Filmvilág blog

Best of 2012 – A szerk. kedvencei

Unortodox lista

2013. január 05. - Baski Sándor

A kritikus és a blogger kollégák többsége már publikálta a 2012-es toplistáját, és talán nem meglepő módon többnyire ugyanazok a címek köszönnek vissza. A saját listám se lenne kivétel: az év legkellemesebb moziélményét számomra is a Holdfény királyság nyújtotta, Az utolsó műszak hétköznapi drámája engem is megrázott, a rendhagyó műfaji filmek közül én is a Cabin in The Woods szellemességét,  A rajtaütés (The Raid) brutalitását és a Looper fordulatait díjaztam; a blockbuster kategóriában a Skyfall győzött meg a leginkább, míg az ünnepelt szerzői filmek közül a Bikanyak, a Shame - A szégyentelen,a Berberian Sound Studio, A messzi dél vadjai és a Beszélnünk kell Kevinről tartozott a kedvenceim közé. Nem is untatnék senkit azzal, hogy újra leírjam róluk azt, amiket már előttem sokan, ehelyett inkább 10 olyan filmet sorolok fel, amelyek vagy nem jutottak még el a magyar forgalmazásig vagy csak egyszerűen kimaradtak a legtöbb év végi toplistából.

kill list1.jpg

+1 Halállista (Kill List)

Ben Wheatley nevét érdemes lesz megjegyezni: eddig mindössze három filmet készített, de még egyszer sem hibázott. A fiatal angol rendező specialitása: műfaji történeteket mesél el a brit mozira jellemző realista stílusban. A Halállistában egy bérgyilkos-páros utolsó megbízatása fordul szürreális rémálomba; mintha az In Bruges és a Wicker Man keresztezését látnánk, szigorúan humor nélkül. Emlékezetes jelenet: a legfélelmetesebb földalatti hajsza A barlang óta. (A film nálunk egyből a tévében debütált.)       

12. A leleményes Hugo (Hugo)

Martin Scorsese filmje a magyar kritikusok toplistáira nem nagyon fért fel, ellentétben A némafilmessel, pedig a Hugo talán még meggyőzőbben is tiszteleg a mozi hőskora előtt. Scorsese fekete-fehér képek helyett 3D-t és szégyentelenül látványos kompozíciókat használ, és ettől lesz igazán hű annak a Méliès-nek a művészetéhez, aki szereplőként is megjelenik a filmben. Emlékezetes jelenet: a vágás nélkül felvett zseniális intro.

11. Polisse

A párizsi rendőrség ifjúsági osztályának mindennapjai, avagy a Kemény zsaruk francia verziója, amelyben gengszterek helyett pedofilok és felelőtlen szülők alakítják a főgonoszokat. Maiwenn filmje helyenként megrázó, sokszor megdöbbentő (az élet írta), néha vicces, de közben mindvégig hiteles. Emlékezetes jelenet: amikor egy verbális munkahelyi csörte tettlegességig fajul.

10. Complience

Craig Zobel filmjének Sundance-es bemutatója alatt, és a további fesztiválvetítések során is a közönség egy része rendre kivonult a moziból. Nem a jelenetek erőszakossága vagy a nyílt szexjelenetek miatt, ilyesmi ugyanis nincs a Compliance-ben. A nézők dühét az váltotta ki, hogy nem értették, a szereplők hogy lehetnek ilyen ostobák. A „hiteltelen karaktereket” azonban ezúttal is az élet alkotta meg, az író-rendező Zobel csak az adaptálásért felelős. 1992 és 2004 között egy magát rendőrnek kiadó férfi gyorséttermeket hívott fel és rávette a vezetőket, hogy a lopás gyanújába kevert alkalmazottakat különféle módszerekkel terrorizálják. A Compliance kimért stílusban, de remek színészek közreműködésével dokumentálja az emberi idiotizmus és konformizmus végtelenségét, a Dogville után szabadon. Emlékezetes jelenet: a büntetés.

