H É T F Ő

Csapás a múltból
Hugh Wilson vígjáték-specialista (Rendőrakadémia, Elvált nők klubja) meglepően összeszedett szatírája egy fiatalemberről (Brendan Fraser), aki 35 év elteltével elhagyja a földalatti bunkert, amelybe apja (Christopher Walken) költöztette a családot a kubai rakétaválság idején.
Vetítik: RTL Klub - 14:30



Utószezon
Fábri Zoltán klasszikusa Rónay György regényéből, parádés szereposztással (Páger Antal, Balázs Samu, Szendrő József, Rajz János, Básti Lajos etc.).
Vetítik: Filmmúzeum - 21:00

A Ludwig Múzeum még áprilisban videóklip-pályázatot hirdetett az Anton Corbijn retrospektív kiállításhoz kapcsolódva, a beérkezett 108 klipből pedig a zsűri a héten már ki is választotta a 10 legjobb alkotást. A pályázók feladta a Depeche Mode Enjoy the Silence című dalához készített Corbijn-klip újraértelmezése volt, a holland fotós és rendező munkásságának szellemében. Az alábbiakban az első helyezett Nagy Péter pályaműve tekinthető meg, ő felelt meg talán a legjobban a kiírásnak, amely az új és könnyen elérhető technikák használatára és a kísérletezésre buzdított, hiszen egy kisméretű kompakt fényképezőgéppel rögzítette az egész klipet. (A kiállítás még július 4-ig látogatható, Mundruczó Kornél megnyitóbeszédének átirata pedig elolvasható lesz a júliusi Filmvilágban.)
 

• Úgy tűnik, mégsem készül el az Oldboy amerikai feldolgozása. A hírek korábban arról szóltak, hogy Steven Spielberg a Park Chan-wook film alapjául is szolgáló mangából forgatná le az amerikai verziót, Will Smith főszereplésével, de könnyen lehetséges, hogy jogi problémák miatt a projectből nem lesz semmi. A Filmvilág Blog szerkesztősége vigasztalhatatlan. (firstshowing.net)

• Több esély van A kísérlet című német pszichológia thriller hollywoodi újrájának elkészültére, hiszen már a színészek is megvannak: Adrien Brody, Forest Whitaker és Elijah Wood fogja alakítani a pszichológiai kísérlet résztvevőit. Az ugyancsak Kísérlet címen futó film ugyanúgy a híres 1971-es Stanfordi börtönkísérletet dolgozza fel. (variety)

• Tony Scott filmet forgat a Pokol Angyalairól. Az első hírekkel ellentétben azonban nem Hunter S. Thompson azonos című riportkönyvéből, hanem az Oaklandi Pokol Angyalai klub egykori vezetőjének önéletrajzi regényéből (Hell's Angel: The Life and Times of Sonny Barger and the Hell's Angels Motorcycle Club). A könyv 2000-es megjelenésekor felkerült a New York Times bestseller listájára, és már ekkor lecsapott rá a Fox, de nem találták meg a megfelelő forgatókönyvírót, egészen mostanáig: Stephen Gaghan, a Traffic és a Sziriana szerzője felelős az adaptációért. (firstshowing.net)

• Különös választás: a soron következő, 23. Bond film megírásához segítségül hívták azt a Peter Morgant, aki eddig főleg a kortárs politikai drámáiról volt híres (A királynő, Frost / Nixon). Igaz, a megoldás nem szokatlan, hiszen az előző két Bond-filmet Paul Haggis (Millió dolláros baby, Ütközések, Elah völgyében) szkriptdoktorálta, aki szintén nem az akciófilmjeiről ismert. (the hollywood reporter)

• Bizarr viccnek tűnik a hír, de állítólag igaz: videójáték készül Lars Von Trier Antikrisztus című botrányfilmjéből. Egy dán honlap szerint az Eden névre keresztelt játék alaptörténete azonos a filmével, és Willem Dafoe, mint narrátor is szerepet kap benne. A program készítését Morten Iversen irányítja, akinek a Hitman című játék fűződik a nevéhez. Az Eden a tervek szerint egy FP-nézetű thriller lesz, amelyben a játékosoknak saját félelmeikkel kell szembeszállniuk. (/film) 

• Nem először a pályája során, de David Lynch újfent szerepet vállalt egy zenés projectben. Ő jegyzi a Fox Bat Strategy együttes új albumán szereplő hét dal szövegét, amely a 2006-ban elhunyt Dave Jaurequi gitáros emlékére születet, aki anno szerepelt a rendező Tűz, jöjj velem című filmjében is. A dalok hangzása Lynch szerint „modern 50-es évekbeli”, az Entertainment Weekyl jóvoltából az egyik szám meg is hallgatható. (pitchfork) 

