagyon beszéli, egy-két év alatt címlapokra kerüljön, és négy évvel később játékfilm készüljön az életéről. Nem fordult elő korábban a futballtörténelemben, de a spanyoloknál biztos nem, hogy egy játékos miatt felhúzzanak egy stadiont. A katalánok szemében Kubala nemzeti hős. A Barca emelkedését onnan datálják, hogy megérkezett Kubala László és hozta a magyar stílust.

Kevés idegenből jött focistával fordul elő, hogy a játékoskarrierje után is a csapatnál marad, edző lesz, majd szövetségi kapitány és 10 éven át tölti be a veterán klub elnöki posztját. A szurkolók 1999-ben nem Maradonát, Johan Cruijffot vagy Sztojcskovot választották meg a legjobb játékosnak, hanem Kubala Lászlót. Ez már elég a mítoszhoz. Amikor odamentem a Barcelona főterére, és azt mondtam, hogy Kubala, húsz ember vett körül és kezdett könnyes szemmel mesélni róla. Filmesként engem ez nagyon meghatott.

A tervezett Kubala-film hasonlóan fog felépülni, mint a Magyarok a Barcáért?

A Kubala-film másképp fog kinézni, más lesz a film szövete. Lesznek benne eljátszott jelenetek, keresünk majd egy kisgyereket, aki a fiatal Kubalát alakítja. Lesznek benne fekete-fehér bejátszások és olyan felvételek, amelyeket „lerontunk”, hogy korabelinek tűnjenek. Szeretném ötvözni a játékfilmet a dokumentumfilmmel. Ha meg tudom oldani, akkor csak szituációk, jelenetek lesznek, archív felvételekkel keverve. Úgy tűnik, hogy sikerül Kubala életéről super8-as anyagokat, különleges felvételeket is szereznünk.

A Magyarok a Barcáért olyan magyarokról szól, akik nagy sikereket értek el a világ egyik legnagyobb klubjában, a végkicsengése mégis egy kicsit szomorú Kocsis és Czibor utóélete miatt. A Kubala-film felemelőbb lesz?

Igen, mert Kubala élete egy hollywoodi sikertörténet. Ő élete végéig a legnagyobb megbecsülésben, jómódban élt. Fantasztikus kisugárzása, egyénisége és humora volt. Rajongtak érte a nők és ő is rajongott a nőkért. Neki olyan élete volt, mint ma egy David Beckhamnek, vagy egy George Clooney-nak. Igaz, hogy 75 éves korában meghalt Alzheimer-kórban, de nem sokkal korábban még teniszezett, biciklizett, úszott, és úgy nézett ki, mint egy 50 éves kisportolt versenyző. Sok mindenben példa volt, végigsportolta, végigküzdötte az életét, és ugyan voltak segítői, de elsősorban a kitartásának és a tehetségének köszönhette, hogy feljutott a csúcsra.

Talán az lehetett a különbség közte és Czibor illetve Kocsis közt, hogy amikor ő elment Magyarországról, akkor le tudta zárni magában az addigi életét.

Valóban, ez nagy különbség. Ő végig magyarnak tartotta magát, de katalánnak is, míg Kocsis és Czibor rettenetesen szenvedett a honvágy miatt, ami a filmben is elég erőteljesen benne van. Szó esik arról is, hogy Kocsis végül öngyilkos lett-e vagy sem, de erre nem válaszolunk a filmben, mert nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt. Ha összehasonlítjuk a három fiú sorsát, akkor valóban Kubala volt a sikerember, ezért is tudott Puskásnak, a többi magyarnak és mindenkinek segíteni. Ezért lesz más a film hangvétele és dramaturgiája, és bízom benne, hogy más lesz a költségvetése is, mert el kell mennünk Szaud-Arábiába, Paraguay-ba, kutatnunk kell Olaszországban, Spanyolországban és Szlovákiában.

Teljesen kitölti most az életed ennek a produkciónak az előkészítése vagy tervezel más, nem futball témájú filmet is?

Be kell fejeznem a 300 tonna arany című filmünket, ami az Új Eldorádó következő része, illetve remélem, hogy nem lesz belőle trilógia. Eltelt 10 év, de a történet nem fejeződött be, mert a román kormány még nem döntötte el, hogy engedélyezi-e a bánya és a cianidos zagytározó megépítését. A 300 tonna arról szól, hogy mit okozott az embereknek az elmúlt 10 év, az, hogy nem tudják, lebontják-e a házaikat, ledózerolják-e a hegyet, hogy menniük kell vagy maradhatnak.

Készül egy dokumentumfilmem Hildebrand István operatőrről is, aki különleges karaktere a magyar filmművészetnek, mert 50 éves korában gyakorlatilag befejezte a pályafutását. Megkeresett egy osztrák producer kollégám is, aki az 1. világháború 100 éves évfordulója apropójából sorozatot készít az osztrák tévé számára. Mindegyik, Monarchiához kapcsolható országban készülne egy egyórás film, és a magyar rész rendezésére engem kért fel. A történelmi és a politikai összefüggések helyett engem a kultúra, és ezen belül is az operett és az építészet érdekel, azzal a kontraszttal, amit az 1. világháború kontextusa teremt. A munkacíme A békebeli világháború.