Jól dokumentált, hogy mely művek ihlették a Star Wars-t: Kurosawa életműve, Dűne, Flash Gordon, klasszikusok a Metropolistól az Egy csipetnyi zenig és még sorolhatnánk. Egy inspiráció-komponens azonban kimaradt a listákból, de egészen biztosan súlyosan alulreprezentált: tézisem szerint Lucas nem csak a japán szamurájfilmekből, de a nindzsafilmekből (különösen az Orgyilkosok csapata/Shinobi no mono-szériából) is sokat merített, sőt, talán innen a legtöbbet. (A nindzsafilmről bővebben a Filmvilág júliusi és augusztusi számában olvashatnak.)
Vannak művek, amelyek túl jók, de legalábbis túl részletgazdagok ahhoz, hogy eredetiek legyenek. A világraszóló sikerek mögött általában számos korábbi remekmű található, melyek hatottak az alkotóra (ilyenkor a plágiumvádak is gyakoriak). „Rossz művészek csinálnak hommage-okat, a nagy művészek lopnak” mondta Tarantino. Semmi nem születik a semmiből. A Harry Potter-regények elképesztő sikerére magyarázat például, hogy az író a horror és a fantasy gazdag kánonjából válogatott. Hollywood gyakran merít ihletet japán filmekből, elég az Oroszlánkirályra vagy a Mátrixra gondolni (a sok remake mellett), a Star Wars-széria esetében pedig Kurosawa filmjeit szokás említeni, elsősorban a Rejtett erődöt. Lucas nem titkolja Kurosawa-mániáját, producerként jegyzi az Árnyékharcost. Szintén producere a Mishima: A Life in Four Chapters című filmnek, melyet Paul Schrader rendezett, aki vonzódik a Mishima-féle fasisztoid személyiségtípushoz, elég a Taxisofőrre, vagy akár a Yakuzákra gondolni. (A téma Lucast is foglalkoztatta a Star Wars során, de erről később.) Új-Hollywood mozifenegyerekei közül többen is rajongtak Japánért: Spielberg és Scorsese ott vannak az Álmok stáblistáján, Coppola az Árnyékharcosén (a híresen konzervatív Miliusról ne is beszéljünk).
Új-Hollywood a posztmodernizmus beköszöntét jelentette az amerikai filmben. A posztmodern műfajfilmezés a zsánerek fénykorába, tágabb értelemben a hagyományokhoz való nosztalgikus visszatérésről szól, ezt szimbolizálja a mozifenegyerekek Japán iránti rajongása, hisz a sokáig zárt szigetország volt az utolsó régimódi birodalom. (Bár a japán történelmi filmek közül több – például pont Kurosawa munkái – újhullámos üzenetet közvetítettek, a Japán iránti rajongás a nyugati hippi-filozófiába is beillik; Miliust leszámítva a mozifenegyerekek esetében is erről volt szó). Nem a gendai gekiért, azaz a kortárs drámákért rajongtak, hanem a kosztümös-történelmi (jidai geki=jedi?) kalandfilmekért.
Lucas nem egy Tarantino: tudomásom szerint sosem nyilatkozta, hogy hatott volna rá a Dűne, pedig annyi a hasonlóság, mint égen a csillag (erről bővebben talán egy másik cikk alkalmával). Az Orgyilkosok csapata-filmek viszont talán ennél is nagyobb hatással voltak rá. Az Orgyilkosok csapata inspirált nyugati filmeket, hatása a Csak kétszer élsz Bond-filmre köztudott, ugyanakkor a nindzsafilm - stílben – „árnyékzsáner” volt, azaz sosem kapott akkora nemzetközi reflektorfényt, mint az óriásszörnyfilm vagy a szamurájfilm (azt hiszem, így „úszta meg” Lucas a nagyszabású kulturális evolúciós heistet). Az alábbiakban összehasonlító elemzés következik, a nindzsafilmek és a Lucas-filmek hasonlóságai az előbbi az utóbbira való kulturális evolúciós hatásának lehetőségét vetik fel.
Egy új remény
„Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban...”. A sci-fi mindig a jövőben játszódik, Lucas ezzel a felütéssel deklarálja, hogy itt történelmi-kosztümös fantasy a műfaj. (Pontosabb műfaji megnevezés a science fantasy - a Dűne után szabadon - melyben a sci-fi csak a látvány, a történet viszont fantasy.) E feliratot követően hosszas, részletes szöveg tudósítja a nézőt az (ál) történelmi eseményekről, amikbe csöppenünk - ugyanígy nyitnak az Orgyilkosok csapata-filmek. A Star Wars világában polgárháború van, ahol lázadók csatáznak a gonosz, elnyomó, jóval hatalmasabb birodalommal, míg az Orgyilkosok csapata a polgárháborús Japánban játszódik, a (Tatuinhoz hasonlóan peremvidéki) Iga és Kóga nindzsái (a Star Wars lázadóihoz hasonló gerilla harcmodorra kényszerülve) ellenállnak az ország uralásán és egyesítésén fáradozó Oda Nobunagával szemben.
