Mátyássy Áron sorozata egy titkokkal, átkokkal terhelt vidéki, középosztálybeli magyar család két sűrű hétvégéjét mutatja be.
Átok – magyar, 2009-2011. Rendezte: Máttyásy Áron. Írta: Tóth Csaba, Szászi Zsuzsanna, Zakál Edit és Gál Péter. Kép: Győri Márk. Zene: Hérincs Dániel. Producer: Fodor Gergely és Csortos Szabó Sándor. Szereplők: Pálfi Katalin (Eszter), Hevér Gábor (Marci), Szamosi Zsófia (Kata), Bánsági Ildikó (Lukla), Fodor Annamária (Emma), Gáspár Tibor (Gyula), Balázsovits Edit (Kriszta).
Vetítik: M1 – 23:00
Miközben a formai és műfaji frissítésekben bővelkedő tévésorozatok világszerte a mozgóképipar megújuló energiaforrását jelentik, idehaza még a küszöb előtt áll az áttörés. Persze az amerikai televíziózásban sem minden sorozat tartozik a „minőségi TV” kategóriájába, mert masszív termés adja a hátteret. Ezért nálunk is a hazai gyártású sorozatkínálat gazdagodása és a műfaji paletta bővülése lehet a trendváltás első lépcsője. A Tűzvonalban, a Géniusz, a Diplomatavadász, a Hacktion vagy a Társas/játék a választék bővülésének erős jele. A közszolgálati tévében nemrég (a kritika a 2012. márciusi Filmvilágban jelent meg - a szerk.) a második évaddal jelentkező Átok szintén ebbe a körbe tartozik, annyiban azonban különbözik az előbb említett daraboktól, hogy nem az akció-, kaland-, romantikus vígjátéki spektrumban, hanem a családi drámák között és a középfajú művek világában, a midcultban helyezi el magát. A koncepció egy sorozatírásban tapasztalt csapattól származik, hozzájuk csatlakozott a sikeres tévés gyártási pályázat után rendezőként Mátyássy Áron. Az első évad négyrészes minisorozata két évvel ezelőtt filmmé is összefűződött, ebben a formátumban Szemle-díjat nyerve. A némi kihagyás után elkészült második évad kilenc szűk félórás epizódja több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megold, a további folytatás tehát ebből a szempontból problémamentesnek tűnik.
Az Átok a klasszikus drámai építkezés fogásait használva mutatja be egy vidéki, középosztálybeli család két sűrű hétvégéjét. Hirtelen elhunyt családfő, temetésre összegyűlő család, kipattanó titkok, családtagok és generációk közötti feszültségek, az apai örökség továbbvitelének kérdése – az első évad nyitányában egy családi saga indításának kötelező kellékei vonulnak fel. A második évad egy év elteltével pörgeti tovább a történetet, de a kilenc epizód eseményei itt is egyetlen hétvégére korlátozódnak. Intrikában és konfliktusban nincs hiány, csak úgy záporoznak a sorsfordító események, újabb titkok és hazugságok derülnek ki, lényegében minden egyes epizódra jut egy váratlan fordulat. Az Átok dramaturgiája tehát az egyes évadok szintjén feltűnően nyitott (az alapkérdések nem oldódnak meg), másfelől pedig bő kézzel adagolja a sztorit lendítő fordulatokat. A figyelmünket mégsem ezek vezetik, hanem, az, ahogy a szereplők a sorozatos drámai helyzeteket megélik. Reakciók és emberi viszonyok kerülnek az előtérbe, mégpedig azért, mert egyfelől többségükben érdekesek és jól megírtak a karakterek, másfelől pedig eltalált színészválasztással és markáns alakításokkal kelnek életre a figurák. Van kire és van mire figyelni tehát.
Családtörténet, de nem dobozba zárt kamaradráma az Átok. A jelenetek sem statikusak, nem szűk térbe komponáltak. A kamera sokat mozog, a belsőkben és a külsőkben is elevenek a fények, a tűző nap vagy épp a kontúros ellenfény természetessé teszi a helyszíneket. Van levegő és van tér. A sorozat legnagyobb erénye a szituációk árnyalt bemutatása és a hangulatteremtés – és akkor döccen nagyokat, amikor egy-egy elrajzolt karakter vagy túl nagy fűtőértékű drámai esemény félretolja a hangsúlyokat. Megerőszakolás-jelenetektől például hemzseg a kortárs filmes szcéna, itt és most azonban klisémentesen, a helyzet ambivalenciájában látjuk, amint a tesztoszterontól fűtött srác nyomul az érzéseiben megzavarodott lányra. Látjuk, mikor döbben rá a lány arra, hogy ő nem szexet akar, és látjuk, hogyan nem képes a fiú meghallani a tiltakozást. A felelősség nincs elmosva, csak épp dinamikájában követünk végig egy helyzetet és azt, ahogy a pillanat töredéke alatt fordulnak át érzések és viszonyok.
Miközben a családtörténetek és sorozatok hagyománya markánsan férfiközpontú logikát követ, az Átok kisvilágában újraosztódnak a szerepek. Erős férfiak helyett gyenge és esendő pasik lépnek színre mindegyik nemzedékben. A konfliktuskerülő pater familias titokban egy másik családot is fenntart; nagyszívű, de suttyó modorú fia előbb ordít és csak utána gondolkodik; a kamaszlány körül sündörgő srácok pedig vagy töketlen hősszerelmesek vagy magukat tökösnek gondoló lúzerek. A suttyóságra oly hajlamos férficsapat mellett karakteres, erős nők sorakoznak – bár nem túl sokra mennek az erejükkel. A kifinomult, bár hárítóművész anya mindent elnéz a férjének. A Brüsszelben jogászkodó lány csak biztonságos távolságból tud jól beolvasni. Még talán Marciék kamaszlánya tudja a legjobban legyűrni a saját démonjait.
Ezek a hétköznapi démonűzések teszik érdekessé és szimpatikussá a sorozatot. Az Átok elsősorban nem társadalmi látképpel szolgál, inkább rossz kerékvágásba került életeket mutat meg. Persze egy közszolgálati önismereti tréning nem is kell, hogy másképp kezdődjön.
Varga Balázs