• Egyelőre csupán pletyka, de állítólag a 20th Century Fox elkészítene egy harmadik Darko-filmet is. A Donnie Darko az első vetítésekor ugyan megbukott, de miután DVD-n váratlanul sikeres lett, a stúdió éjféli vetítéseken újra bemutatta, mára pedig kultuszfilmmé vált. Az idei folytatásban (S. Darko: A Donnie Darko Tale), amely egyből videóra készült, az eredeti alkotók már nem vettek részt, de ehhez a harmadik installációhoz állítólag Richard Kelly rendező is nevét adná. (bloody-disgusting)

A filmklik.hu üzemeltetői úgy döntöttek, július 7-ig 20 filmet ingyen nézhetnek meg a látogatóik, cserébe csupán egy kis reklámot kell elviselniük. Idézzük a közleményt:
 

Hangsúlyozzuk: ez egy teszt. Ez idő alatt mindenki megismerheti azt a formát, amelyet a későbbiekben is alkalmazni szeretnénk, és eldöntheti, élnek-e vele. A képlet egyszerű: ha a ti, a közönség igent mondtok azzal, hogy magas nézettséget produkáltok, ezzel meggyőzhetjük a reklámozókat a modell működőképességéről, vagyis a jövőben is nyílik mód ingyenes filmforgalmazásra.

Íme a 20 film listája, itt pedig már lehet is nézni őket.


Aura (El Aura)
Edukators (The Edukators)
Oldboy (Oldboy)
Elszabott frigy (Ferpect Crime)
C.R.A.Z.Y. (C.R.A.Z.Y)
Sötétkékmajdnemfekete (Dark Blue Almost Black)
Idő (The Time)
Piaf (La vie en rose)
Élj és boldogulj! (To Live and Become)
Vadító szép napok (Days of Being Wilde)
Álmodozók (The Dreamers)
Irina Palm (Irina Palm)
Isten városa (City of God)
2046 (2046)
Bin-jip: Lopakodó lelkek (Bin-jip)
Mr. Vengeance - A bosszú ura (Symphaty for Mr. Vengeance)
Utóirat: szeretlek (P.S.)
Mielőtt az ördög rádtalál (Before the Devil Knows You're Dead)
A gépész (The Machinist)
A királynő (The Queen)
 

Már július végén bemutatják Amerikában Park Chan-wook új filmjét, ennek apropóján készült hozzá egy új, korhatáros előzetes. A Szomjúság (Thirst / Bakjwi) egy kisvárosi pap története, aki egy félresikerült orvosi kísérlet nyomán vámpírrá változik, majd viszonyt kezd egy gyerekkori barátja feleségével. A film az idei Cannes-i fesztiválon a Zsűri díját nyerte el (megosztva a Fish Tankkel), így Park rajongói (köztük jómagam is), joggal reménykedhetnek benne, hogy a Cyborg vagyok, amúgy minden oké blődlije után a dél-koreai mester visszatér A bosszú trilógiára jellemző komorabb hangvételhez és hasonlóan fajsúlyos kérdéseket vet fel. A hazai bemutatóról egyelőre nincs hír, az augusztusi Filmvilágban mindenesetre olvasható majd egy rövid interjú a rendezővel, de a cannes-i beszámolóból se marad ki a film.
 

Ezt a kérdést tette fel pár hónapja a címlapján a brit Sight & Sound, és nem ők az egyetlenek, akik nyilvános önmarcangolásba kezdtek. Az angolszász nyomtatott sajtó egyre hangosabban agonizál, azok a lapok, amelyek még nem szűntek meg, leépítésekre kényszerülnek, a (film)kritikusok pedig mindenhol az elsők között kerülnek lapátra. Az okok nem csupán gazdasági természetűek, Nick James, a Sight & Sound főszerkesztője szerint a hivatásos filmkritikusok elvesztették korábbi presztízsüket. Régebben előfordult, hogy egy kritika hatására tömegek indultak a moziba, vagy épp maradtak távol, míg ma már sokszor sajtóvetítéseket sem tartanak a forgalmazók. Vagy azt gondolják, hogy a filmnek elég erős a marketingje ahhoz, hogy dicsérő kritikák nélkül is tóduljanak rá a nézők, vagy azt, hogy a közönséget úgysem érdekli a hivatásos kritikusok véleménye.

Eközben persze szó sincs arról, hogy kevesebb filmes írás születne: blogok ezrei ontják a témába vágó posztokat, ami James szerint (is) üdvös dolog ugyan, de ennek természetes következménye, hogy a kritikusi hivatás státusza lecsökkent. Ennek persze más oka is van, jelesül a marketing térnyerése. A nyomtatott lapok egyre kevesebb hirdetési bevételből kénytelenek gazdálkodni, épp ezért sokszor inkább kritikának álcázott ajánlót közölnek az adott filmről, hogy el ne veszítsék a lapban hirdető forgalmazók jóindulatát. Ugyanezt megteszik pusztán lustaságból is: kényelmesebb készen kapott sajtóanyagokat, sztárpletykákat, mint olyan írásokat közölni, amelyek esetleg megosztanák a közönséget.

