Jól dokumentált, hogy mely művek ihlették a Star Wars-t: Kurosawa életműve, Dűne, Flash Gordon, klasszikusok a Metropolistól az Egy csipetnyi zenig és még sorolhatnánk. Egy inspiráció-komponens azonban kimaradt a listákból, de egészen biztosan súlyosan alulreprezentált: tézisem szerint Lucas nem csak a japán szamurájfilmekből, de a nindzsafilmekből (különösen az Orgyilkosok csapata/Shinobi no mono-szériából) is sokat merített, sőt, talán innen a legtöbbet. (A nindzsafilmről bővebben a Filmvilág júliusi és augusztusi számában olvashatnak, jelen esszé első rész itt található.)

Lucas az előzmény-trilógiával elmélyítette a Star Wars világát, kvázi ön-remake-et készített. A három új rész ezzel együtt több ponton hasonlít az Orgyilkosok csapata-szériára, mint az eredeti mesterhármas.

Itt térnék ki Lucas debüt-filmjére, a THX 1138-ra, mely egyrészt a Star Wars főpróbája volt (formai, technikai szempontból), másrészt viszont párdarabja, ellenpólusa (tartalmát nézve). Az Orwell és Huxley munkáit idéző film szatirikus disztópia fogyasztói társadalom és utópizmusok (fasizmus, kommunizmus) ellen. Ez a sci-fi Lucas szerint: disztópia, míg a történelmi film, a történelmi fantasy (amennyiben leválasztjuk a science külsőségeket, ez a Star Wars) viszont Paradicsom. A Star Wars gyarlóan emberi, humánus robotokról (3-CPO, R2D2) szól, a THX 1138 elgépiesedett emberekről. A THX 1138 dicshimnusz az individualizmushoz, sokszínűséghez a konformitás ellenében, tanulmány elidegenedésről, hősei a társadalom peremére szorult rendszerellenes lázadók - mindez már igaz a Star Wars-ra is, mely kiválóságával és sikerével is igazolja ideológiáját. A sci-fi és a fantasy dualitása tekintetében különbség van az eredeti és az előzmény-trilógia között, az eredeti mesterhármas spirituális fantasy, az új pedig a sci-fi felé tendál (lásd az áltudományos, materialista magyarázatot a “midikloriánokról”), előbbi utópisztikus (happy end a vége), utóbbi disztópikus (a gonosz sithek uralmával zárul), ami azzal magyarázható, hogy az előzmény-trilógia annak a káosznak a kialakulását mutatja  be, amit az eredeti trilógiában happy endet jelentő rend követ. Ha belegondolunk, (talán Morus Tamás Utópiáját leszámítva) nincs is sci-fi, ami pozitív világképpel dolgozik (ami a katarziselmélettel magyarázható, bonyodalom nélkül nincs katarzis).

Farkaslesen
Természetfilm többek között Csányi Vilmos közreműködésével, emberek által nevelt farkasokról.
Vetítik: Duna - 13:00

A szovjet levelezőpajtás
Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmje.
Vetítik: Duna - 21:05

Végítélet
Neil Marshall sci-fi-akciófilmje Bob Hoskins főszereplésével. Gyakorlatilag egy plágiumba hajló idézetgyűjtemény, hozzá képest Tarantino minden filmje maga a tőrölmetszett eredetiség.
Vetítik: Film+ - 23:10

A Karen Blanche Ziegler néven született színésznő Új-Hollywood egyik fontos figurája volt. Fénykorában, a hatvanas évek végén és hetvenes évek elején feltűnt többek között Coppola (Te már nagy kisfiú vagy), Hopper (Szelíd motorosok), Rafelson (Öt könnyű darab), Nicholson (Hajts, mondta), Passer (Győzelemre született), Schlesinger (A sáska napja) és Altman (Nashville) műveiben, de nem hanyagolta el a televíziót és a legkülönfélébb műfaji filmeket sem: a Black személyiségére és Richard Matheson írásaira építő Terror-trilógia hamar kultikus státuszba kerül, ahogy máig népszerű pl. A társaság (John Flynn), A nagy Gatsby (Jack Clayton), az Airport 1975 (Jack Smight), a Családi összeesküvés (Alfred Hitchcock), a Földi űrutazás (Peter Hyams) és -- már a nyolcvanas évekből -- a Támadók a Marsról (Tobe Hooper) is. Bár Blacket Oscarra jelölték 1970-ben, és három Golden Globe-jelöléséből is kettőt díjra váltott, a karrierjét megviselte az olcsó rémfilmekbe skatulyázás, amit ő a Terror-trilógia sikerének tulajdonított. A hetvenes évek végétől szinte már csak B-kategóriás produkciókban kapott szerepet, és ebből a hullámvölgyből már nem is került ki soha -- igaz, néha így is jelentős exploitation rendezők kamerája előtt dolgozhatott (pl. Antonio Margheriti - The Squeeze, Killer Fish; Ruggero Deodato - Szállj el messze; Larry Cohen - A kannibálbébik szigete), és időnként megtalálták "komolyabb" feladatok is (pl. Altman Jöjj vissza, Jimmy Deanje, Andrej Koncsalovszkij Homer és Eddie-je). Ha a nagy visszatérésől le is csúszott, némi kései elismerést azért szerzett számára az egyik főszerep Rob Zombie kulthorrorjában, Az 1000 halott házában, és a John Landis produceri közreműkődésével készült Some Guy Who Kills People fekete komédiája. Különleges megjelenése, érzékeny játékstílusa azonban fiatalkori munkáiban érvényesült a legjobban, így emléke felidézéséhez is elsősorban az 1980 előtt készített filmjeit ajánljuk.

