Filmvilág blog

Amerikai botrány - Hajas Matrjoska-baba

Laudáció

2014. január 29. - Huber Zoltán

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az Egyesült Államok egy elbizonytalanodó, válságba került nemzet képét mutatta. A Watergate-ügy és a vietnami vereség terápiás kibeszélése épp csak elkezdődött, a Carter elnöksége alatt recesszióba forduló gazdaság elszabaduló inflációval és munkanélküliséggel párosult. Iránban kitör a forradalom, mely újabb olajválságot okoz, Afganisztánba szovjet tankok vonulnak be. A lappangó amerikai identitásválságot növekvő bűnözés és drogfogyasztás kíséri, a közhangulatot olyan mozik fémjelzik, mint a Szarvasvadász, az Apokalipszis Most vagy az Alien. Az új évtized kihívásaival egy morálisan megrendült, önbizalomhiányos ország néz szembe, melyet csak Reagan elnök ráz majd fel az apátiából  (“Morning in America” - hangzott a kampányszlogenje).

Az Amerikai botrány e sajátos időszak elé tart görbe tükröt és igen sajátos eszközökkel ragadja meg az uralkodó korszellemet. Történelemóráról azonban szó sincsen: a cinikus komédiaként, csavaros bűnfilmként, ironikus ál-dokumentumként és szerzői moziként is értelmezhető mű hibátlanul játszik a különböző műfajokkal és hangulatokkal, így végig rendkívül szórakoztató. A szélhámos-hősök egyre markánsabb divathulláma mégis elsősorban saját korunkról, a kortárs Amerikáról árulja el a legtöbbet: a The Master, A nagy Gatsby és A Wall Street farkasa után egy újabb ünnepelt darab boncolgatja a csillogó felszín és a mögötte tátongó üresség kínzó ellentmondásait. (A témával a februári Filmvilágban is kiemelten foglalkozunk. – a szerk.)

american-hustle1.jpg

A tavalyi Argo-akció ezt az időszakot merőben más színben tüntette fel és egy öntudatára ébredő titkosszolgálatot, egy felnőtté váló, felelősségteljes Hollywoodot mutatott be. David O. Russell alkotása (mely Affleck művéhez hasonlóan szintén begyűjtheti a legjobb filmnek járó Oscart) korántsem ilyen elnéző és pozitív. Az Amerikai botrány fanyar látlelete egy értékeit és erkölcsi kapaszkodóit vesztett világról mesél, mely az ábrázolt karaktereken keresztül tárul fel előttünk. A jazzkorszak, a második világháborút követő üresség és a yuppie-lázban égő kilencvenes évek látszathőseihez hasonlóan Russell figurái is a nagy amerikai álom bűvöletében élnek, de közelebbről nézve tisztán látható, csak üres délibábokat, kicsinyes vágyaikat kergetik.

Jay Gatsby és Jordan Belfort (újabb érdekes párhuzam, mindkettőt Leonardo DiCaprio keltette életre) kitartó, tehetséges és látszólag céltudatos kalandorok, az életüket közvetve vagy közvetlenül mégis a szeretett nő irányítja. Az Amerikai botrány férfi hősei nagyívű átveréseket terveznek, közben azonban észre sem veszik, hogy az imádott nők az orruknál fogva vezetik őket. A megtörtént eseményeken alapuló, egy valós FBI-nyomozást tovább gondoló forgatókönyv a caper-filmek hagyományait követve egy megtévesztésekre és színlelésekre épített akciót követ. Az író-rendezőt mégsem a konkrét eset, nem a korrupció és a lefülelések, hanem az érintett figurák érdeklik. Russell korábbi alkotásaihoz hasonlóan most is kiemelt figyelmet fordít a családi háttér, a szakmai és baráti kapcsolatok és a lakókörnyezet bemutatására, az okos portrékból pedig egy találó tabló áll össze.

american-hustle.jpg
A nagy Gatsby flitteres musical-kulisszái, A Wall Street farkasa felpörgetett drogtripje a vibráló felszínen keresztül a mélyben kavargó zűrzavarra irányította a figyelmünket. Az Amerikai botrány hasonló módszert követve és a camp és az önironikus giccs eszközeihez nyúl: a szereplők frizurája itt olyan, mint Luhrmann számára a konfetti, vagy Scorsese számára a kokain. Az elképesztő hajkoronák egy kizökkent kirakatvilág bizarr szimbólumai, a figurák szándékai szerint a gondosan belőtt séró elrejtené a valódi személyiséget és egy vágyott ál-identitást kölcsönözne nekik – igen kevés sikerrel. Russell e frappáns motívumával élesen rávilágít a hősök önértékelési zavaraira, miközben kicsinyessé varázsolja és karikírozza is a problémáikat.