A kegyetlenkedő (a Csak kétszer élsz főgonosz-karakterét is ihlető, azaz a „Dr. Genya” karakterek őse) Nobunagát először lovon és díszes öltözetben látjuk, őt és vazallusait (például egy kisebb rangú hadurat, Mitsuhidét) később pedig nehéz szamuráj vértben, ami különösen a nindzsák könnyű, paraszti-szerzetesi öltözetéhez képest kontrasztos. Ugyanilyen hangsúlyos a különbség Vader kvázi nehézvértezete és a jedik puritán ruházata között, nem is beszélve a szintén erősen páncélozott birodalmi légiósokról (stormtrooper). Vader csodafegyvere a Halálcsillag, Nobunaga európai tűzfegyverekkel tör az Iga és Kóga ellen, de nekik is van titkos tervük, a dinamit receptje, amit egy áruló el is lop. Az Orgyilkosok csapata visszatér (azaz a sequel) nyitó felirata szerint Nobunaga szinte mind kiirtotta a nindzsákat, mert megszállottan gyűlölte őket, és főleg mert az útjában álltak, azaz lázadók voltak - ahogy a jedik is szinte mind kihaltak az eredeti trilógia idején. Luke egy parasztfiú, az igai és kógai nindzsák (nindzsák, azaz harcos földművesek) hasonlóan alacsony státuszúak voltak a nemes szamurájokhoz képest. Luke el akarja hagyni farmer-életét, ahogy az első három Orgyilkosok csapata-film hőse, Goemon tette (bár utóbbi becsvágyból, amiről Anakin története juthat eszünkbe az előzmény-trilógiából). Számos a hasonlóság a nindzsák és a jedi lovagok között: a legkorábbi, „ős” nindzsafilmek (pl. Jiraiya lovag) hősei nem kémek és szabotőrök (amilyenek a nindzsák a történelmi valóságban voltak), hanem félig harc- (pontosabban kard-)művészek, félig varázslók (azaz fantasy, fantasztikus kalandfilm is a zsánerük): mágikus képességeik közt szerepel telekinézis, pirokinézis, láthatatlanság, átváltozás. Ha ezek a „nindzsa-trükkök”, akkor vannak „jedi-trükkök” (szó szerint így nevezik őket a filmbeli karakterek). A „jedi-trükkök” a telekinézis (köztük Vader torokszorítása), a tudat-befolyásolás („elmetrükkök”), az emberfeletti ugrás és sebesség (Lucas ezt főleg az előzmény-trilógiában veti be). Az ős-nindzsafilm chambara, azaz „kardcsörgető” film, a Star Wars-filmekben pedig rengeteg fénykardpárbajt láthatunk, az előzmény-trilógiában már egészen hajmeresztőket. A klasszikus nindzsafilmben (Orgyilkosok csapata) a nindzsák szigorú elvek és erkölcsök szerint élő buddhista harcos szerzetesek, ellentétben a keresztény Oda Nobunagával és hűbéres szamurájaival.
Ha már buddhizmus: az Erőbe vetett hit az egyik birodalmi parancsnok és Han Solo szerint „ősi vallás” (az új trilógiában a jediknek temploma van, mint az Orgyilkosok csapata nindzsáinak), a lézerkard pedig „ősi fegyver” (a nindzsucu „ősi tudás” az Orgyilkosok csapatában). A mester-tanítvány kapcsolat is innen származik, legalább részben. A szamurájnak a hűbérura volt a mestere, aki viszont nem tanította, csak szponzorálta, míg Iga és Kóga falvaiban a fiatalok nem tanulhatták meg mástól a nindzsucut, csak az idősektől. A fénykard Kenobi szerint “egy elegáns fegyver egy civilizáltabb korból”, kard a géppuskák és repülőgépek (illetve itt lézerfegyverek és űrhajók) korában. Vader Kenobi szerint “inkább gép, mint ember”, azaz technokrata, indusztrialista. Az első Star Wars-filmben bukik a demokrácia (Vader és az Uralkodó feloszlatták a szenátust), feudális-fasiszta birodalom, katonai diktatúra váltotta fel - Iga és Kóga azért állt Nobunaga államegyesítő terveinek útjában, mert (elzárt, nehezen megközelíthető és meghódítható régióként) demokratikusan, szuverénen, autonóm módon kormányozta önmagát.
