Jól dokumentált, hogy mely művek ihlették a Star Wars-t: Kurosawa életműve, Dűne, Flash Gordon, klasszikusok a Metropolistól az Egy csipetnyi zenig és még sorolhatnánk. Egy inspiráció-komponens azonban kimaradt a listákból, de egészen biztosan súlyosan alulreprezentált: tézisem szerint Lucas nem csak a japán szamurájfilmekből, de a nindzsafilmekből (különösen az Orgyilkosok csapata/Shinobi no mono-szériából) is sokat merített, sőt, talán innen a legtöbbet. (A nindzsafilmről bővebben a Filmvilág júliusi és augusztusi számában olvashatnak, jelen esszé első rész itt található.)
Lucas az előzmény-trilógiával elmélyítette a Star Wars világát, kvázi ön-remake-et készített. A három új rész ezzel együtt több ponton hasonlít az Orgyilkosok csapata-szériára, mint az eredeti mesterhármas.
Itt térnék ki Lucas debüt-filmjére, a THX 1138-ra, mely egyrészt a Star Wars főpróbája volt (formai, technikai szempontból), másrészt viszont párdarabja, ellenpólusa (tartalmát nézve). Az Orwell és Huxley munkáit idéző film szatirikus disztópia fogyasztói társadalom és utópizmusok (fasizmus, kommunizmus) ellen. Ez a sci-fi Lucas szerint: disztópia, míg a történelmi film, a történelmi fantasy (amennyiben leválasztjuk a science külsőségeket, ez a Star Wars) viszont Paradicsom. A Star Wars gyarlóan emberi, humánus robotokról (3-CPO, R2D2) szól, a THX 1138 elgépiesedett emberekről. A THX 1138 dicshimnusz az individualizmushoz, sokszínűséghez a konformitás ellenében, tanulmány elidegenedésről, hősei a társadalom peremére szorult rendszerellenes lázadók - mindez már igaz a Star Wars-ra is, mely kiválóságával és sikerével is igazolja ideológiáját. A sci-fi és a fantasy dualitása tekintetében különbség van az eredeti és az előzmény-trilógia között, az eredeti mesterhármas spirituális fantasy, az új pedig a sci-fi felé tendál (lásd az áltudományos, materialista magyarázatot a “midikloriánokról”), előbbi utópisztikus (happy end a vége), utóbbi disztópikus (a gonosz sithek uralmával zárul), ami azzal magyarázható, hogy az előzmény-trilógia annak a káosznak a kialakulását mutatja be, amit az eredeti trilógiában happy endet jelentő rend követ. Ha belegondolunk, (talán Morus Tamás Utópiáját leszámítva) nincs is sci-fi, ami pozitív világképpel dolgozik (ami a katarziselmélettel magyarázható, bonyodalom nélkül nincs katarzis).