Ez a fajta kreatív játékosság a film minden rétegét végigkíséri. A rendező egyszerre idézi Soderbergh és Thomas Anderson aprólékosan felépített atmoszféráit, illetve Scorsese hosszú kocsizásokra, visszatekintő narrációkra és elegáns körpanorámákra épülő korrajzait. A Szombat esti láz és a Grease hajfixált, táncőrült hősei (mindkét mű a tárgyalt korszak kedvelt alkotása) a Nagymenők és a Boogie Nights komplex tablóiba kerülnek, Russell így egyszerre hajt fejet és karikírozza is az elődök munkáit. Ez a pimasz, dupla fenekű alkotói hozzáállás végigkíséri a művet: humor és dráma, műfaji játék és paródia, szórakoztatás és szerzőiség folyamatosan keverednek egymással.

american-hustle-img01.jpg
Az Amerikai botrány hatása a tökéletesen megírt párbeszédeken és karaktereken, illetve az őket életre keltő színészgárda teljesítményén alapul. Russell egy kipróbált csapattal dolgozik és azért képes kidolgozni a fent méltatott rendezői ötleteit, mert a színészei egytől-egyik kiválóak. Jeremy Renner őszinte naivitása vicces, Louis C.K. kicsinyes hivatalnok-nyomozója telitalálat, Amy Adams manipulatív nőstényördöge imádnivaló. Bradley Cooper a Napos oldal neurotikus idealistáját ezúttal ellenszenvesebbre és szerencsétlenebbre színezi, a legárnyaltabb alakítást azonban Christian Bale nyújtja. A tulajdonképpeni főhős bőrében Bale könnyedén békít össze ellentétes minőségeket: egyszerre visszataszító és szeretetre méltó, röhejes és tragikus. A filmet mégsem ő, hanem a kirobbanó formában játszó Jennifer Lawrence uralja: a fiatal színésznő ellentmondást nem tűrő energiával van jelen a vásznon és hiába mellékszereplő, egész egyszerűen ellopja a figyelmet.

Russell alkotása díszes Matrjoska-baba: kizárólag a nézőn múlik, hány réteget hámoz le, azok mindegyike kifogástalan szórakozást ígér és önállóan is megállja a helyét. Robert de Niro aprócska szerepe tökéletesen rávilágít erre az összetett, számtalan nézőpontból élvezhető alkotói módszerre. A veterán színész félelmetes maffiózóként Scorsese idézett műveivel teremt folytonosságot, de sötét napszemüvegével finoman karikírozza is e legendás szerepeit. A popkulturális utalások és a műfaji kalandozások, az elmélyült karakterrajzok és az átlagon felüli színészi alakítások ugyanúgy elkápráztatják a közönséget, mint az adott kor, az amerikai álom vagy a “cél szentesíti az eszközt” elvének maró paródiái. Az Amerikai botrány sokkal összetettebb és finomabb megoldásokkal dolgozik és nehezebben fogyasztható, mint a Napos oldal vagy akár A harcos, éppen ezért nem lesz azokhoz hasonlóan népszerű. Aki azonban ráérez a mű sajátos hangulatára, egy fantasztikus filmélménnyel lesz gazdagabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr245787386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Huber Zoltán 2014.01.29. 14:19:31

@Deepblue Noir: köszi! a kérdés csak az, nem túl hosszú-e és van-e igény az ilyesmire :)
(a későn érkezőknek előzmények itt: filmvilag.blog.hu/2014/01/22/celkeresztben_a_kritikus )

Flasztimill 2014.01.29. 16:22:27

Az első kritika, mely úgy áll hozzá a műhöz, ahogy az megérdemli!

Kitűnő írás, szívemből szól.

Végre valaki aki a csavaros fordulatok, nagyívű átverések blablabla dolgok hiánya helyett, azzal foglalkozik AMI a film és AMIT nyújt, és amit David O. Russel és a színészek kiválóan csinálnak!

