– Le kell engedni kicsit az aurát – mondja sátáni vigyorral egy kolléga a szomszédos piszoárnál Varga Ágota legújabb dokumentumfilmje, az Ezotérben vetítése után, és lőn: kéjesen vizelni kezd.

Az ítélet tömör – és teljesen helytálló.

Az Ezotérben című film tizenegy úgynevezett „ezoterikust” mutat be – asztrológusokat, kártyajósokat, auraelemzőket és „látókat”. A mű szereplői nem a Budapest TV legsötétebb bugyraiból verbuválódnak, mindegyikük kellemes beszédű, viszonylag értelmes figura. A zűrzavar azonban így is leírhatatlanul nagy: önfeledten keveredik itt Védánta és olcsó cigánykártya, „tradicionális” asztrológia és ultramodern tudományos látásmód, UFO-tan és mézédes hegedűszó (!). Hogy csak a leghajmeresztőbb példákat említsük.

Ezek után – természetesen – nemhogy nem dühítő, hanem egyenesen üdvözlendő tény, hogy olyan, sokszor ténylegesen komoly és izgalmas tartalmakat mozgató – és egyébként valóban „tradicionális” – gondolkodókról, mint amilyen René Guénon, Ananda K. Coomaraswamy vagy éppen maga Hamvas Béla volt, egyetlen másodperc erejéig sincsen szó a filmben.

Van helyettük aurafényképező, meg gonosz bolygóátok.

A film második – mellesleg érthetetlenül hosszú, csaknem egy órás – felében maga a rendező, Varga Ágota veti alá magát a „különleges képességű” személyek mutatványainak: jósolnak, kártyát vetnek neki, csapják a szelet az aurájának. Korábban kellemes, szikár humorával számtalan esetben ízlésesen ellenpontozta az elhangzó csacskaságokat – most azonban még a legcombosabb lózungoktól is valósággal elalél. A film első fele sem volt maga az izgalom, a második azonban még egy leszedált jógi türelmét is próbára tette volna.

A főszereplő „ezoterikusok”  meghajlását még kivárjuk, az utána következő beszélgetésre azonban már semmi okunk maradni.