CANNES
Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek (Cannes)
Nánay Bence: Az utolsó szürrealista (Apichatpong Weerasethakul)

MAGYAR MŰHELY
Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal (Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal)     
Barkóczi Janka: Túl a Varázshegyen (Beszélgetés Kocsis Ágnessel)

HOPPER
Hullámzó, démonikus, zseniális és végleg leírt – sokféle jelző egy igencsak sajátos színészi pályára, amelynek esszenciája, gyökere és irányultsága a Módszerben (The Methode) keresendő, ami aztán a hatvanas évek életmód- és tudatforradalmától kapott egy szürreális gellert: Sztanyiszlavszkij és a pszichedelikumok találkozása a delíriumsivatagban. A színészi életmű mérlege: összesen több mint kétszáz mozi- és tévéfilm. Legyen az főszerep vagy nyúlfarknyi alakítás egy pilot-ban, Hopper egyetlen szerepet játszik egész életművében, és ez a szerep – ha hihetünk neki és a Módszernek – nem más, mint önmaga.

Nevelős Zoltán: Nincs esélyed (Dennis Hopper, a filmrendező)   
Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain (Dennis Hopper, a színész)   

VAD KÖLYKÖK
A felnőttek szerint a kamaszokkal csak gond van. A tinédzserek emancipációja óta azonban az apák víziói egyre pokolibbak lesznek. Az ötvenes évek ok nélkül lázadó ifjaitól a horrorfilmek sátánfattyain át egyenes út vezet  a Columbine iskolai ámokfutóihoz.  A nemzedéki háborúban senki nem ért meg senkit, hol a vaskalapos felnőttek diktálta vakfegyelem, hol a parttalan szabadságban magukra maradt kamaszok dühe szedi áldozatait.

Zádrovich Aliz: A ragazzók élete (De Sica és Pasolini)
Bikácsy Gergely: Halálkamaszok (Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök)
Orosdy Dániel: Pokolfattyak (Vad kölykök a mozivásznon)
Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak (Vad bandák: The Runaways) 

ISKOLAFILM
Sepsi László: A katedra árnyéka (Tanárok filmen)   
Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség (Magyar iskolafilmek)

AKCIÓMOZI
A ’80-as évtized az amerikai zsánerfilmek aranykora: Rocky Balboa fél kézzel szaggatja szét a vasfüggönyt, James Braddock megnyeri az elvesztett vietnami háborút, Paul Kersey felszámolja a nagyvárosokban elharapódzó utcai bűnözést, John Matrix tankelhárító rakétával tanítja móresre a dél-amerikai terroristákat. A nagy nemzeti pszichoterápia ikonjai egyszerre szólították meg a nézőben rejtőző őskonzervatív macsót, s szolgáltak a Reagan-adminisztráció ideológiájának élő testamentumaként.

Varró Attila: A préda szeme (Antal Nimród: Ragadozók)
Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! (A ’80-as évek akcióhősei)

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Élményközvetítés (VB-kommentárok)

HATÁRSÁV
Palotai János: Filmfestmények (Kovásznai-kiállítás)

KRITIKA
Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe  (Patrice Chéreau: A hajsza) 

KÖNYV
Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai (Hitchcock – Kritikai olvasatok)     

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Rossz vér (Thomas Cobb: Crazy Heart)
Pápai Zsolt: Delirált remény (Scott Cooper: Crazy Heart)

A címlapon: Jaco Van Dormael: Mr. Nobody (Jared Leto és Diane Kruger) – A Szuez Film bemutatója.

Az Eredetről szóló kritikák többnyire egyetértenek abban, hogy Christopher Nolan filmje jóval könnyebben értelmezhető annál, mint amit a témája vagy a cselekménye sugall. Blikkfangosabb megfogalmazásban: az Ocean's Eleven és a Mátrix találkozásáról van szó, némi melodrámával és Bond-filmeket idéző akciójelenetekkel. Klág kolléga szavaival: az Eredet már-már tradicionális film, ami persze nem meglepő -- Nolan nyilván nem arra kapott 200 milliós büdzsét, hogy súlyos, metafizikai kérdéseket boncolgató, Lynch-szintű agymenést forgasson. Az Eredet elsősorban látványos blockbuster, ám ettől még lehetnek egy olyan jelentésrétegei, amelyek a nézők többségének fel sem tűnnek. Egy ilyen értelmezési lehetőséget vázolnék fel a tovább után, Gary Westfahl cikke alapján. (Természetesen: SPOILER.)

Piszkos Mary, Őrült Larry, (Dirty Mary, Crazy Larry) – amerikai, 1974. Rendezte: John Hough. Írta: Richard Unekis regénye alapján Leigh Chapman és Antonio Santean. Kép: Micheal D. Marguiles. Szereplők: Peter Fonda (Larry), Susan George (Mary), Adam Roarke (Deke), Vic Morrow (Captain Franklin). 93 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Ha Peter Fonda neve kerül szóba, a filmrajongóknak kapásból a színészlegenda motoros filmszerepei  ugranak be, mint A pokol angyalainak bandavezére vagy az új hollywoodi éra egyik nyitófilmjét jelentő Szelíd motorosok Amerika Kapitánya. Fonda azonban nemcsak motoron száguldott: A Piszkos Mary, Őrült Larry című filmben kettőről négykerékre vált, és a sebváltót is magasabb fokozatba teszi, viszont továbbra is megmarad a tőle megszokott, szabályoknak fittyet hányó, lázadó figurának. John Hough filmje Richard Unekis hatvanas években megjelent regénye alapján készült, viszont számos változtatáson esett át, hogy megfeleljen a hetvenes évekbeli trendeknek:  az autótolvajok még trendibb járgányokat kaptak, míg a párbeszédeket a korabeli szlenghez igazították.