:)

tüske · http://ketertelmu.blog.hu 2014.01.29. 17:00:13

Az biztos, hogy szokatlanul erősek a színészi alakítások, és a hangulatra sem lehet panasz. Talán meg kéne néznem még egyszer, hogy meglássam benne az korrajzot, mert első pillantásra nekem felületes, mozaikos, klipszerű az egész. Kevés. Ennyi játékidő alatt a fönt említett elődök sokkal többet meséltek a korról. Ez nem baj, csak nem kell hozzájuk hasonlítgatni; egy film lehet szórakoztató akkor is, ha nem akar sokat markolni.

A másik gond, hogy szándékosan félrepozicionálták a filmet, hogy minél többen menjenek be a moziba. A néző a trailer és a beharangozók alapján jó kis átverős filmre számít, de ezen a téren a film lapos és kiszámítható. Aki arra vágyik, inkább nézze újra a The Sting-et :).

scorsesefan 2014.01.29. 19:04:34

@Huber Zoltán:
A szerzőnek figyelemre méltó a munkabírása, 2-3 naponta találkozni itt-ott egy cikkével. Persze jól van ez így. :)

NEM túl hosszú, és VAN igény az ilyesmire.

A filmet még pótolnom kell. Érdekelne, hogy Wall Street vagy ez tetszett-e jobban?
(Illetve, hogy a Her-t láttad-e, és ha igen az milyen? Bocs, ez már elég OFF. :))

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.29. 19:37:55

@scorsesefan:

(az ugye egy korábbi topichoz kapcsolódó kérdés volt, és reméljük hogy igazad van, de biztosat nem tudhatunk:).

@tüske:

végülis lehet tájékozódni hogy pontosan miről is van szó, részben erre valók a "first-look review"-k, illetve akár kétszer is meg lehet nézni, ha úgy érzi valaki, nem egészen jött le minden de van annyira érdekes, hogy tegyünk még egy próbát:)
ez kb. olyan mint a "mellékhatások" meg a "gyilkos vágyak", "hát hol marad a gyógyszergyárdráma, meg az erotikus thriller, én azt vártam, nem az lett, átvertek, aljasak!" pedig hát nem az ilyen előzetes várakozások alapján kellene ítélni, utólag.

tüske · http://ketertelmu.blog.hu 2014.01.29. 20:14:21

@Deepblue Noir: elég tudatos filmfogyasztó vagyok, százból egyszer fordul elő (tényleg), hogy nem tudom halálpontosan, hogy mire ülök be (mondjuk mert felületesen néztem utána). Most előfordult, de ezt a frusztrációt ki tudom kapcsolni, hidd el.
Az igenis lényeges, hogy egy filmet hogyan pozicionálnak az _alkotók_ (bocs, a forgalmazó). Ezt szándékosan másnak hirdették, mint ami; ez az, ami bosszant.
Nézd meg a trailert:
www.youtube.com/watch?v=o5zfgs0F620
Ez egy minőségi, pörgős film ígérete, tele con-man-ekkel, átejtésekkel, fordulatokkal. Maga a film pedig ugyan valóban minőségi, de teljesen más: sokkal összetetteb, ugyanakor a csavarosság teljesen hiányzik belőle, _ez az aspektusa_ csupa sablon (ellentétben a karakterekkel). Ez nem baj, még egyszer mondom, csak nem várhatod el az átlagnézőtől, hogy egy trailernyi időnél többet fektessen az utánanézésbe (nem magunkról beszélek, akik talán több időt töltenek filmekről való olvasással, mint filmnézéssel :] ).

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.29. 20:21:10

@tüske:

értem a problémád, de én tényleg, komolyan nem tudom értelmezni ezeket, mert vagy nagyon alaposan utánamegyek annak, hogy mit is fogok látni, vagy nem, de akkor meg irreleváns, hogy a trailer vagy a plakátok hogyan pozicionálják, mert vagy nem is látom őket, vagy nem hiszek nekik:)

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.29. 20:35:07

@Deepblue Noir:

(mármint értem mit akarsz mondani, de nem értem, miért nem lehet túllépni ezen a megközelítésen:). a trailer hazudik, átver, sokszor a műfaji besorolás is. tkp. a trailer egy önálló műalkotás egy mű részleteiből, nézőcsábítási céllal. )

Huber Zoltán 2014.01.29. 21:04:18

@scorsesefan: nem hasonlítanám össze a két filmet, ráadásul a WSF esetében a könyvet is ismertem. Diplomatikusan csak annyit mondanék, Scorsese mégiscsak közelebb áll a szívemhez (talán a korábbi kritikákból nem tűnt így, de tényleg :)

Iszonyú jó, hogy ilyen cuccok mennek a mozikban és ilyen sokan nézik őket:) A Her a listámon van:)

(ez meg tényleg nagyon OFF - de sokszor véletlenül csúsznak össze az írások, nem én termelem ilyen gyorsasággal őket :)

johannus · http://janosnovics.blogspot.hu/ 2014.01.29. 21:22:39

Elképesztő csalódás számomra, hogy mostanában a Filmvilághoz tartozó szerzők ilyen és ehhez hasonló felszínes filmekről egyre gyakrabban írnak magasztaló kritikákat.

