Nem kisebbítve Christopher Nolan filmjének erényeit, nyugodtan kijelenthető, hogy az Eredet történetében kevés olyan elem található, amelyet ne láthattunk volna korábban különféle sci-fi és cyberpunk-klasszikusokban. Piszkos12 rovatunk mostani különkiadásában összeszedtük az általunk legjobbnak, leginkább említésre méltónak tartott, virtuális világokkal foglalkozó filmeket, legyen szó bennük a szereplők által bejárható álmokról, különféle mentális kivetülésekről vagy a komputerek generálta mesterséges valóságról (VR – Virtual Reality). Az alábbi szövegekben többször utalunk az Eredet fordulataira, dramaturgiai megoldásaira, a poszt ezért – értelemszerűen – spoileres. Az összeállításból méltatlanul kimaradó, témához kapcsolódó (azaz: virtuális valóságokkal foglalkozó) filmeket a kommenteknél lehet reklamálni.

1. Solaris (Andrej Tarkovszkij, 1972)

LEVELEK JÚLIÁNAK – A Római vakáció óta bevált recept az amerikai romantikus filmek szereplőit festői, jól fényképezhető (lehetőleg európai) helyszínekre utaztatni. Ezt a hagyományt követi az Amanda Seyfried, Vanessa Redgrave és Gael García Bernal fő-, illetve Franco Nero mellékszereplésével készített legfrissebb próbálkozás is.

A Filmvilág kritikusa szerint: A Levelek Júliának kicsit olyan, mintha lelkes, ám tapasztalatlan szakácsok készítenének olasz ételeket a vendégek számára. A hozzávalók megvannak, a végeredményt fel lehet szolgálni, de eredeti, maradandó ízeket nem tudnak kreálni. (Zalán Márk kritikája az augusztusi Filmvilágban olvasható.)

A VARÁZSLÓTANONC - Jon Turteltaub rendező (A nemzet aranya) és a Walt Disney a Harry Potter-adaptációk sikerén felbuzdulva készítették el a maguk variációját a „kiválasztott varázslótanonc megmenti a világot”-tematikára, ötvözve mindezt a (romantikus) tinivígjátékok bevett fordulataival. A 150 millió dollárból készített urbánus tinifantasy nem szerepelt túl jól a mozipénztárakban, legalábbis a büdzsé nagyságához képest. [előzetes]

A SZUPERCSAPAT – A magyar kereskedelmi tévék jóvoltából, több mint 10 éves késéssel ugyan, de a magyar nézőkhöz is eljutott anno Stephen J. Cannell népszerű akciósorozata, amelyben négy, a törvény szigorú őrei által üldözött vietnámi veterán felfegyverzett kiscserkészek módjára, segítenek a bajba jutott egyszerű amerikaiaknak. A filmváltozatot a Füstölgő ászok rendezője, Joe Carnahan forgatta le, Liam Neeson (Hannibal), Bradley Cooper (Szépfiú) Quinton 'Rampage' Jackson (Baracus) és Sharlto Copley (Murdock) főszereplésével. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Patrióta töltetével, korrupt katonatisztjeivel, és tetszetős body countjával az idei Szupercsapat sokkal inkább kínálja a Rambo 2 és a nyomában sarjadt, militáns akciófilmek iraki háborúra hangszerelt változatát, mintsem a család minden tagjának szánt, kedves délutáni matinét. (Sepsi László kritikája az augusztusi Filmvilágban olvasható.)
 

David Cronenberg. Magyar műfaji film. Erotika és pornográfia. Joggal vethető fel, hogy e tematikai ív mögött az egyre szélesebb közönségek felé való nyitás szándéka húzódik meg, ám a harmadik Prizma izgatott felnyálazását követően a tévedés hervasztó konstatálása vár a fogyasztóra. A használható képek túl kicsik, a matt, nedvszívó lapok első forgatásra kihullnak, és nincs benne animál. Az eléggé csak nagy ritkán deskriptív szövegek pedig olyan aggastyánok szellemi önkielégítéseiből merítenek, mint amilyen az Orgiáról lefitymálóan értekező Jean Baudrillard, vagy a büszkén homoszexuális Michel Foucault... Ez persze mindösszesen löttyedt irónia, szeretettel, odaadó figyelemmel lapozható és lapozandó (tényleg, az egész szét-hul-l-o-t-t), elvégre, a Prizma eltökélt csipet-csapata nem alsó fiókok legaljára, spermabankok mosdójába pozícionált kiadvánnyal rukkolt elő, hanem ezúttal is a filmkedvelők és filmet érteni vágyók keménymagjához intézte többnyire lebilincselően tudálékos szavait.

HÉTFŐ

A cigányok ideje
Emir Kusturica remekműve.
Vetítik: Duna - 20:30

Élni és meghalni Los Angelesben
William Friedkin harmadik alkotói korszakának legjobb darabja, gyakorlatilag a Miami Vice cinikus ikertestvére. A nem túl tisztességes zsaru: William Petersen (Az embervadász, CSI). A pénzhamisítóvá avanzsáló képzőművész: Willem Dafoe (A szakasz, Krisztus utolsó megkísértése). Remekmű, kis hibákkal.
Vetítik: Filmmúzeum - 00:10

Jobb későn, mint soha: az MTV is felfedezte magának a netet, a kommentátorokból videóbloggerek lettek.

