NARNIA KRÓNIKÁI 3. – A HAJNALVÁNDOR ÚTJA - C.S. Lewis hétkötetes keresztény gyerekfantasy-jének hála, Harry Potter kalandjainak végeztével sem maradnak a mozik látványos ifjúsági kalandsorozat nélkül. Érdekesség: a harmadik részt az a Michael Apted jegyzi, akinek egy Bond-filmet (A világ nem elég) is találhatunk a portfoliójában. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A történetvezetés esetlensége, a durván felskiccelt karakterek, a humor hiánya és a helyenként kifejezetten gagyi látványvilág a világ pereméhez tartó kalandos tengeri utazásról mesélő harmadik részben is változatlanul középszerűvé és sekélyessé teszi a végeredményt. (Szabó Noémi kritikája a januári Filmvilágban lesz olvasható.)

RED – Warren Ellis angol képregényszerző történetéből Az időutazó feleségét jegyző Robert Schwentke készített adaptációt Bruce Willis, Morgan Freeman, John Malkovich és Helen Mirren főszereplésével. A felsorolt színésznagyságok olyan nyugdíjba vonult CIA-kémeket alakítanak, akiket egykori munkaadójuk hidegre akar tenni. Érthető módon szeretnék megtudni, hogy miért. A senior szereplőgárda és a történet egyes elemei miatt néhány kritikus a Stallone-féle A feláldozhatókhoz hasonlította a filmet, maga Ellis viszont nem volt elégedett a végeredménnyel, az eredeti képregény ugyanis jóval komorabb tónusú, mint a komédiára hangolt adaptáció. [előzetes]

CALL GIRL – Kuriózum a mozikban: szlovén film. Főszereplője egy fiatal lány, aki az egyetemi tandíjra, na meg a ljubljanai garzonra valót prostituáltként keresi meg. Apja és legjobb barátnője természetesen mit sem tud kettős életéről, amelyet önként „ajánlkozó” stricik és egy szívrohamot kapó német politikus-kuncsaft esete nehezít. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Ha a melankolikus zene nem törné meg itt-ott a dokumentarista stílust, Kozole filmjét nyugodtan párba lehetne állítani a román új hullám sikerültebb darabjaival. A Call Girl történetében, egy dramaturgiailag igazolható véletlen találkozást leszámítva, nincs semmi mesterkéltség, életszerűek a szituációk, hitelesek a figurák. (Baski Sándor kritikája a decemberi Filmvilágban olvasható.)