Pár nap múlva, csütörtökön rajtol az immár 10. alkalommal megrendezett miskolci Jameson CineFest Filmvesztivál, amely minden korábbinál több filmet kínál – ingyenesen! – a látogatói számára. A szervezők elsősorban az A-kategóriás fesztiválok – Cannes, Velence, Berlinale, Karlovy Vary és a Sundance – legfrissebb terméséből válogattak, így a mezőny ismét csak izgalmasra és sűrűre sikeredett. Az alábbiakban 12 megtekintésre méltó filmet ajánlunk a programból – szubjektíven, a teljesség igénye nélkül. Az összeállításban nem szerepelnek a retrospektív vetítések, de azokat is merjük ajánlani: a CineFest életműdíjasának Szabó Istvánnak a tiszteletére újra lehet nézni a Mephisto, Redl ezredes, Hanussen mesterhármast, de Alexander Trauner, azaz Trauner Sándor, illetve Emeric Pressburger emléke előtt is tisztelegnek a szervezők.
Don Jon (Joseph Gordon-Lewitt, 2013)
Vetítik: 09.12. (Nagyterem); 09.13. 17:00 (Uránia)
A CineFest szervezői jó érzékkel adoptálták az A-kategóriás fesztiválok egyik legfontosabb szabályát: „Nyiss mindig a legtöbb sztárt felvonultató, a nagyközönség fantáziáját leginkább megmozgató filmmel.” A Don Jon erre a feladatra ideális választás: rendezője és főszereplője korunk egyik legjelesebb fiatal színésze, Joseph Gordon-Lewitt; olyan női sztárokat vonultat fel, mint Scarlett Johansson és Julianne Moore; a témája pedig sikamlósabb már nem is lehetne – szex- és pornófüggőség. Ha Gordon-Lewitt csak feleannyira tehetséges rendezőnek, mint színésznek, már nem fogunk csalódni.
A kelet (Zal Batmanglij, 2013)
Vetítik: 09.16. 18:00 (Nagyterem); 09.17. 22:00 (Uránia)
Az iráni származású, francia születésű amerikai Zal Batmanglij-t nem csak egzotikus hangzású neve miatt nehéz elfelejteni – aki látta tavaly debütálófilmjét, a Sound of My Voice-t alighanem megjegyezte magának a rendezőt. (A szerk. év végi best of-jába is bekerült.) A kivételesen erős hangulatú, formabontó és zavarba ejtő „szektafilmet” egy hasonlóan provokatív produkcióval folytatja, már amennyiben hihetünk a szinopszisnak. „Valaki nagy vállalatok vezérigazgatóira utazik: elkapja és rákényszeríti őket saját káros termékeik elfogyasztására. Az ügy felgöngyölítésével egy elit magánnyomozó irodát bíznak meg. A gyanú egy rejtélyes anarchista csoportra, a Keletre terelődik, ide kell beépülnie Sarah Moss volt FBI ügynöknek. Sarah beépül a szervezetbe, de hamarosan rájön, hogy ahogy közeledik a végelszámolás pillanata, úgy kerül egyre közelebb a szervezet vezetőihez.” A szereplők közt feltűnik: Patricia Clarkson, Ellen Page és Alexander Skarsgård.
A világvége (Egdar Wright, 2013)
Vetítik: 09.20. 21:00 (Nagyterem)
Katasztrófafilmek hosszú sorát követően idén két ígéretes komédia is témául választotta a világvégét, de a kettő közül nálunk sajnos csak Seth Rogen verziója kerül mozikba. A CineFest szervezői szerencsére gondoltak az Edgar Wright, Nick Frost, Simon Pegg trió hazai rajongóira is, a Cornetto-trilógia (első két rész: Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) befejező etapja így legalább Miskolcon látható lesz. A történet szerint 5 barát – először még tinédzserként, 1990-ben – meg szeretné látogatni a Világ Vége nevű kocsmát, de nem jutnak el oda. Több mint 20 évvel később újra megpróbálkoznak, de közben kiderül: lehet, hogy az emberiség napjai meg vannak számlálva.