Nyugodjék békében.

Barátom a nyakamon
Francia (tévés) vígjáték. Akár még jó is lehet.
Vetítik: m1 - 13:25

Régi jó cimborák
Vadnyugati témájú tévéfilm, Tommy Lee Jones rendezői bemutatkozása (ő a forgatókönyv egyik szerzője is). Szereplők: a rendező, valamint Frances McDormand, Sam Shepard, Sissy Spacek, Wilford Brimley, Matt Damon, Bruce McGill.
Vetítik: RTL Klub - 14:00

A múmia közbeszól
Sajátos paródia a létező szocializmusból: hogy mit parodizált, arról nem sok fogalmuk lehetett a kedves nézőknek. Szereplők: Ruttkai Éva, Major Tamás, Avar István, Koltai János, Mensáros László, Márkus László, Bujtor István.
Vetítik: Duna - 16:25

Zorro álarca
Martin Campbell könnyed nyári kalandfilmje. Banderas, Hopkins, Zeta-Jones, Wilson etc.
Vetítik: TV2 - 20:00

Poligamy
Orosz Dénes romantikus vígjátéka Csányi Sándor és Tompos Kátya főszereplésével.
Vetítik: Comedy Central - 20:30

Árvácska
Ranódy László klasszikusa Móricz Zsigmond műve nyomán.
Vetítik: Duna - 21:00

Vacancy – amerikai, 2007. Rendezte: Antal Nimród. Írta: Mark L. Smith. Kép: Andrzej Sekula. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Kate Beckinsale (Amy), Luke Wilson (David), Frank Whaley (Mason). 82 perc.
Vetítik: Tv2 – 23:20 

Mióta a 70-es évek low-budget rémklasszikusainak ezredfordulós remake-jei révén az ún. vidéki horrorfilmfilm nem csupán feltámadt, de szilárdan megvetette lábát a stúdiók hátsó udvarainak rögtalaján, egyre sürgetőbbé vált a kérdés: vajon mily módon próbálják majd a szélesebb befogadóréteget megcélzó filmnagyiparosok legitimizálni a tizenéves kisközönségük számára igencsak kapós szubzsánert. Ezen törekvés jeles darabja Antal Nimród hollywoodi bemutatkozófilmje, amely hasonszőrű meséje ellenére egyértelmű szakítást jelent a Motel, Viasztestek és más esetlen gore-filmek által fémjelzett friss trenddel.

A nagy sztori (alias A pénteki lány)
Ben Hecht és Charles MacArthur minden feldolgozásban (ld. még Címlapsztori, Szenzáció!, Szemenszedett szenzáció) remek színdarabjának második, legelismertebb adaptációja Howard Hawks-tól. Főszereplők: Cary Grant, Rosalind Russell és Ralph Bellamy.
Vetítik: Duna - 12:50

Nem beszélek zöldségeket!
Jean Becker vígjátéka a neves orosz színész, Geraszim "Gérard" Depargyovics főszereplésével. (Az eredeti francia változatban állítólag hallani az akcentusát!)
Vetítik: m1 - 13:20

Szerelem csütörtök
Fejér Tamás vígjátéka Moldova György forgatókönyve nyomán. Szereplők: Pécsi Sándor, Takács Mária, Zenthe Ferenc, Avar István, Kibédi Ervin, Rajz János, Garas Dezső.
Vetítik: Duna - 16:30

Nancy Drew: A hollywoodi rejtély
Vígjáték Emma Roberts, Rachael Leigh Cook és Tate Donovan főszereplésével.
Vetítik: RTL Klub - 16:30

A kicsi kocsi újra száguld
A Disney stúdió életre kelt Volkswagenről szóló Herbie-sorozatának második része. (Az ilyesmire fogékonyak felfedezhetik benne a szintén Disney-s Flubber-sorozat egyik szereplőjét is.)
Vetítik: m1 - 20:15

Az utolsó dal
Bán Frigyes filmje Jávor Pál főszereplésével.
Vetítik: Duna - 20:20

Ha tényleg olyan jó ez a film, miért nem hallottam eddig róla?

Hollywood a nyolcvanas években hamisítatlan szórakoztatóipari gigavállalattá nőtte ki magát, a mozitermek pedig a nagy sikerkovácsok újabb és újabb dobásaitól voltak hangosak. Míg Joel Silver, Andy Vajna vagy a Simpson/Bruckheimer páros dübörgő blockbusterei elsősorban a jól fésült sztárokra, a humoros egysorosokra és a férfias akciókra építettek, addig a John Hughes képviselte tini-irányvonal a fizetőképes célcsoportként komolyan vett fiatalság szívét, azaz a Reagen-korszakban felcseperedő kamaszok érzéseit vette górcső alá. Hughes korai munkássága nemcsak a gimifilmes műfaj szempontjából kulcsfontosságú, de a mai komédiák ünnepelt királya, Judd Apatow is az ő köpönyege alól bújt elő. A felnőtté válás kilátástalansága, a család nyomasztó súlya és az ügyetlen szerelmi próbálkozások tetszőleges kombinációja jelenti egy Hughes-film gerincét. A mai utánzók és újragondolók túlnyomó többsége csak merészebb felvételekkel, gusztustalan altesti poénokkal és az f-betűs szó hangsúlyos használatával bővítik a bevált receptúrát.