S.O.S. Love - Az egymillió dolláros megbízás
Sas Tamás sikerfilmjének folytatásában ezúttal olyan B-kategóriás hollywoodi sztárok is feltűnnek, mint Daryl Hannah és Billy Zane. A társkereső ügynökség munkatársai most azt a feladatot kapják, hogy egy orosz maffiózó lányát boronálják össze a Magyarországon forgató amerikai színésszel. További szereplők: CJ Thomason, Christine Kelly, Árpa Attila, Hujber Ferenc, Kovács Patrícia, Hevér Gábor, Szinetár Dóra. (BS)
Vetítik: TV2 - 15:00

A maszk
Jim Carrey korai sikerfilmje.
Vetítik: RTL Klub - 15:50

Elpuskázva
Vígjáték Vince Vaughn, Britt Robertson és Cobie Smulders főszereplésével.
Vetítik: TV2 - 19:00

Hazudós Jakab
Magyar koprodukcióban készült, érzelmes holokauszttörténet Robin Williams-szel és számos magyar színésszel (Darvas Iván, Rudolf Péter, Kulka János...).
Vetítik: ATV - 20:40

Az aranypisztolyos férfi
A film, amely bizonyítja, hogy Roger Moore nem lazenbyzte el a szerencséjét. Író: Ian Fleming (az utolsó, befejezetlen Bond-regénye nyomán). Rendező: Guy Hamilton (utoljára). Főgonosz: Christopher Lee . Jócsajok: Britt Ekland, Maud Adams. M: Bernard Lee. Q: igazoltan távol. Miss Moneypenny: Lois Maxwell.
Vetítik: Duna - 20:50

Tegnap délután lezajlott a Verzió első tömegjelenete. A Toldiban vetített Káin gyermekei iránt akkora volt az érdeklődés, hogy tíz perccel a kezdés előtt még a mozi előtt kígyózott a sor, a szervezők pedig kénytelenek voltak a Nagyterembe vinni a filmet, hogy legyen esélye bejutni mindenkinek. Gerő Marcell munkája Monory Mész András 1985-ben készült, méltán elhíresült Bebukottak című filmjét próbálja meg folytatni, tovább vizsgálva, hogy a hosszú időre börtönbe került, rácsok mögött szocializálódott fiatalok vajon mit kezdenek a rájuk szakadt szabadsággal a büntetés letelte után. Aki lemaradt a nagy visszhangot kiváltó alkotásról (ahogy mi is), az vasárnap délután a Kinóban bepótolhatja.

A fesztivál harmadik napját a hatalommal visszaélő rendszerek és az ezzel kéz a kézben járó, intézményesült korrupció vizsgálatának szenteltük. A látott filmek megerősítették a sajnálatos tényt, hogy a korrupció a világ minden táján burjánzik, az EU-tagállam Romániától kezdve a nagyhatalmi státuszú Oroszországon át a kongói, államformája szerint demokratikusnak nevezett köztársaságban.

Sokak szerint Vittorio De Sica volt az olasz mozi koronázatlan királya. A kisujjában volt, amit egy rendezőnek vagy színésznek tudnia kellett. 172(!) filmjéből 35 rendezésének legalább a fele az egyetemes filmművészet kincsei közé tartozik, 137 filmszerepének többsége pedig ma is emlékezetes élmény.

A neorealizmus egyik megteremtőjeként tartják számon, közérthetőbben fogalmazva: ő volt az a művész, aki tehetségét, népszerűségét arra használta fel, hogy felhívja a figyelmet a társadalom problémáira. Cesare Zavattini forgatókönyvíróval, egyik legjobb barátjával nagy hatású párost alkottak, csaknem minden közös munkájuk igazodási pont az utódok számára. Olyan művészi magasságokba emelték az olasz filmet, amelyet azelőtt senkinek sem sikerült elérnie. Pedig egyszerű témákat, a szegénységet, a gyerekek kiszolgáltatottságát, a munkanélküliséget, az öregség és az egyedüllét nyomorúságát dolgozták fel, „sztárjaikat” gyakran az utca ismeretlen embereiből válogatták.

Ez a csodálatos művész egészen lentről indult. 1901. július 7-én, a Nápoly környéki Sorában született. Egyetemi tanulmányait a szülei nem tudták finanszírozni, ezért rövid kitérők után, egészen fiatalon színházi színésznek állt és vándortársulatokkal turnézott. Megnyerő külseje lévén főként hősszerelmes szerepeket játszott, és színházi tapasztalatait rövidesen a kamerák világában kamatoztatta. 1918-ban filmezett először. Az akkori „fehér telefonos” filmek romantikus sztárja lett, igen hamar meghódítva a közönséget.

