Traitor – amerikai, 2008. Rendezte: Jeffrey Nachmanoff. Szereplők: Don Cheadle, Guy Pearce, Saïd Taghmaoui. Forgalmazó: Budapest Film 114 perc.
Vetítik: HBO - 23:10 (júl. 21.)
Az iszlám és a nyugati világ konfliktusa különösen frusztráló dolog lehet Hollywood számára, mert ugyan a néhol hisztérikus méreteket öltő terror-fenyegetettség multiplex vászonért kiált, de soha nem volt ennyire problematikusan megrajzolható, a mítoszgyár sémáiba nehezen begyömöszölhető ellensége Amerikának. A politikai korrektség jegyében nem lenne szép dolog habzószájú, hátizsákot detonátorral kiegészítő szögletes antagonistát skiccelni egy masszív zsánerfilmbe – a világnézeti különbségekkel illik óvatosan bánni, pláne, ha a másik oldalnak bonyolult, a nyugati normákat alapból megtagadó ideológiája van, amiért az életét is képes feláldozni.
Az ezúttal forgatókönyvírói–produceri szerepben tetszelgő Steve Martin és derék bérmunkás rendezője, Jeffrey Nachmanoff kézenfekvő megoldást talált a problémára. Tüchtig kémfilmjük főhőse egy muzulmán identitású kettősügynök, aki feltétlenül a jó oldalon áll, azaz elsősorban saját makulátlan erkölcseinek híve. Iszlám fundamentalistaként emberáldozatok nélkül robbant, az FBI fedezékében a vallását eláruló terroristákat golyózza ki. Samir Horn a 9/11 ügynöke: rendet tesz a sematikusan gondolkodók fejében, és alázatosan odacsap az antagonistáknak – az Álomgyár így igényt tarthat szolgálataira.
A hangvétel komoly, de különösen szimpatikus, hogy semmi sincs túllihegve, körülményeskedésnek nyoma se. Nachmanoff gyorsan osztja a lapokat, rutinosan építi és oltja ki a feszültséget, a legdivatosabb Tony Scott-stílben pörgeti a képeket, semlegesítve ezzel az esetleges patetikus túlkapásokat. Mindezek következtében az ideológiai háttér puszta felületi elemmé, a film pedig kellemesen átlagos erőhatású produkcióvá alakul: politikus-alkatú fogyasztónak kényelmesen elnagyolt akciómuri; a kultúrközi állapotokra kevésbé kihegyezett műélvezőnek gyors és felhasználóbarát tantörténet.