Meggyőződésem, hogy túl sokat képzelünk ebbe az alapvetően középszerű hollywoodi munkába, amely sokkal inkább átgondolatlan és felületes stílusjáték csupán, mintsem értő szemmel készített korrajz.

A színészek pedig sajnos hús-vér figurák érzékeny megformálása helyett, néhány betanult konzerv-gesztussal, látványos mimikával, harsány kirohanások, könnyek és érzelmi rohamok kíséretében a túljátszásba menekülnek. Az igazság az, hogy ennek, amit látunk, nem sok köze van a színművészethez. Sokkal inkább egy kísérleti drámatagozat szituációs játékaira emlékeztet. Mégis, ma már olyan magasra tornászták fel a nézők ingerküszöbét ezzel a mesterkélt ripacskodással, hogy lassan alapelvárássá válik az Oscar-díj eléréséhez. Pedig, ahogy mondani szokás, a kevesebb sokkal több lenne.

Akinek még így is sikerül színésznek maradni, többnyire jóval eszköztelenebb módon csinálja. Az Amerikai botrányban ez csak két színész dicséretes osztályrésze: Christian Bale és Jeremy Renner nagyságrendekkel hitelesebb a maga szerepében, mint a dühromokban és érzelmi kitörésekben pácolódó Amy Adams, Bradley Cooper vagy a brutálisan túlértékelt Jennifer Lawrence.

Hibái és rossz megoldásai, valamint a hatásvadász színészi játék ellenére az Amerikai botrány mégsem egészen kidobott idő és pénz. Ha nem is maradandó élmény, de legalább néhány emlékezetes pillanat erejéig kellemes szórakozás. Viszont komoly díjakat egy szebb és okosabb világban biztosan nem kaphatna. És ilyen szépeket sem írnának róla.

Huber Zoltán 2014.01.29. 21:26:38

@johannus: ezek után mindenképp áruld el, milyenek a tényleg jó filmek tényleg jó színészi alakításokkal...

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.29. 22:18:14

@scorsesefan:

( a "her" szerintem csalódás lesz egyeseknek, de ez itt tényleg off)

johannus · http://janosnovics.blogspot.hu/ 2014.01.29. 22:47:26

@Huber Zoltán: Nyilván szubjektív, hogy kinek mi a "jó film", eszemben sincs azon vitázni, hogy az Amerikai botrány jó vagy sem, ez ízlés, világkép kérdése.

Ám a Filmvilág szerzőinek van némi felelőssége abban, hogy mely munkákról írnak ilyen túlzóan pozitív kritikákat, erről szólna a filmesztétika. Húsz éve veszem és olvasom a Filmvilágot - számomra mindig esztétikai iránytű volt, holott természetesen sok értékítélettel vitatkoztam, de volt egyfajta minőségre törekvés a lapban.

Lehet, hogy öregszem, mostanában viszont a fiatal szerzők egyre több divatos, középszerű művet emelnek olyan rangra, amely évekkel korábban egyáltalán nem kaphatott volna ilyen jó kritikákat. Tudom, új nemzedék, változó idők, - örökifjú maradok, pontosan észlelem a művészettörténet színeváltozását, tudok lelkesedni a legújabba generáció műveiért, de azért léteznek határok.

Mindettől függetlenül, de tényleg csak mindezen túl, mintegy mellékesen, szívesen leírom, hogy számomra a tavalyi évből A vadászat, az Upstream color, a Holy motors és a Spring Breakers voltak a legütősebb alkotások.

Huber Zoltán 2014.01.30. 00:11:58

@johannus: Nem érzem, hogy túlzóan pozitív kritikát írtam volna az Amerikai botrányról - úgy gondolom, érvekkel alátámasztottam, miért tartom olyan filmnek, amit érdemes megnézni, amiről érdemes beszélni. Külön öröm, ha vita alakul ki körülötte.