9. Tabu

A portugál Miguel Gomes filmjét elsőre nem sikerült megszeretnem, modorosnak és a kelleténél hosszabbnak találtam. Utólag derült ki, hogy pont a modorosnak gondolt jelenetek a leghatásosabbak és a legerősebbek. A Tabu egy tragikus szerelmi történet krónikája: utólag, az egyik fél visszaemlékezésében elevenednek meg a Portugália afrikai gyarmatán lezajlott események, amelyek a Gomes által választott sajátos stílusnak köszönhetően egyszerre reálisak, szürreálisak és álomszerűek. Emlékezetes jelenet: lazítás a medence partján. (Hazai bemutató: február 7., Cirko mozi)

8. Felhőatlasz (Cloud Atlas)

A Wachowski-testvérek és Tom Tykwer gigaprojektjét illett nem szeretni, és akad is a filmen bőven támadási felület: az ezo-öko-bio üzenet leplezetlensége, a más neműre vagy rasszra maszkírozott színészek meghökkentő látványa vagy az epizódok egyenetlensége. De ha az élet nagy kérdéseire adott válaszként nem is, hamisítatlan moziélményként tökéletesen működik a Felhőatlasz, bravúrosan mixelve össze akciót, kalandot, sci-fit, romantikát és humort. Egy másodpercig sem untam. Emlékezetes jelenet: szökés az öregek otthonából.

7. Sound of My Voice

„Szektafilmből” tavaly kettő is akadt, az ismertebb a Martha Marcy May Marlene, amely akár fel is férhetne erre a listára, ha a jó nevű Zal Batmanglij nem készíti el a saját verzióját. A Sound of My Voice annyiban izgalmasabb Sean Durkin filmjénél, amennyiben hitelesebben, átélhetőbben mutatja be, hogy miből fakad a karizmatikus szekták vonzereje. A történet szerint egy újságíró és barátnője beépülnek egy olyan titkos és zárt közösségbe, amelynek a vezetője azt állítja magáról, hogy a jövőből érkezett. Utóbbit Brit Marling alakítja, elképesztő szuggesztivitással – többek között ő emeli a filmet az átlag fölé. Emlékezetes jelenet: a traumák szó szerinti kihányása.

6. Prometheus

Az Alien-rajongók 99.9%-ával szemben jómagam mindenféle elvárás nélkül ültem be a Prometheus vetítésére; sem az előzetest nem láttam, sem a szinopszist nem ismertem. Talán ezért sem érdekelt, hogy mennyire és pontosan hogyan illeszthető be Scott filmje az „Alien-mitológiába”, ellenben élveztem, hogy hosszú idő után sci-fi horrort láthattam nagyvásznon, ráadásul olyat, amely a hollywoodi átlagnál jóval intelligensebb, látvány és atmoszféra tekintetében pedig semmivel sem marad el az elődöktől. Emlékezetes jelenet: Noomi Rapace megműti saját magát. 

Margaret.jpg
5. Margaret

Hogy kerül egy 8 évvel ezelőtt forgatott film erre a listára? Úgy, hogy Kenneth Lonergan saját makacsága és a stúdióval vívott harcának köszönhetően csak 2011-ben tudta bemutatni magnum opusát, és akkor is csak úgy, hogy Scorsese közreműködésével sikerült 150 percre lefaragni a játékidőt. A végleges, a rendező elképzelését legjobban tükröző változat azonban csak 2012-ben látott napvilágot, DVD formájában. A 186 perces Margaret nem A gyűrűk urát idéző eposz, hanem egy középiskolás lány pár hónapjának története a poszt 9/11-es New Yorkban. Az Anna Paquin által – hibátlanul - alakított Lisa tanúja és részben előidézője egy közlekedési balesetnek, és a trauma miatt jelentős önvizsgálatra kényszerül. A szinopszis önmagában talán nem túl meggyőző, Lonergan mégis úgy tud lebilincselően izgalmas portrét rajzolni, nem csak Lisáról és életének (mellék)szereplőiről, hanem magáról a Városról is, hogy a 180 perc félórának tűnik. Emlékezetes jelenet: a baleset.

4. Mindenki a mennybe megy

A román új hullám tavaly is fel tudott mutatni legalább egy gyöngyszemet, Radu Jude filmje ráadásul még rá is licitál a Lazarescu úr halála-féle életszagú drámákra, amennyiben egyszerre nyomasztó és humoros. Az ismerős családi perpatvarból úgy válik rövid idő alatt abszurd túszdráma, hogy azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Emlékezetes jelenet: a szökés.