Immár 24 éve, hogy az aktuális futball-világbajnokságot az aktuális magyar válogatott tagjai teljes kényelemben, a fotelből követhetik, de ahogyan az idei vébé nézettségi adatai is jelzik, a magyar közönség ettől még – szerencsére – nem fordult el sportágtól. Sőt, ilyenkor még azok is a képernyőkre, kivetítőkre tapadnak, akik amúgy egyáltalán nem rajongói a focinak. Erre az egy hónapra a futball közüggyé válik: a meccsek határozzák meg a bioritmusunkat, az időbeosztásunkat, a „valós” és az online diskurzusainkat.
Ha ez így van, akkor vajon közszolgálati feladatnak lehet-e a vébé közvetítését minősíteni? A dilemma komolyabban először ’98-ban merült fel, amikor a világbajnokság egyes mérkőzései csak a műholdra költöztetett MTV 2-n voltak láthatók, amely ugyan közszolgálati csatorna, csak éppen a köz jelentős részéhez nem jut el. 2006-ban viszont egy kereskedelmi televízió, az RTL Klub szerezte meg a jogokat, majd a csoportmeccsek egy részét át is passzolta „fiókcsatornájának”, a Sport Klubnak, nyilván azért, hogy ezzel is újabb előfizetőket szerezzen. Az év elején még úgy tűnt, most is hasonló lesz a felosztás, az MTV ugyanis, milliárdos adósságát törlesztendő, kész lett volna eladni a jogokat, mígnem a politikai kurátorok a „vébének az MTV-n a helye” jelszóval megvétózták a tervet.

CANNES
Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek (Cannes)
Nánay Bence: Az utolsó szürrealista (Apichatpong Weerasethakul)

MAGYAR MŰHELY
Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal (Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal)     
Barkóczi Janka: Túl a Varázshegyen (Beszélgetés Kocsis Ágnessel)

HOPPER
Hullámzó, démonikus, zseniális és végleg leírt – sokféle jelző egy igencsak sajátos színészi pályára, amelynek esszenciája, gyökere és irányultsága a Módszerben (The Methode) keresendő, ami aztán a hatvanas évek életmód- és tudatforradalmától kapott egy szürreális gellert: Sztanyiszlavszkij és a pszichedelikumok találkozása a delíriumsivatagban. A színészi életmű mérlege: összesen több mint kétszáz mozi- és tévéfilm. Legyen az főszerep vagy nyúlfarknyi alakítás egy pilot-ban, Hopper egyetlen szerepet játszik egész életművében, és ez a szerep – ha hihetünk neki és a Módszernek – nem más, mint önmaga.

Nevelős Zoltán: Nincs esélyed (Dennis Hopper, a filmrendező)   
Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain (Dennis Hopper, a színész)   

VAD KÖLYKÖK
A felnőttek szerint a kamaszokkal csak gond van. A tinédzserek emancipációja óta azonban az apák víziói egyre pokolibbak lesznek. Az ötvenes évek ok nélkül lázadó ifjaitól a horrorfilmek sátánfattyain át egyenes út vezet  a Columbine iskolai ámokfutóihoz.  A nemzedéki háborúban senki nem ért meg senkit, hol a vaskalapos felnőttek diktálta vakfegyelem, hol a parttalan szabadságban magukra maradt kamaszok dühe szedi áldozatait.

Zádrovich Aliz: A ragazzók élete (De Sica és Pasolini)
Bikácsy Gergely: Halálkamaszok (Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök)
Orosdy Dániel: Pokolfattyak (Vad kölykök a mozivásznon)
Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak (Vad bandák: The Runaways) 

ISKOLAFILM
Sepsi László: A katedra árnyéka (Tanárok filmen)   
Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség (Magyar iskolafilmek)

AKCIÓMOZI
A ’80-as évtized az amerikai zsánerfilmek aranykora: Rocky Balboa fél kézzel szaggatja szét a vasfüggönyt, James Braddock megnyeri az elvesztett vietnami háborút, Paul Kersey felszámolja a nagyvárosokban elharapódzó utcai bűnözést, John Matrix tankelhárító rakétával tanítja móresre a dél-amerikai terroristákat. A nagy nemzeti pszichoterápia ikonjai egyszerre szólították meg a nézőben rejtőző őskonzervatív macsót, s szolgáltak a Reagan-adminisztráció ideológiájának élő testamentumaként.

Varró Attila: A préda szeme (Antal Nimród: Ragadozók)
Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! (A ’80-as évek akcióhősei)

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: Élményközvetítés (VB-kommentárok)

HATÁRSÁV
Palotai János: Filmfestmények (Kovásznai-kiállítás)

KRITIKA
Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe  (Patrice Chéreau: A hajsza) 

KÖNYV
Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai (Hitchcock – Kritikai olvasatok)     

FILM/REGÉNY
Varró Attila: Rossz vér (Thomas Cobb: Crazy Heart)
Pápai Zsolt: Delirált remény (Scott Cooper: Crazy Heart)

A címlapon: Jaco Van Dormael: Mr. Nobody (Jared Leto és Diane Kruger) – A Szuez Film bemutatója.

Az Eredetről szóló kritikák többnyire egyetértenek abban, hogy Christopher Nolan filmje jóval könnyebben értelmezhető annál, mint amit a témája vagy a cselekménye sugall. Blikkfangosabb megfogalmazásban: az Ocean's Eleven és a Mátrix találkozásáról van szó, némi melodrámával és Bond-filmeket idéző akciójelenetekkel. Klág kolléga szavaival: az Eredet már-már tradicionális film, ami persze nem meglepő -- Nolan nyilván nem arra kapott 200 milliós büdzsét, hogy súlyos, metafizikai kérdéseket boncolgató, Lynch-szintű agymenést forgasson. Az Eredet elsősorban látványos blockbuster, ám ettől még lehetnek egy olyan jelentésrétegei, amelyek a nézők többségének fel sem tűnnek. Egy ilyen értelmezési lehetőséget vázolnék fel a tovább után, Gary Westfahl cikke alapján. (Természetesen: SPOILER.)