Rogert Ebert is a marketinget kárhoztatja „Halál a filmkritikusokra! Éljen a celebkultusz!”-című cikkében. Itt éppen azon háborog, hogy az AP (Associated Press) hírügynökség 500-szavas limitet szabott a szórakoztatás és kultúra területén munkálkodó szerzőinek, ráadásul azt „kérte”, hogy a hírességekkel kapcsolatos érdekességekre fókuszáljanak, mert az a megrendelőiket jobban érdekli. Az újságok, ha túl akarnak élni, bulvárosodni kényszerülnek. Ebert szerint ennek az a következménye, hogy a „celebkultúra infantilizál minket. Arra vagyunk kondicionálva, hogy ne gondolkozzunk. Itt nem a filmkritikusok eltűnéséről van szó, hanem annak az intelligens és kíváncsi olvasóközönségnek a haláláról, amelyet érdekelnek a lényeges dolgok és képes kritikusan gondolkozni… A hírek még mindig nagyok. Az újság az, ami kisebb lett.”

Mi a helyzet nálunk? A hivatásos kritikusok presztízse ugyanúgy megkopott, ez különösebb oknyomozás nélkül is nyilvánvaló, a MUOSZ Filmkritikus Szakosztályának tavalyi vitájából pedig az derült ki, hogy a hazai kollégák is az elbulvárosodást tartják a legnagyobb problémának. Úgy tűnik, mifelénk nem a kritikának álcázott PR-szövegek térnyerése a jellemző, hanem a „kattintékonyság uralma”. Könnyű lenne persze bűnbaknak kiáltani ki a netes médiumokat, csakhogy egyáltalán nem új jelenségről van szó. Graham Greene írta 1936-ban a Sight & Sound-ban: „Nem szabad, hogy egy művészeti kritikus gondolkodásmódját a gyors elragadtatások vezéreljék… Szerencséje van, ha egy évben két vagy három elismerésre méltó filmmel találkozik, de ha hétről hétre olyan elemzéseket közöl az aktuálisan népszerű filmekről, amelyek megmutatják hogy a forgatókönyvíró, a rendező vagy az operatőr miben hibázott, akkor először az olvasóit veszíti el, aztán az állását. Szórakoztatnia kell, és a legtöbb filmkritikus a legkönnyebb módszert választja: >>nagyot ír<<”.

A különbség az akkori és a mai viszonyok között talán csak annyi, hogy egy netre dolgozó kritikus vagy blogger a kattintások alapján pontosan fel tudja mérni, milyen hívószavakat kell elhelyeznie a szövegben a minél nagyobb olvasottság érdekében. A kérdés, hogy baj-e egyáltalán, ha egy kritikus az olvasók ízléséhez, elvárásaihoz idomul? Roger Ebert idéz egy esetet, amikor egy kollégájával a szerkesztő közölte: a kritikusnak „az olvasók ízlését kell tükröznie.” A válaszkérdés ez volt: „Ezek szerint egy étteremkritikusnak szeretnie kéne a McDonalds-ot?” A szerkesztő: „Természetesen”. Ebert más véleményen van: „egy nyomtatott lap filmkritikusának bátorítania kell a kritikus gondolkodást, bemutatnia az új jelenségeket, tekintettel lennie a helyi viszonyokra, túllépni a rajongóknak szánt magazinanyagokon, a társadalmi trendek meteorológusaként működni, tágabb kontextust beemelni, tanítani, informálni, szórakoztatni, inspirálni, bátorítani, felháborodni.”   

Ezekre akár egy blogger is képes lehet, kár lenne tehát kizárólag a „hírlapi kritika” és a netes kritika ellentétére kihegyezni a kérdést. A legnagyobb veszély inkább a nyájszellem, amely blogos berkekben és a filmfesztiválok sajtóvetítésein ugyanúgy hódít. Mike Goodridge a Screen Daily-ben Cannes kapcsán, Schubert Gusztáv pedig az idei Filmszemle apropóján, a Filmvilágban elemezte a jelenséget, ugyanarra jutva: a legrosszabb kritikusi reflex az, amikor csak végletekben tudunk gondolkozni.

Június 16-án, azaz holnap, 18 órai kezdettel három Filmvilág-szerző részvételével kerekasztal-beszélgetés a Terasz09 Gaszto-terének Pódiumán.

A résztvevők:
Klág Dávid (Filmvilág, Mozinet)
Libor Anita (magyar.film.hu)
Schreiber András (Filmvilág)
Sepsi László (Filmvilág, Prizma)

A téma:
Szükség van-e filmkritikusokra? Internetes vs print újságírás.

Mindenkit szeretettel várunk!