A birodalom visszavág
Kenobi halála is egy nindzsa/jedi trükk: csak a ruháját hagyja maga után, ezzel Vadert is meglepve (sőt szellemmé, az új trilógia szerint halhatatlanná vált). Luke elveszíti mentorát, ahogy az Orgyilkosok csapata hőse, Goemon (az övé a klánfőnök volt), de találnak egy-egy újat, még bölcsebbet: a Star Wars esetében az archaikusan beszélő Yodáról van szó, az Orgyilkosok csapata visszatérben az új mester pedig egy féllábú, szórakozott öreg buddhista nindzsa-mester (később mindketten meghalnak, mindkét hős két-két mentort veszít).
A film végén kiderül, hogy Vader Luke apja, tehát egyszerre Darth Vader és Anakin Skywalker. Az Orgyilkosok csapatának Nobunaga mellett van egy másik, rejtett antagonistája is: Goemon törzsének aggastyán vezetője, aki - mint kiderül - orvul megölte a főhős apját (ahogy Kenobi szerint Vader megölte Anakint, majd közvetve - de ténylegesen - a nevelőszüleit). A törzs rangidőse két úr szerepében tetszeleg, két törzset is vezet egyszerre (a másikat álöltözetben), “kijátssza őket egymás ellen, hogy megszerezze a totális hatalmat”. Ezt a játékot Lucasnál nem csak Vader játssza el, hanem az új trilógiában a hasonlóan öreg és csúf Palpatine/Darth Sidious karakter, aki ál-ellenséget teremtve, megtévesztéssel szerez teljes hatalmat. A birodalom visszavág végső fordulata az apa-képben, a mentor-képben való csalódás - ugyanígy veszítette el illúziót Goemon mesterével kapcsolatban (bár itt Lucas jobban épített a Dűnére, ahol a hős rájön, hogy ősellensége, Harkonnen báró a nagyapja). (Ennél sokkal rosszabbul jár az új trilógiában Anakin, akit Palpatine/Sidious mentor-karaktere az orránál fogva vezet át a Sötét Oldalra olyan briliáns udvari intrikával, amiből sokat látunk a nindzsafilmekben, különösen az Orgyilkosok csapata-szériában.) Han Solo szála végül nyitott marad, előrevetíti a folytatást: hasonlóan zárul az Orgyilkosok csapata visszatér, itt Goemont látjuk, amint viszik a vesztőhelyre (ott életveszélyes lefagyasztás, itt élve megfőzés), de a harmadik rész nyitányában kiderül, hogy nem a Goemon-karakter halt meg, hanem egy dublőr (és kivégzés elől menekül meg Luke A jedi visszatér elején).
Goemont új mentora (a harmadik a sorban), Hattori Hanzo menti meg a kivégzéstől, Han Solót egy nála szintén jóval magasabb rendű harcos, azaz Luke. Solo és Luke barátsága pedig másban is hasonlít a Goemon-Hanzo kapcsolatra, Goemon és Luke elmélyült harcos hősök, Hanzo és Solo pedig világi, földön járó zsoldosok (ha jidai geki=jedi, akkor... Hanzo = Han Solo?).
A jedi visszatér
Yoda halálával Luke lett az utolsó jedi, ahogy Goemon is az utolsó nindzsa a harmadik Orgyilkosok csapata-filmben. Legvégül Luke végignézi apja halálát, ugyanígy a gonosz mentor pusztulásával zárul az Orgyilkosok csapata. Vader maszkja lehull, feltárul igazi arca: hasonló átalakulás zajlik le Goemon szeme előtt az Orgyilkosok csapata zárásában. Vader végül - jó útra térve - elárulja és megöli az Uralkodót, míg az Orgyilkosok csapata visszatérben az arrogáns, hatalommániás Nobunaga ellen alapvetően jó erkölcsű vazallusa, Mitsuhide fordul.
Vader az eredeti trilógiában csak egy rossz útra tért jedi, aki ennek okán egy régi kor bölcs és felsőbbrendű maradványa. Szó szerint “a sötét oldalt” választó antagonista nindzsákat számos nindzsafilmben látunk (Baglyok kastélya), főleg amerikaiakban (Amerikai nindzsa, Nindzsa). Az eredeti trilógiában tehát még nincsenek sithek, az Uralkodó se nem jedi, se nem sith, helyette a nindzsafilmek hadurainak, (reménybeli vagy valós) császárainak megfelelője (Nobunaga, Hideyoshi), míg Vader a vazallusa, azaz kötelezettségeiben szamuráj, csak erkölcstelen harcmodorában jedi/nindzsa. Luke végül megölhetné az Uralkodót, de nem teszi, nem enged a gyűlöletének. A Baglyok kastélya című klasszikus nindzsafilm és az Orgyilkosok csapata 3. részének hősei a fináléban betörtek az uralkodó Hideyoshihoz, ám megkímélték életét, ezzel erkölcsi győzelmük tényleges diadal lett.
A folytatás ide kattintva olvasható.
Csiger Ádám