A Filmvilág, illetve a többi fiatal szerző nevében természetesen nem beszélhetek, de úgy gondolom, a filmesztétikának kötelessége mindennel foglalkozni. A trash-mozitól kezdve a tévésorozatokon keresztül a hollywoodi felhozatalon át egészen az ún. magasművészetig mindenhol komoly értékek és érdekes kulturális jelenségek vannak, melyek feltárhatóak. Szigorúan személyes magánvéleményem, de az egységes esztétika kora lejárt - szerencsére, tenném még hozzá.

Több okból is nagyon fontosnak gondolom a hollywoodi midcultot, ezért írok szívesen ezekről az alkotásokról - általában pozitív hangvételben. Ez nem azt jelenti, hogy másfajta mozik értékeit nem ismerem el, azok mégis untatnak, nem tudok lelkesedni értük, így nem érzem szükségét, hogy gépelni kezdjek. A középszerűséget, az ürességet és az alkotói blöfföt én az utóbbi években például pont az ünnepelt, bizonyos körökben értékesnek kikiáltott művészfilmes sikereknél érzem, de erről bővebben már írtam ezeken a hasábokon - szigorúan nagy általánosságban.

johannus · http://janosnovics.blogspot.hu/ 2014.01.30. 00:38:44

Egyetértünk, kell és fontos is írni mindenről, hiszen minden műfaj hatalmas kincseket rejt. Illetve én abban sem vagyok biztos, hogy létezett egyáltalán egységes esztétika bármely korban. Én sem gondolom, hogy van egy olyan esztétikai mérték, amely képes eldönteni, mi jó, és mi a rossz.

Azt viszont határozottan állítom, hogy míg 10 éve még lelkesedtem a Filmvilágért, és többé-kevésbé az én értékvilágomat tükrözte, ma már sokkal több olyan írás születik, amely teljesen idegen az én ízlésemtől. Lehet, hogy tényleg öregszem.

És még valami: számomra az alkotói blöff iskolapéldája épp a cikkben említett Wall Street farkasa, vagy akár az írás tárgya, az Amerikai botrány. A legünnepeltebb középszerű sikerszerzők egyike pedig szerintem épp David O. Russell.

nagylaszlo971 2014.01.30. 07:58:58

a magam részéről mindig elsírom magamat, amikor ennek a bájosan idétlen kamasz-amerikának a lelki bajaival indul egy film/világ/kritika. vietnáááám, iráááán, olajváááálsááág, érteeeeed? brühühühühühü....

Huber Zoltán 2014.01.30. 09:08:39

@nagylaszlo971: ha ennyire lenézed amerikát, miért nézel hollywoodi filmeket? miről forgassanak, ha nem a saját bajaikról?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 09:09:16

Ha az "iránytű" nem azt az irányt mutatja, amelyikbe a "használója" menni szeretne, akkor ki téved?

nagylaszlo971 2014.01.30. 09:15:25

@Huber Zoltán: Nem feltétlenül lenézés ez, különben meg nem is nézek hallivúdi múvit ;-)))
De amúgy nagyon szórakoztató tud lenni, hogy miközben milliók halnak épp éhen/szomjan/háborúban/betegségben szerte a világon, akkor a Nagy Amerika épp tükörben nézi magát és az aprócska pattanásai miatt hisztizik :)

Huber Zoltán 2014.01.30. 09:25:04

@nagylaszlo971: a világ egyenlőtlen és igazságtalan - ez mindig is így volt, de ennek nem sok köze van hollywoodhoz :) A szórakoztatóipar jegybevételekből él. Te azzal szavazol, hogy nem nézed, de úgy tűnik, kisebbségben vagy.

nagylaszlo971 2014.01.30. 09:33:28

@Huber Zoltán: Hááát, pont akkora empátia szorult belém Ámerika lelkibajait illetően, mint amekkorát érez Amerika a világ bajai iránt...

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 09:34:42

@nagylaszlo971: Demagógia

hu.wikipedia.org/wiki/Demag%C3%B3gia

A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agógein, vezetni) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére. (...)

A demagógia eszközei

(...)

Oda nem illő tények felhozatala, hogy álláspontunkat (termékünket stb.) kedvezőbb színben tüntessük fel – Például „Üdítőitalaink nem tartalmaznak nátrium-tioszulfátot.” Ez ugyan valószínűleg igaz, ám mivel a kérdéses vegyi anyag mérgező tisztítószer-alapanyag, nem is szabad, hogy üdítőitalokban felbukkanjon.