3. Csak a szél

Ritka, legalábbis mifelénk és mostanában, hogy egy fontos film egyben jó film is legyen. Fliegauf Benedeknek sikerült a bravúr: úgy tudott egy kényes - és a mozibajáró közönség nézőpontjából elképesztően uncool – témából kordokumentumnak is beillő minimalista drámát forgatni, hogy szinte az összes hívogató csapdát kikerülte. Emlékezetes jelenet: a rendőrök egymás közt.

2. Searching for Sugar Man

Dokumentumfilmek esetén nem sok értelme van spoilert emlegetni, de ebben az esetben mégiscsak növeli az élményt, ha előzetesen nem tájékozódunk sem az IMDb, sem a trailer segítségével. Malik Bendjelloul 16 különböző díjat begyűjtő filmjéről elég annyit tudni, hogy egy 70-es években feltűnt énekes-dalszerzőről szól, akit a szűk szakma zseniálisnak tartott és tart ma is, a közönséget viszont egyáltalán nem érdekelte a produkciója. Két album elkészítése után be is fejezte a zenélést, mégpedig úgy, hogy egy koncert közben főbe lőtte, vagy más források szerint felgyújtotta magát. Eddig a legenda. A film arról szól, hogy ki is volt pontosan ez az ember. A Searching for Sugar Man érdemei nyilván jórészt a fantasztikus történetnek köszönhetőek, ez azonban még kevés lenne egy jó filmhez: azt megfelelően tálalni is kell, Bendjelloul pedig ebből a szempontból kiváló munkát végez. Úgy adagolja az információkat és a fordulatokat, ahogy egy fikciós moziban szokás, és így a katarzis sem marad el. Emlékezetes jelenet: a koncert.

vérturisták.jpg
1.Vérturisták (Sightseers)

Ben Wheatley két filmmel is felkerült a listára, és nem érdemtelenül. Míg a Halállistán lehet fogást találni (mondjuk a finálé miatt), addig a Vérturisták hibátlan produkció. Mintha csak Shane Meadows (Ez itt Anglia) John Waters, Edgar Wright és Ricky Gervais produceri közreműködésével újraforgatta volna a Született gyilkosokat a vidéki Angliában. A történetet két komikus (Alice Lowe és Steve Oram) jegyzi, akik egyben a főszerepet is alakítják: a 30-as éveiben járó Tina újonnan megismert barátjával, Chrissel egy lakókocsis vakációra indul, a nyaralásból azonban pillanatok alatt véres ámokfutás lesz. A magyar cím sugallatával ellentétben a Sightseers nem szimpla térdcsapkodós vígjáték, inkább éjfekete humorú gyilkos szatíra, naturalista erőszakkal és Malick filmjeit idéző fényképezéssel. Emlékezetes jelenet: a finálé. (Hazai premier: január 17.)

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr464999877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.01.05. 19:58:20

Ejnye, hát te sem hallottál róla, hogy a Cabin in the Woods a nagybetűs SZAR? Pedig megmondta a megmondó! :)

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2013.01.05. 20:47:05

@Orosdy Dániel: Nem tudom mire utalsz, de hagyjuk is ezt a negatívkodást, inkább meséld el, hogy mik a te tavaly kedvenceid a Killer Joe-n kívül. :) (Csak hogy felmentsem magam: azt még nem láttam, moziban akarom megnézni.)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.01.05. 21:42:13

@[bs]: Először is: amire utalok. :)

filmvilag.blog.hu/2012/12/30/best_of_2012_teszar_david

(kommenteket csekkold)

Másodszor is: Rossz szokásomhoz híven (de részben önhibámon kívül) nagyon kevés idei filmet láttam. :( A Killer Joe-n kívül a Prometheus-t tudnám említeni, ami - annak ellenére, hogy én viszont tőrölmetszett Alien-rajongó volnék - határozottan tetszett, bár sajnos így is nehéz letagadni, hogy sok sebből vérzett. Kifejezetten fasza a Suszter szabó baka kém is, bejött a Ted, az Iron Sky... Nem volt rossz A dolog előzménye sem, de ez már tavalyi bemutató.