HÉTFŐ

Nix, nyista, semmi, nuku.

KEDD

Megáll az idő
Gothár Péter klasszikusa. A forgatókönyv szerzője: Bereményi Géza.
Vetítik: Filmmúzeum - 21:00

Hirtelen halál
Drágán add az életed a hokipályán is! Abban van Willis, ebben Van Damme.
Vetítik: TV2 - 21:20

Kannibál Holocaust II - A holtak napja
George A. Romero zombifilm-sorozatának harmadik, a korábbiaknál valamivel gyengébb darabja. (Külön felhívnám a figyelmet az eredeti forgalmazási címre...)
Vetítik: Hálózat - 23:00

Kurt Vonnegut műveinek magyarországi kiadójával, a Maecenassal közösen szervezett játékunk negyedik fordulójában ezúttal az Időomlás című regény kétnyelvű kiadásait nyerheti meg három, az alábbi kérdésre helyes válaszokat beküldő játékos. A válaszokat (névvel és postacímmel együtt) a blog.filmvilag@gmail.com címre várjuk. A nyereményeket postai úton juttatjuk majd el a szerencsésekhez, beküldési határidő: augusztus 1.

Nevezzen meg három olyan filmet, melynek cselekménye szorosabban is összefüggésbe hozható az időomlás fogalmával!

Traitor – amerikai, 2008. Rendezte: Jeffrey Nachmanoff. Szereplők: Don Cheadle, Guy Pearce, Saïd Taghmaoui. Forgalmazó: Budapest Film 114 perc.
Vetítik: HBO - 23:10 (júl. 21.)

Az iszlám és a nyugati világ konfliktusa különösen frusztráló dolog lehet Hollywood számára, mert ugyan a néhol hisztérikus méreteket öltő terror-fenyegetettség multiplex vászonért kiált, de soha nem volt ennyire problematikusan megrajzolható, a mítoszgyár sémáiba nehezen begyömöszölhető ellensége Amerikának. A politikai korrektség jegyében nem lenne szép dolog habzószájú, hátizsákot detonátorral kiegészítő szögletes antagonistát skiccelni egy masszív zsánerfilmbe – a világnézeti különbségekkel illik óvatosan bánni, pláne, ha a másik oldalnak bonyolult, a nyugati normákat alapból megtagadó ideológiája van, amiért az életét is képes feláldozni.

Az ezúttal forgatókönyvírói–produceri szerepben tetszelgő Steve Martin és derék bérmunkás rendezője, Jeffrey Nachmanoff kézenfekvő megoldást talált a problémára. Tüchtig kémfilmjük főhőse egy muzulmán identitású kettősügynök, aki feltétlenül a jó oldalon áll, azaz elsősorban saját makulátlan erkölcseinek híve. Iszlám fundamentalistaként emberáldozatok nélkül robbant, az FBI fedezékében a vallását eláruló terroristákat golyózza ki. Samir Horn a 9/11 ügynöke: rendet tesz a sematikusan gondolkodók fejében, és alázatosan odacsap az antagonistáknak – az Álomgyár így igényt tarthat szolgálataira.

A hangvétel komoly, de különösen szimpatikus, hogy semmi sincs túllihegve, körülményeskedésnek nyoma se. Nachmanoff gyorsan osztja a lapokat, rutinosan építi és oltja ki a feszültséget, a legdivatosabb Tony Scott-stílben pörgeti a képeket, semlegesítve ezzel az esetleges patetikus túlkapásokat. Mindezek következtében az ideológiai háttér puszta felületi elemmé, a film pedig kellemesen átlagos erőhatású produkcióvá alakul: politikus-alkatú fogyasztónak kényelmesen elnagyolt akciómuri; a kultúrközi állapotokra kevésbé kihegyezett műélvezőnek gyors és felhasználóbarát tantörténet.

Viszonyom Christopher Nolannal amellett, hogy vészesen egyoldalú, meglehetősen hullámzó is, szinte filmről filmre változik a véleményem róla. Ájuldoztam már a zsenialitásától, untatott az érdektelenségével, zavart a kapkodó rendezésével, lenyűgözött a végletekig kiszámított történetmesélésével és dühített az elszalasztott lehetőségeivel. Hogy megőrizzem a saját épségemet a veszett rajongókkal szemben, nem részletezném, hogy melyik filmje pontosan mit váltott ki belőlem. Kivéve egy filmet, ez pedig a 2010-es Eredet. A film reklámkampánya nagyon keveset árult el cselekményről, ezért nehéz az Eredetről úgy írni, hogy ne rontsam el előre a néző szórakozását. Próbálom kerülni a spoilereket, sőt, a sztorit sem nagyon részletezném, legyen az meglepetés mindenkinek. Bár az igazság az, hogy lehetetlen lenne úgy leírni a sztorit, hogy a mondataim értelmesek maradjanak és ne veszítsek el minden olvasót a második bekezdésre.