Érzelmi „támadások” – kísérlet arra, hogy a vitát az érzelmek szintjére helyezzük. Példák: „Mindenki ellenem van!” „Nem lehet egyszer véletlenül nekem is igazam?”

(...)

Érvelési hibák – sok az előző pontokból ide tartozik. Az érvelési hibák formális logikai hibákat jelentenek, amelyek közül sok nagyon jól alkalmazható demagógia céljára.

(...)

nagylaszlo971 2014.01.30. 09:48:07

@Orosdy Dániel: Már bocsánat, de Huber Zoltán kérdezte, hogy élveztük-e ezt a kritikát így, erről, ilyen hosszúságban. Én nem élveztem, mert nevetségesnek tartom, hogy amerikai polgárok lelki nyomorát és frivol felületességét mindig úgymond a 'nemzetközi helyzet fokozódásával' kell bevezetni. Na, ez az igazi demagógia, hogy úgy ébresztünk empátiát hőseink iránt, hogy nonstop vietnámozunk, meg forgatjuk a szemeinket, hogy egy gallon benzinért már 30 centet is elkérnek, szemben a tavalyi tizenöttel.

Huber Zoltán 2014.01.30. 09:55:23

Azon morfondíroztam csak a régebbi kritikusos bejegyzést továbbfűzve, hogy akkor van-e igény az ilyen jellegű kritikára. A pro- és kontra vélemények, a komment-aktivitás választ adott a kérdésemre...

Élvezetről meg nem volt szó :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 10:00:08

@nagylaszlo971: Huber Zoltán egy filmkritikát írt, melyben úgy helyezte összefüggések közé a film alaphelyzetét, hogy vázolta a korabeli viszonyokat, méghozzá elég pontosan és hitelesen. Ehhez képest egyszer csak előkerült
- a "bájosan idétlen kamasz-amerika" (ami leginkább a Vén Európa felsőbbrendűségi tudatának szlogenje, egyben leleplezése a frusztrációinak,
- semmi több),
- a "milliók halnak épp éhen/szomjan/háborúban/betegségben szerte a világon, akkor a Nagy Amerika épp tükörben nézi magát és az aprócska pattanásai miatt hisztizik" című történet (ami már önmagában annyira demagóg, hogy a fal adja a másikat, ld. definíció és eszközök), meg az
- "akkora empátia szorult belém Ámerika lelkibajait illetően, mint amekkorát érez Amerika a világ bajai iránt" kártya (ami simán csak röhejes - de ha komolyan venném, akkor az első kérdés rögtön az lehetne, hogy miért kéne Amerikának empátiát érezni egy olyan állam polgára ellen, amely nem is olyan rég még hadat üzent neki, LOL).

Szóval bocs, de ez így külön és együtt is remek példa a demagógiára. Mondom ezt úgy, hogy egyébként nem vagyok elfogult híve a derék USÁnak.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 10:02:13

@Huber Zoltán: Nyalj be máskor is Amerikának, hatalmas közönséged lesz! ;)

nagylaszlo971 2014.01.30. 10:04:14

@Orosdy Dániel: ez mind akár igaz is lehet, de a 'korabeli viszonyok' amerikai szemüveges percepcióját azért én mégis megmosolyognám, ha méltóztatna erre engedélyt adni ;-)

nagylaszlo971 2014.01.30. 10:30:47

@Orosdy Dániel: Ez nem benyalás, de azt hiszem nem vagyok teljesen egyedül ezen a földön, aki egész egyszerűen nem tudja felfogni az amerikai drámairodalom és mozgókép-ipar témaválasztását. Beteg agyú köldöknézés, múltba révedő önigazolás, belterjes pszichoszomatikus nyavalygások vég nélkül, akár a vágy villamosán utazom, akár a hídról pillantok le, akár a forró bádogtetőn egerészek. Ez az amcsi botrány is pont beleillik a sorba: színes, szagos, tele jó színészekkel, csak éppen a mélység hiányzik belőle, meg az az aprócska momentum, hogy érdekelni kezdjen. Az egész Államok egy béna nagy Fargo, de ha az ember már megtekintette egyszer a fargoi kisemberek kicsinyes nyomorát, akkor már látott mindent, nem kell továbbnézni semmit.

scorsesefan 2014.01.30. 14:22:56

Nem mondanám, hogy a "nemzeti filmgyártások" (mert Amerika esetén is végül is erről van szó) Amerikán kívül is ne a saját "lelki bajaikat" választanák témaként (legyenek azok jelenkori vagy múltbeli témák) döntő részben, persze lehet csak nem gondoltam ezt teljesen végig. Persze hogy valakit nem érdekelnek az amerikaiak bajai, az szíve joga.

