Filmvilág blog

A hűvös íjász

Robin Hood

2010. június 03. - filmvilág

Ridley Scott a szakított a romantikus Robin Hood-képpel. A kedélyes igazságosztó helyébe sprődebb és ellentmondásosabb figura lép.

Öt évvel ezelőtti filmeposza, a Mennyei királyság után Ridley Scott újra középkori témához nyúlt, ezúttal több szerencsével, hiszen a keresztesháborúkról szóló film megcsonkított verzióban került a mozikba – és általános elégedetlenséget váltott ki –, a rendezői változatnak nevezett korrigálás pedig már jórészt csak DVD-n jutott el a rajongókhoz. A Robin Hood előzetese már hírül adta, hogy Ridley Scott és Russell Crowe ötödik közös munkájának több köze lesz a tíz évvel ezelőtti Gladiátorhoz, mint a mítoszt feldolgozó bármelyik korábbi filmhez. Itt nem lesz kedélyes erdei piknik, se hetyke vadászkalap, annál inkább vér és veríték, a jéghideg számítás és a végletes elszántság összecsapásai.
A középkor leghíresebb törvényenkívülijének alakja olyannyira egyetemes kultúrkincs, és annyi alapvető emberi téma bontható ki a történetből, hogy Scott és a produceri szerepkört is vállaló Crowe úgy látták, a korábbi, romantikus filmváltozatok után érdemes a történelemkönyveket is elővéve alkotni egy felnőttebb, a mítoszt több ponton kiforgató, de végül új alapokra helyezve megerősítő változatot erről az ebben a formában valószínűleg sohasem létezett hősről.

Tovább

Hóesés a Zöld zónában

Premierek a héten

AZ UTOLSÓ DAL – A giccsgyáros Nicholas Sparks (Üzenet a palackban, Szerelmünk lapjai, Kedves John) regényéből készült melodrámában az aktuális tinisztár, Miley Cyrus próbálja megríkatni és megnevettetni 15 év alatti célközönségét. Előzetes - az egész filmet elmeséli (nincs nehéz dolga), megtekintését csak saját felelősségre ajánljuk. IMDb: 10/3.1

INKUBÁTOR - Pigniczky Réka Hazatérés - Egy szabadságharcos története című dokumentumfilmjével a 2008-as Filmszemlén nagy sikert aratott, mind a közönség, mind a kritika körében (a Schiffer Pál Emlékdíjat és a Diákzsűri Fődíját nyerte el). Abban Amerikába emigrált apja 56-os múltja után nyomozott, az Inkubátorban szintúgy az emigráns magyarokkal foglalkozik. Az apropót egy amerikai magyar cserkésztáborban bemutatott 1984-es István a király előadás adja, amelyet a résztvevők 20 évvel később megismételnek. (A filmhu interjúja a rendezővel.)

– A 2008-ban a cannes-i Kritikusok Hetének díját elnyerő bosnyák film szerepelt a tavalyi CinePécs programjában, írtunk is róla a blogon, itt, és itt. [előzetes]

Tovább

Júniusi Filmvilág: románok, Don Juánok és a futball

+ Robin Hood, Kurosawa, Titanic

ROMÁN ÚJ HULLÁM
Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… (A román új hullám)     
Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság (Új román filmek)   

LIBERTINUS LEGENDÁK
A közhiedelemmel ellentétben Don Juan története nem a kéjvágy, hanem a szerelmi kapcsolat feloldhatatlan ellentmondásai körül forog, a libertinus írók sem élvhajhászok, hanem a szerelmi bolygómozgás csillagászai. Szórakoztató paradoxon az is, hogy a szabados szerelemhez kötött legnagyobb mítosz, Casanováé, csupa félreértésen alapul, és a róla forgatott legszebb film (Fellinié) életrajzi szempontból a leghamisabb.


Kovács Ilona
: Szabadság, szerelem (Libertinusok a moziban)                            
Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében (Veszedelmes viszonyok)   
Ardai Zoltán: Erósz után szabadon (Don Juan-filmek)   

ROBIN HOOD
Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák (Robin Hood, a mozihős)   
Nevelős Zoltán: A hűvös íjász (Robin Hood)   

KUROSAWA
A szamurájfilmek első generációja még japán belügy volt, a hullám szelíd fodrot sem vetett a Csendes-óceán átellenes partjainál: az aranykorát élő hollywoodi filmipar kreatív kapacitását az amerikai mítoszok feldolgozása kötötte le. A japán harcosok kasztját Akira Kurosawa tette szalonképessé, aki képes volt érzékeltetni a japán kardforgatók egyetemes erényeit: a hagyományosnál nyugatiasabbra szabott szamurájai meghódították a filmvilágot.

Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig (Kardforgatók Kurosawa árnyékában)
Akira Kurosawa: Az elsüllyedt hajó (Önéletrajz 2. rész)     

SPORTMOZI
Egyetlen labdajáték sem mozgat meg akkora tömegeket, mint a foci. A legutóbbi VB közvetítéseit 700 millióan követték, miközben 200 országban közel 250 millióan futballoznak rendszeresen. Éppen ezért érdekes, noha nem meglepő, hogy bár a futballt metaforaként vagy ürügyként használó filmek gyakran készülnek, igazi „focifilm” – amelynek egy profi vagy amatőr focista a főhőse – kevés van.

Baski Sándor: Két félidő a moziban (Futball és film I.)

TITANIC
Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai (Titanic-versenyfilmek)   
Teszár Dávid: Ázsiai rakomány (Titanic – A tigris éve)   
Klág Dávid: A vékony szürke vonal (Titanic – A sötét oldal)

FESZTIVÁL
Báron György: Vándorünnep (Bari)

KÉPMESTEREK
Kriston László: Fekete-fehér színesben (Beszélgetés Zsigmond Vilmossal)

KRITIKA
Kolozsi László: Rossz lelkek (Pejó Róbert: Látogatás)
 

Heti tévéajánló

Hitchcock nyomában

H É T F Ő

Lebujzenész

Clint Eastwood kritikailag elismert "komolyabb" rendezéseinek egyike, a nyolcvanas évekből. Főszereplők: a rendező és fia, Kyle.
Vetítik: Duna - 20:00

Pezsgős gyilkosságok

Claude Chabrol Hitchcock bűvöletében fogant bűnügyi filmjeinek egyike, főszerepben Anthony Perkins-szel. Ki is publikált egy hosszabb esszét Chabrol és Hitchcock műveinek viszonyáról a Filmvilágba nem is olyan régen?... Ejj, a memóriám!
Vetítik: TV2 - 02:20

Tovább

Koreai filmklub az Örökmozgóban

Welcome to Dongmakgol

Szíves figyelmetekbe ajánljuk a június 2-án (szerdán) 18:00-kor az Örökmozgóban megrendezésre kerülő koreai filmklubot, amelynek főszervezője lapunk és blogunk állandó szerzője, Teszár Dávid. A koreai háború kirobbanásának 60. évfordulója (1950. június 25.) alkalmából egy különleges koreai háborús mozi (Welcome to Dongmakgol) kerül majd vetítésre. A filmről a következőket írta Teszár a Filmvilág 2008/4. számában:

"A 2005-ös év egyik legnagyobb dél-koreai sikerfilmjét, az Isten hozott Dongmakgolbant (Welcome to Dongmakgol) csupán az eredeti színmű írójaként jegyzi Jang Jin, de jellegzetes humora már az első percekben nyilvánvalóvá teszi a tréfás kedvű művész hangsúlyos jelenlétét. A mozi nagyszerűsége abban rejlik, hogy a koreai háború konkrét teréből kiemel egy három tagú északi különítményt, egy déli katonapárost, valamint egy lezuhant amerikai pilótát, és belehelyezi őket egy időn kívüli, már-már mesei kisközösségbe. A két eltévedt militáns-csapat, illetve az ápolásra szoruló Smith kapitány ebben az eldugott kis hegyi faluban, kvázi-édenben találkozik össze egymással; Jang tehát sűrít és modellez, nem utolsó sorban pedig az ötletben rejlő összes ziccert kíméletlenül értékesíti, legyen ez bár a nyelvi komikum, az őrület és a normalitás határainak elmosása, a testvérháború abszurditásának briliáns dialógusokkal történő érzékeltetése vagy a megcsontosodott előítéletek pontos és érzékletes kritikája. Akárcsak a Pokol a Csendes-óceánon (1968) című Boorman-klasszikusban, a szemben álló felek reflexből itt is egymás fizikai megsemmisítését tűzik ki célul (ebből persze az éppen zajló vérontás tényét távolról sem ismerő, jámbor tanyabéliek mit sem értenek), egy 24 órán át tartó, mókás mexikói felállást követően azonban véletlen felrobbantják a magtárat, így közös munkával lesznek kénytelenek feltölteni a mindennemű ártó szándéktól mentes vidékiek élelmiszerraktárát. Ekképpen szimbolikus lesz az egyenruhák falusi vászonruhára cserélése, az egyenlőség érzése pedig lassanként az ellenségeskedés csökkenéséhez és az egymás iránti bizalom növekedéséhez vezet."

