AZ UTOLSÓ DAL – A giccsgyáros Nicholas Sparks (Üzenet a palackban, Szerelmünk lapjai, Kedves John) regényéből készült melodrámában az aktuális tinisztár, Miley Cyrus próbálja megríkatni és megnevettetni 15 év alatti célközönségét. Előzetes - az egész filmet elmeséli (nincs nehéz dolga), megtekintését csak saját felelősségre ajánljuk. IMDb: 10/3.1
INKUBÁTOR - Pigniczky Réka Hazatérés - Egy szabadságharcos története című dokumentumfilmjével a 2008-as Filmszemlén nagy sikert aratott, mind a közönség, mind a kritika körében (a Schiffer Pál Emlékdíjat és a Diákzsűri Fődíját nyerte el). Abban Amerikába emigrált apja 56-os múltja után nyomozott, az Inkubátorban szintúgy az emigráns magyarokkal foglalkozik. Az apropót egy amerikai magyar cserkésztáborban bemutatott 1984-es István a király előadás adja, amelyet a résztvevők 20 évvel később megismételnek. (A filmhu interjúja a rendezővel.)
HÓ – A 2008-ban a cannes-i Kritikusok Hetének díját elnyerő bosnyák film szerepelt a tavalyi CinePécs programjában, írtunk is róla a blogon, itt, és itt. [előzetes]
 |
A Filmvilág kritikusa szerint: Aida Begic bosnyák rendezőnő egy festői fekvésű kelet-boszniai falucska életben maradt lakosainak háború utáni nyomorúságos mindennapjait vitte vászonra. A magukra utalt nők falva ez, hiszen a néhány évvel ezelőtti háború egy véres éjszakáján a szerbek – egy kisfiún és a nagyapján kívül – minden férfit és fiúgyermeket kivégeztek. A világtól elzárt település egyetlen bevételi forrását jelentő zöldség- és gyümölcstermés a megfelelő logisztika híján, az ingatlan-befektetők óhajtotta szülőföld pedig az elhunytak emléke miatt eladhatatlan. A „menni vagy maradni” dilemmája itt tehát még hangsúlyosabb, mint A másik Irina vagy az Utolsó idők esetében, a 2008-as Cannes-i Filmfesztiválon a Kritikusok Hetének Nagydíjával elismert alkotás élvezeti értékéből azonban – az autentikus figurák, a nagyszerű színészi játék és a megható történet ellenére is – a kelleténél többet von el a helyenként már giccsbe hajló szentimentalizmus. (Klacsán Csaba)
A hét bemutatója: ZÖLD ZÓNA
„Bourne Bagdadban” – állhatna a Green Zone plakátján a felirat, mely az alkotógárdát elnézve abszolút helytálló is lenne. Paul Greengrass és Matt Damon két bombasztikusan jó Bourne-filmet hoztak eddig össze, plusz egy jolly joker melléjük a Bourne csapda szkriptjét jegyző Brian Helgland forgatókönyvíró, aki Rajiv Chandrasekaran, a Washington Post bagdadi tudósítójának best-selleréből dolgozott. Nem okoz meglepetést tehát sem a profi háborús akció (szigorúan csak rázkódó kézikamerával), sem a gondosan építkező konspirációs szál. Fontos film, kár, hogy apropója csöppet gyengélkedik, politikai-történelmi közhely ugyanis, hogy a háború ürügyét szolgáló vegyi és egyéb tömegpusztító fegyvereknek nyoma sem volt Irakban. Pedig, jobban utánagondolva, ütős alapanyag ez, legfeljebb momentán nem izgalmas, sebaj, Greengrass derekasan állja a sarat, a film kiváló tempója, feszült dramaturgiája valóban kárpótol mindenért. (AN)
Green Zone – francia-amerikai-spanyol-brit, 2010. Rendezte: Paul Greengrass. Írta: Rajiv Chandrasekaran könyvéből Brian Helgeland. Kép: Barry Ackroyd. Zene: John Powell. Szereplők: Matt Damon, Greg Kinnear, Yigal Naor. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 115 perc.