A "mélység" meg egy gyakran emlegetett, meglehetősen érdekes fogalom. Valahogy az az érzésem, hogy nagyban függ attól egy film mélysége, hogy mennyi időt öl az ember bele, egyáltalán hajlandó-e kicsit elgondolkodni azon amit látott. Nemrégiben megnéztük pár ismerőssel a Szárnyas fejvadászt, amit többnyire közepes értetlenség és az "ez egy szimpla akciófilm" jellegű megjegyzések fogadtak. Szerintem a Szárnyas fejvadásznak van "mélysége", de abban a társaságban egyedül maradtam a véleményemmel. Viszont én már többedszerre láttam a filmet, utána is olvastam, ésatöbbi. Most akkor van mélysége vagy nincs?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 14:39:58

@scorsesefan: Van neki, de az hiba, ha ennek felismeréséhez utána kell olvasni. :) (Ld. 2001, ami sztem ugyanez a kategória.)

Bővebben:

www.mozinetmagazin.hu/filmbemutatok/mozi/film_adatlap/4699/szarnyas_fejvadasz:_a_vegso_vagas

scorsesefan 2014.01.30. 15:03:18

@Orosdy Dániel: Mea culpa... Bár ez nem jön át, a hangsúly inkább a többszöri megtekintésen van (nekem másodszori nézésre jött igazán át a film), az utánaolvasás már inkább háttérinfókra meg a "forrásműre" (a PKD regényre) vonatkozott, ilyetén mód a szerepeltetése fent nem teljesen indokolt. :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.30. 15:13:32

@scorsesefan: Semmi mea culpa, kérem, beszélgetünk. :) Egyébként nekem is eltartott egy ideig, míg értékelni tudtam ezt a filmet, gyerekként az első megtekintés (eredeti változat) teljesen kiakasztott, nagyon nem bírtam. (A könyv viszont elsőre is bejött, érdekes módon.)

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.30. 15:28:20

@johannus:

az amerikai botrány nem blöff, értékétől függetlenül. a wall street farkasában egyetértünk, blöff, de bejött, a 2013-as év első vagy második legnézettebb filmje lesz hazánkban. hihetetlen, de így van. és oscar-jelölt a forgatókönyv, pedig...

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.30. 15:30:19

@nagylaszlo971:

a fargo az amerikai értelmiség vidék-képe, részben azért is tetszett nekik annyira. nem alaptalan, de azért egész amerikában simán lefargózni, nehezen védhető állítás.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.30. 15:31:46

(a legnagyobb blöffrendezők számomra lynch és trier, jarmusch közelít, de azért messze nem éri el az előbbieket)

scorsesefan 2014.01.30. 17:33:06

@Deepblue Noir: a Wall Street farkasa szerintem egy percre sem szeretne többnek látszani, mint ami, ennyi erővel akkor "blöff" pl. a Casino is.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.30. 17:46:16

@Huber Zoltán:

köszi, érdekes téma!

@scorsesefan:

a casino is egy szimplán túlértékelt alkotás (mint a nagymenők, a new york bandái az aviátor a tégla ), csak nem ennyire kártékony mint ez a magát némileg szatírának láttatni akaró valójában cinikus és a tömegek alantas igényeit kiszolgáló alkotás amit jobbára azért szeretnek mert annyira pörgős meg mert scorsese rendezte, és látni kell bele valamit. a legmeglepőbb az adaptált forgatókönyv kategóriájában való jelölés, amit egyesek próbálnak megmagyarázni. mélypont. akárcsak a gravitáció istenítése, bár az megint egy másik kérdés.
de a wall street bejött, tódul a tömeg, nézd b+, hát ez egy állat, b+, nézd mit csinál, aztak.rva, hát ilyen nincs b+.
kb. ennyi az eredmény. nem azt állítom hogy ne lenne jó a rendezés vagy a színészi játék, de engem már az ilyen cinikus szemetektől a hideg kiráz.