Öld meg kedveseid (John Krokidas, 2013)
Vetítik: 09.19. 18:00 (Nagyterem); 09.20. 22:00 (Uránia)
Az amerikai beatkorszak egyik kulcsművét, a Jack Kerouac-féle Útont nemrég (újból) filmre vitték, de Walter Salles rendezése bőven hagyott maga után kívánnivalót. Az elsőfilmes John Krokidas vállalása nem kevésbé merész: az Öld meg kedveseidet a beatmozgalom történetét próbálja feldolgozni Allen Ginsberg szemszögéből. A fiatal költő 1944-ben a Columbia Egyetem hallgatójaként előbb viszonyt kezd egy osztálytársával, Lucien Carr-ral, majd rajta keresztül megismerkedik William Burroughs-zal és Jack Kerouac-kal. Ők négyen indítják útjára az új kulturális mozgalmat, de a film nem csak erről, hanem a kapcsolatukról és egy bűntényről is szól. A főbb szerepeket az egykori Harry Potter, Daniel Radcliffe, Ben Foster és Jack Houston alakítják, de feltűnik Michael C. Hall (Dexter), Elizabeth Olsen és a komikus David Cross is.
A múlt (Asghar Farhadi, 2013)
Vetítik: 09.12. 21:30 (Nagyterem); 09.13. 19:00 (Uránia)
Két évvel ezelőtt kevés olyan évösszegző kritikusi lista akadt, amelyre ne fért volna fel Asghar Farhadi kamaradrámája, amely később a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat is begyűjtötte – megérdemelten. A Nader és Simin – Egy elválás története megalkuvásmentes realizmusával, a hétköznapi valóságot maximális hiteleséggel megragadó miliőjével és a főszereplő színészek sallangmentes játékával tűnt ki az amúgy is erős iráni filmek mezőnyéből. A múlt hasonló, univerzális párkapcsolati problémákat boncolgat, de a helyszín Teherán helyett ezúttal Párizs, a főszerepet pedig A némafilmesből ismert Berenice Bejo alakítja. Szinopszis: „Ahmed négy év különélés után tér vissza Párizsba, hogy elváljon francia feleségétől, Marie-tól, aki időközben már egy másik férfival él. Később kiderül, hogy ez az ember házas, és a felesége kómában fekszik, mivel öngyilkosságot követett el.”
Tore tánca (Katrin Gebbe, 2013)
Vetítik: 09.20. 16:00 (Nagyterem); 09.21. 11:00 (Uránia)
A német Katrin Gebbe bemutatkozó filmje erősen indított: előbb Cannes-ban, majd a Karlovy Vary Filmfesztiválon is bemutatták. A kiemelt figyelem nyilván a pikáns történetnek (is) szólt, hiszen a Tore tánca címszereplője egy meglehetősen egzotikus emberfajta képviselője: keresztény punk. A fiatal Tore a Jesus FreakS mozgalom tagja, amely ugyan lázad az intézményes egyházak ellen, de Jézus tanításait elfogadja. Tore egy véletlen találkozásnak köszönhetően összeismerkedik Bennóval, majd be is költözik a férfi családi házának kertjébe. A szinopszis szerint „Benno kegyetlen játékba kezd, hogy tesztelje Tore hitének mélységét. Az erőszak egyre extrémebb formákat ölt, a végletekig feszegetve Tore szeretetének határait.”
Fiatal és gyönyörű (Francois Ozon, 2013)
Vetítik: 09.15. 21:00 (Nagyterem)
A polgárpukkasztás francia nagymestere, Francois Ozon, a fesztiválkatalógus szerint „felfedezte az új Brigitte Bardot-t”. Majd a 17 éves lányból – a felnőtté válás és a szexualitás felfedezésének jegyében – prostituáltat csinált – mármint a filmvásznon. A Fiatal és gyönyörű azonban a hírek szerint nem lehangoló bukástörténet, hanem épp ellenkezőleg: pozitív kicsengésű mese önmagunk felfedezéséről, illetve A nap szépével rokonítható coming of age film. A főszerepet alakító Marine Vacth szépsége pedig valóban magáért beszél.