Látod, még a 10 film se jön össze. :)

kovacsbalint · http://kovacsbalint.blog.hu/ 2013.01.05. 22:03:16

Abszolút egyetértek, a Hugo ezerszer jobban megcsinált tisztelgés, mint a Némafilmes, fel is fért a listám vége felé - épp a Polisse-t szorította ki.

scorsesefan 2013.01.05. 22:08:36

Ez a Searching for Sugar man tényleg nagyon jó, és tényleg úgy menjünk neki, hogy nem olvasunk el róla semmit. Dokufilm létére tényleg játékfilmeket meghazudtoló "érzelmi hullámvasút" (a szó jó értelmében).

Dr. Sick Fuck 2013.01.06. 08:06:02

A kutya mindenségit, a Polisse kimaradt a listámról. Pedig az tényleg mennyire fasza film.
Viszont: ez az év szenzációsan indult: Rurouni Kenshin, Zero Dark Thirty. A ZDT valami hatalmas.

Silenzio 2013.01.06. 12:55:01

A T. szerkesztő elárulhatná, miben intelligens a Prometheus. Jómagam a 21. század legrosszabb filmjének tartom, persze csak azok közül, amik bármiféle minőségi mércét feltételeznek. A hibákat felsorolni is nehéz, de a sztoriba nem mennék bele, sosem zavart, ha egy filmben nem áll össze, ld. Friedkin vagy Resnais dolgait. Azért kezdjük onnan, az átlagos befogadó szintjéről!

Mit csinál a nagyra becsült néző, ha a sztori nem áll össze? Ha a filmnek se füle se farka? Ha kínjában logikai bukfenceket keres és talál, elnagyolt, pongyola cselekményszövéssel szembesül? Ha több a wtf momentum, mint az értékelhető audiovizuális információ? Elkezd mögöttes rétegeket keresni. Na, ilyesfajta megközelítésből aztán rengeteg van a neten. Megosztanám a kedvencem, ami túlmegy a "biológiai fegyver, hódító faj, gonosz robot" teóriákon, értsd, aminek a legtöbb értelme van: egy rögtönzött művészettörténeti/esztétikai/teológiai fejtegetésről van szó. Ebben leírják, hogy Scott kedvence az a tézis, miszerint a mérnökök bosszút állni indultak az emberiségen, amiért az megölte hírnökét, Jézus Krisztust. Ez ellenőrizhető a neten, több interjúban is elhangzik a "mester" szájából. Erre utal az is, hogy circa 2000 éve halottak a filmbéli mérnökök.

Ha ebből indulunk ki, ebből csinálunk összetett elemzést, a film motívumkincse következetes és összeáll. A címből kiindulva a mérnökök felsőbbrendű tisztasága abból fakad, hogy akár saját életük árán is kertészkednek az élettel megannyi planétán: belőlük lesz az élet magvait elvető ős-DNS. Az önzetlenség, önfeláldozás teszi őket tiszta, nemes lényekké. Ld. Prometheust, aki örök szenvedése árán emelte ki az emberiséget az állati sorból. Rengeteg mitológiai, vallási példa van, a vonulat csúcsa, ugye, maga Jézus. Ezzel szemben, ahogy a fejkamrában is, ott áll a keresztre feszített xenomorph, épp a sixtusi kápolnát idéző mérnök-freskóval szemben. Ezt a fajta dichotómiát sokfajta vallás alkalmazza a templomaiban: jó és rossz, fény és sötétség katalógusa a térben egymással szemben. A xenomorph itt az önmagáért való élet, a létfenntartó önzés tökéletes formája. A TERMÉSZET - tenné hozzá egy igazi, hamisítatlan, intelligens sci-fi. De nem a Prometheus, neki nem ez a nézpontja. A film tanulsága tehát, hogy csak a megművelhető élet a jó élet, "a természet a sátán temploma", ahogy az Antikrisztusban is elhangzik. Felőlem... már az Alien is attól volt hatásos, hogy a talpunk alatt, a gyepben zajló, mindennapi horrort az ember szintjére dagasztotta, hogy lehessen félni. Épp ez az, amitől a Prometheus egy ostoba anti sci-fi lesz, a szűklátókörű emberi nézőpont vállalása, ám míg az Alien csak pusztán fifikás volt azzal, hogy szánalmas kis emberi félelmeinkre apellált, a Prometheus a sci-fik védjegyének számító racionalitást és látókör tágítást szánalmasan primitív vallásos áhítatra cseréli. Nem sci-fi, vallási példázat vagy fantasy a legjobb esetben. Érdekes jelenség a Prometheus, agyonelemezhető, akár Nolan filmjei, de mint azok, ez is pusztán az elemzésre kihegyezett midcult blöff. Jómagam már a Lostnál tudtam, hogy az alkotók csak szőrös kamugombócok felböfögésére képesek, de sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen köpködnivaló mocskot izzadnak ki magukból... És elvárásaim mellesleg nekem sem voltak, már a trailernél leírtam szegény filmet, az Alienhez is csak egyszer hasonlítottam a fenti eszmefuttatásban.