Atkakukac1989 2014.01.30. 18:44:18

Élveztem a kritikát, a hosszát is megfelelően találtam. Ha számít a szavazatom, akkor én azt mondom, hogy legyen még ilyen recenzió a jövőben is.

Egy személyes megjegyezés: imádom Jennifer Lawrence-t, de nekem nem lopta el a figyelmem, szerintem Amy Adams volt a legerősebb a filmben. De persze ez nagyon szubjektív megítélés tárgya. A lényeg, hogy mindenki nagyszerű munkát végzett.

Huber Zoltán 2014.01.30. 18:57:02

@Atkakukac1989: minden vélemény egyformán számít! :)

Atkakukac1989 2014.01.30. 20:15:21

@Huber Zoltán: Ebben az esetben, köszönöm! :D

nagylaszlo971 2014.01.31. 08:39:29

@Deepblue Noir: Szerintem meg a Fargo az abszolút Amerika. Hogy csak a vidék lenne, azt a szörnyű látlelettel azonosulni nem tudó/nem akaró városi népség találta ki, teljesen alaptalanul.
Adott egy ország és egy nemzet, ami folyamatosan abban él, hogy bármi lehet belőle, bármit megtehet, a lehetőségek korlátlanok satöbbi satöbbi satöbbi. Az eredménye ennek ez a sok neuraszténiás félhülye, aki ül az iróasztala/kaszálógépe/maffiabandája mögött/mellett/előtt és marcangolja önmagát, hogy a 'korlátlan lehetőségek' ellenére már megint elhasalt. Vagy még rosszabb: folyamatosan ünnepli magát, hogy ő milyen fasza legény/leány. Ennek egyenes folyománya pedig az, hogy az amcsi ember saját neuraszténiája/sikersztorija megesz minden empátiát és érzelmi intelligenciát, ami máskülönben egy normális ember adottsága lenne.
És abszolút ugyanez érvényes az amerikai szerzőkre is: önmaguk belterjes rétegmarhaságaikkal etetik az olvasót/nézőt, mert nagy társadalmi összefüggéseket per definitionem nem értik/nem érzik/nem látják/nem fogják fel.
Ennyit arról, hogy szerintem miért alsórendűbb az amerikai kultúra, már ha ez érdekel bárkit is ;-)))

nagylaszlo971 2014.01.31. 09:03:14

@nagylaszlo971: na jó, nem alsórendűbb, csak mááááááás....
;-)

Huber Zoltán 2014.01.31. 09:20:37

@nagylaszlo971: látod, pontosan ezzel az "alsóbbrendű" szöveggel leplezted le önmagad.

nagylaszlo971 2014.01.31. 09:22:15

@Huber Zoltán: akkor mondjuk úgy, hogy nem érzem a mélységét

Huber Zoltán 2014.01.31. 09:24:31

@nagylaszlo971: kultúrákat nem méricskélünk egymáshoz, nem rangsorolgatjuk őket, mert annak mindig csúnya vége van.

nagylaszlo971 2014.01.31. 09:27:36

akkor csak jellemezném: sekélyes, felületes, belterjes, túlontúl önreflexív

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.01.31. 09:47:45

@nagylaszlo971: Biztos, hogy nem a hazai, ún. kulturális elitet akartad jellemezni...?

nagylaszlo971 2014.01.31. 10:14:50

@Orosdy Dániel: Nem, ők neveltetésüknél fogva sohasem tudják magukat ilyen amerikásan őszinte naivitással átadni magukat a saját kis mikrokozmoszuknak, az ő szemük előtt mindig ott lebeg a világmegváltás kényszerű kényszere, ami szintén nem jó.

Deepblue Noir (törölt) 2014.01.31. 12:24:01

@nagylaszlo971:

a lényeg, hogy amerika teljesen homogén és ennek mélystruktúráját te rendkívül alaposan ismered:)

nagylaszlo971 2014.01.31. 12:38:31

@Deepblue Noir: nem teljesen homogén, de azért van néhány jól látható jellemzője :)

Huber Zoltán 2014.01.31. 12:43:15

@nagylaszlo971: már pár kommenttel ezelőtt is meg akartam kérdezni, mennyit éltél az USAban hogy ennyire haragszol rájuk?

nagylaszlo971 2014.01.31. 12:52:33

@Huber Zoltán: mert miért haragudnék? egyszerűen nem értem őket és azt hiszem megtaláltam az okát, hogy miért is nem.
süti beállítások módosítása