Frances Ha (Noah Baumbach, 2012)
Vetítik: 09.19. 23:00 (Nagyterem); 09.20. 24:00 (Uránia)
A rokonléleknek – és szakmai partnernek – tekinthető Wes Andersonhoz hasonlóan a tősgyökeres New York-i Noah Baumbach-ról (A tintahal és a bálna, Greenberg) is elmondható: filmjeit nem a cselekmény fordulatai teszik izgalmassá, hanem a különös, már-már bizarr karakterek és az összetéveszthetetlen, játékos hangulat. A rendező-író-színész, mint oly sok kollégája, mindig ugyanazt a filmet forgatja, amit jelen esetben külön nyomatékosít a tény, hogy az előző munkájában, a Greenbergben főszerepet alakító Greta Gerwig ezúttal íróként is szerepet vállalt. Egy nincstelen tánctársulati gyakornokot alakít, aki mind a karrierjében, mind a magánéletében kudarcot kudarcra halmoz.
Adéle élete – 1-2. fejezet (Abdellatif Kechiche, 2013)
Vetítik: 09.14. 21:00 (Nagyterem)
Az aktuális Cannes-i fődíjas produkció talán máskor sem szorulna külön promócióra, de a tunéziai-francia Abdellatif Kechiche filmjét még a szokottnál is jobban megelőzte a híre, köszönhetően a már széles körben kitárgyalt, negyedórás explicit szexjelenetnek. A (leszbikus) szerelmi történet azonban nem csak a két színésznő páratlan (színészi) teljesítménye miatt különleges – formabontó módon Léa Seydoux és Adéle Exarchopoulos is átvehették az Arany Pálmát –, hanem a drámai műfajban szokatlanul hosszúnak számító, 180 perces játékidő miatt. Akik látták az Adéle életét, állítják: egy pillanatra sem tűnik hosszúnak a film. Bónusz: a CineFest szervezői levetítik Kechiche korábbi rendezéseit is. (A filmről, illetve Kechiche munkásságáról már a júliusi Filmvilágban is megemlékeztünk.)
Minden odavan (J.C. Chandor, 2013)
Vetítik: 09.14. 18:30 (Nagyterem); 09.15. 17:00 (HUN-ENG)
Divatba jöttek a monodrámák: tavaly a Pi élete aratott világsikert, idén a Gravity sci-fi-je tesz fel érdekes (lételméleti) kérdéseket. A Minden odavan legalább ennyire izgalmasnak ígérkezik. Részben azért, mert az Indiai-óceánon magányosan, egy meghibásodott vitorláson hánykolódó névtelen embert a színészlegenda Robert Redford alakítja. Másfelől pedig azért, mert az a J.C. Chandor rendezte a produkciót, aki már rögtön első filmjével, a Krízisponttal (kritika!) nagyot alkotott – a világgazdasági krízist magyarázó, több tucat válságmozi közül messze kiemelkedett az ő verziója.
Metro Manila (Sean Ellis, 2013)
Vetítik: 09.20. 18:30 (Nagyterem); 09.21. 13:00 (Uránia)
A CineFest kínálatában szerencsére nem csak fajsúlyos drámák vannak, akad – többek közt – egy thrillerbe oltott heistfilm is. A brit Sean Ellis (Visszajáró pénz, Tükör-Szilánk) egészen a Fülöp-szigetekig ment ihletért, itt játszódik a Metro Manila, amelyben egy szegénysorban élő család feje egy pénzszállító cégnél vállal munkát. Saját közegükből kiszakítva nem mindig képesek a megszokott minőséget szállítani a rendezők, a Metro Manila esetében azonban a Sundance Fesztivál közönségdíja tanúsítja, hogy Sean Ellis-nek sikerült a mutatvány.
Nebraska (Alexander Payne, 2013)
Vetítik: 09.21. (Nagyterem); 09.22. 15:00 (Uránia)
A keserédes dramedy-k specialistája, a Kerülőutak és a Schmidt története rendezője, Alexander Payne, legutóbbi – és egyben legsikeresebb - filmjében mintha elvétette volna az arányokat. Az Utódok helyenként a szentimentalizmus ingoványos területére tévedt, és csak remélni tudjuk, hogy legfrissebb filmjében, a Nebraskában sikerült elkerülnie a hívogató veszélyeket. A történet egyszerre emlékeztet a Schmidt életére és a Lynch-féle Straight Story-ra: egy idős, alkoholista férfi útnak indul, hogy felvegye (nem létező) egymillió dolláros nyereményét. Vele tart fia is, akivel újra közel kerül(het)nek egymáshoz. Bruce Dern alakítását Arany Pálmával ismerték el Cannes-ban. Fiát az a Will Forte játssza, akit korábban komikusként ismerhettünk a Saturday Night Live szkeccs-showműsorból.