Machete gyilkol
Az eleve nem túl jól fogadott Machete már anyagilag is sikertelen folytatása. A színészgárda azért itt is bőven figyelemreméltó: Danny Trejo, Michelle Rodriguez, Tom Savini, Jessica Alba, Mel Gibson, Amber Heard, Sofía Vergara, Lady Gaga, Antonio Banderas, Cuba Gooding Jr., Vanessa Hudgens, William Sadler, Charlie Sheen...
Vetítik: Film+ - 21:00

Hajsza a győzelemért
Ron Howard elismert életrajzi drámája. Szereplők: Daniel Brühl, Chris Hemsworth, Olivia Wilde.
Vetítik: TV2 - 22:00

Puszta formalitás
Giuseppe Tornatore emlékezetes, Arany Pálmára jelölt thrillere Gérard Depardieu, Roman Polanski és Sergio Rubini főszereplésével.
Vetítik: Duna - 23:30

A média önálló életre kelt szörnyetegét, a szenzációs képek mögött rothadó rendszert az elmúlt évtizedekben számos kiváló mozi vizsgálta, alaposan feltérképezve a képernyő-függőség horrorisztikus tüneteit. Általános vélemények szerint az Éjjeli féreg ezt a hagyományt követi és az újságírói etika eltűnését, a túlpörgő tartalomszolgáltatás szörnyű következményeit boncolgatja. Bár a szenzációhajhászat ellentmondásai valóban feltűnnek a vásznon és Dan Gilroy a katasztrófahíradózás elé is görbe tükröt tart, filmje médiakritikaként nézve nem különösebben izgalmas vagy fontos. Az író-rendező a még uralkodó, de már erősen hanyatló médium (a televízió) világában mozog és a kötelező körökön kívül semmi újat nem mond a témában - aminek az oka talán éppen az, hogy elsősorban nem a bulvár bírálata érdekli. A véres éjszakai hírvadászat kétségtelenül látványos kulisszái mögött egy sokkal érdekfeszítőbb szatíra bontakozik ki előttünk. Az Éjjeli féreg nem a nézettségi adatok csapdájában vergődő újságírót, hanem a self made man vaskos amerikai mítoszát szedi darabokra.

Álomháború
Az Álomháború lehetett volna a direktori pályáját egy remake-kel indító, majd adaptációkkal folytató Zack Snyder első igazán eredeti, saját történetből és maximálisan saját vizuális elképzelések mentén megvalósított mozija. Csakhogy a különböző álomszintek között ugráló, többek között diáklányokkal, szamurájokkal, sárkányokkal, robotokkal és náci zombikkal tarkított CGI-orgia nem eredeti, nem egyedi, de még csak nem is igazán film – sokkal inkább egy, a számítógépes játékok dramaturgiáját szigorúan lekövető, hangos és agyatlan, de kétségkívül látványos videoklip-maraton. Ettől persze még lehetne jó, vagy akár csak szórakoztató, ha lenne benne egy-két idézőjel, némi humor, esetleg irónia, vagy úgy egyáltalán bármi, ami a gépórában számlázó CGI-animátorokat leszámítva bárkinek is tíznél több önfeledt percet okozhat. (Klacsán Csaba)
Vetítik: Film+ - 19:00

A biztonság záloga
Jason Statham ismét eljátssza ugyanazt a szerepet: visszavonult titkos ügynököt alakít, és ezúttal egy 12 éves kínai lányt kell megvédelmeznie a kínai és az orosz maffiától. A szinopszis alapján a forgatókönyvíró bátran merített A kód neve: Merkúr című Bruce Willis-filmből. (BS)
Pedig Boaz Yakin (egyben rendező) dolgozott pár érdekes filmen (pl. Alkonyattól pirkadatig 2. - Texasi vérdíj), a producer pedig Lawrence Bender, Quentin Tarantino állandó tettestársa.
Vetítik: RTL Klub - 21:05

Para
Kihagyott ziccer: jó színészek, (a magyar átlagnál) összeszedett(ebb) forgatókönyv, gyenge kivitelezés sok bevilágítatlan jelenettel és feleslegesen remegő képpel.
Vetítik: Duna - 21:35

Erdős Virág bevezetőjével és Madeleine Sackler New York-i rendező Veszedelmes játékok című filmjével tegnap kezdetét vette az idei Verzió. A fesztivál szervezőinek rögtön az első este után jár egy piros pont: olyan mélységű és minőségű munkát választottak nyitófilmnek, amiről már most megállapítható, hogy komoly esélyese a vasárnapi záráskor kiosztott közönségdíjnak.

Erdős Virág megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy mára az alkotói vagy a befogadói nézőponton túl egyúttal szereplői is lettünk a dokumentumfilmeknek. „Aki ma Budapesten él – tette hozzá – és egyrészt érzékeny a minket körülvevő környezet változásai, másrészt a saját vagy mások sérült jogai melletti kiállás iránt, az előbb-utóbb tényleges szereplője lesz egy 2010 óta forgó munkának.” Az 1988-ban készült Dunaszauruszt rendező, Balázs Béla-díjjal kitüntetett Csillag Ádám ugyanis a negyedik éve filmez szinte kivétel nélkül a legkisebb utcai megmozdulásoktól a flash mobokon át az egyre gyakoribb tömegtüntetéseken. Ebben az anyagban részt venni, megjelenni ugyan egyszerre vidám és veszélyes szerepkör, de – miként Erdős fogalmazott – „mindannyin büszkék lehetünk rá”. A dokumentumfilm, illetve a dokumentarista színház műfajának mai jelentőségét a XX. század irodalmának komoly presztízzsel bíró szociográfiájához hasonlította.