Szóval, kérdem én, mit tud ez a film felmutatni, amit nekem nem sikerült felfedeznem benne? Mit nyújtott sztori szinten, műfaji ismérvek szintjén? Esztétikailag, mondanivalóban? Azon túl, hogy képes feszültségkeltésre? Szerintem a színészi alakításokon és a látványon kívül nincs értéke, erőltetett frázispuffogtatás vérlázító filozófiai/esztétikai alapokon.

Szomorú ez a tendencia, fifikás blöffökkel múlatjuk az időt, mint az Inception, a Prometheus, a Dark Knight... Félig-meddig a Cloud Atlas is ideillik, de az azért sokkal-sokkal magasabb szinten teszi, amit tesz. Úgy gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy még az AvP is jobb film a Prometheusnál, mert nem akar többnek látszani annál, amit vállalni tud: egy PG13-as akció popcorn...

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.01.06. 14:39:35

@Silenzio: Érteni vélem a probléma alapját. :) "elvárásaim mellesleg nekem sem voltak, már a trailernél leírtam szegény filmet" - Tehát (pozitív) elvárásod valóban nem volt, (negatív) előítéleted viszont nagyonis, amit aztán a film (persze) igazolt. A T. szerkesztő viszont (feltételezem) csak meg akarta nézni a Prometheus című filmet, minden +/- előfeltevés nélkül. Ezért tetszett neki, ami persze szíve joga. Mint ahogy neked is, hogy ne tessen.

Gondolom én.

Mindenesetre a nézetek háborúja érdekel, a hadüzenet megvolt, várom a fejleményeket. :)

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2013.01.06. 14:41:25

@Silenzio: Akkor mernék csak belemenni komolyabb elemzésbe, ha újranéztem volna a filmet, úgyhogy ezt most kihagyom. Ezt írtam: "a hollywoodi átlagnál jóval intelligensebb", vagyis nem a Solaris-hoz vagy a 2001-hez képest tűnt okosabbnak, hanem az elmúlt 10 év mainstream sci-fijeihez képest.
Nekem egyébként pont az tetszett benne, hogy a történet nem áll tökéletesen össze, jókora kérdőjelek maradnak, sőt talán kevesebbet is tudunk a végén, mint az elején. Ami kínos lenne, ha nem ez lett volna - szerintem - direkt a cél. A szereplők ugye arra keresik a választ, hogy honnan jöttünk, teljesen adekvát, hogy ilyen kérdésre csak még több kérdés lehet a válasz. Ami a vallást illeti, pont ugyanannyi érvet lehetne a vallásos mint az ateista olvasatok mellett találni. Bővebbet,majd ha újranéztem a filmet, vagy ha kijött a folytatás.

Atkakukac1989 2013.01.06. 17:56:00

Annyira örülök, hogy más is így látja rajtam kívül, hogy A leleményes Hugo sokkal jobban tiszteleg a mozi hőskora előtt, mint A némafilmes. (Sajnálom az Oscart tőle, de megértem, hogy miért nyert.)

Mindenesetre jól esik a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Éljen Scorsese.

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2013.01.20. 10:56:47

Prométeusz... intelligencia... atmoszféra...

...

Tiszta jó, hogy csütörtökig még lenyugodhatok.
süti beállítások módosítása