A vetítést követően Teszár Dávid lapunk másik állandó szerzőjével, Vágvölgyi B. Andrással fog beszélgetni a filmről és a koreai háborúról az Örökmozgó kávézójában.

A végtelen tizedes meg a többiek

Darren Aronofsky: Pi

Pi - amerikai, 1998. Rendezte és írta: Darren Aronofsky. Kép: Matthew Libatique. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Sean Gullette, Mark Margolis, Ben Shenkman. 81 perc
Vetítik: Film+ - 00:50


Aronofsky filmje emlékeztet arra, amit korról korra újra felfedezzünk: számokba vagyunk fojtva.

Ha maga a matematika nem is, a szórakozott, saját külön világában élő tudós hálás filmtéma. A dokumentumfilmek szívesen elidőznek Einstein vagy Erdős különcségein, a skizofrén paranoiás zseni, John Nash hollywoodi képéről nem is beszélve (Egy csodálatos elme). Közhely (főként irodalmi és filmes közhely) hogy egy tudós minél nagyobb és tudománya minél szigorúbb, a kutató elmének annál szórakozottabbnak, bogarasabbnak, sőt őrültebbnek kell lennie. Az őrült tudós eget ostromol, Faustként túlvilági hatalmakkal cimborál, Teslaként „halálsugarakkal” játszódik, Einsteinként felforgatja a világot, miközben szórakozott különc, aki örömében kiabálva, meztelenül rohan a város utcáin mint Arkhimédesz, vagy lángész létére a cipőjét sem tudja bekötni, mint Erdős Pál.

De vajon miért ábrázolja a kultúrhagyomány ilyen előszeretettel különcnek és mizantrópnak a matematikust? Talán mert egy másik univerzum polgárait látja bennük, akik olyan világba szöktek át, amely nem ismer kompromisszumot, megalkuvást, kivételt – minden idegen tőle, ami emberi. Az értelmét megfeszítő hús-vér lény azonban csak vendég lehet a matematika árnyék nélküli világában, miközben árnyékká válik a földön.

A két világ közé szorult, „furcsa” ember a történetek kedvenc figurája. S mivel a mozi emberközpontú, a matematika különös, absztrakt világát szívesen mutatja az emberi furcsaságon keresztül. A furcsaság lehet viselkedésbeli (hangyás prof), fizikai (égnek álló haj, gülüszem) vagy pszichés – még javában tart például az autisták matematikai exploitationje (Esőember, A kód neve Merkur, Kocka).


Tovább

Futball, közvetítve

Kivetítő

A foci már nem kultikus ünnep, hanem szappanopera, a meccsek végtelen sorából választ magának csillagot a néző.

Egy akusztikus arc. Vonásait a hangja hordozza, naprakész és lelkes, de éles, mindent betöltő, minden látványra rátelepül. Szünet nélküli arc. A fociriporter. Nem ismer kegyelmet, szemlélődő türelmet, egyetlen pillanatra sem engedi a képernyőn látottakat földolgozni, sőt követni sem: ő minden elősütött információját, statisztikai adatát, kis színesét és jópofaságát belénk tömi, nem mehet kárba egy morzsája sem, függetlenül attól, mi zajlik a pályán. Nem hagy izgulni, egy akció kibontakozásán álmélkodni, a játék dramaturgiájában gyönyörködni. Beszél és beszél és beszél: „az Arsenalnak zsinórban ez a tizenkettedik olyan mérkőzése, amelyen az első kilenc percben nem kapott gólt, ebből nyolcszor Lehmann állt a kapuban, akinek egyébként kedvenc háziállatát a múlt héten egy rosszindulatú kinövéssel operálták, ezért kérdéses volt, hogy a kapus mentálisan milyen állapotban…. de Henry már az ötösön jár, gól!” Sokszor az egyetlen, a sorsdöntő gólt kapjuk a nyakunkba így, észrevétlenül, az akusztikus arc mögé rejtve.

Akár a képernyőn kívüli életben, ha van még ilyen. Ott sincs előkészítve a „poén”, utólag derül ki róla, hogy a sors annak szánta, s ebben az értelemben a mi riporterünk józan, adekvát elme. Csakhogy a foci, tudjuk, előadás, kedvező esetben egy szabatos angol tévékrimi és egy amerikai akciófilm között félúton. Ehhez nem szpíkernek, hanem figyelmes és empatikus narrátornak kell asszisztálnia, ha jól csinálja, dúsítja a drámai anyagot, ha nem…

Tovább
süti beállítások módosítása
Mobil