Már rég nem olvastunk téged rendszeres publicisztikáiddal, igaz különös műfajú könyveid sorra jelentek meg. Sikerrel. Sőt, a reklám és marketing horizont is beszívott egy időre. Mondhatjuk, hogy jelenlegi státuszod a Werk Stílus, Film és Írás Akadémia művészeti vezetője?
Nem tudom, minek tituláljam magam, igaz, nem is töröm rajta a fejem túl sokat. A Werk Akadémia családi vállalkozás, szívügy, küldetés. A „művészeti vezető” elegáns cím. Valójában tanítok a Werkben, mindenféle kreatív feladatokat oldok meg, szövegeket írok, beszélgetést vezetek, de ha kell, anyagbeszerző és szállító is vagyok. Kötet? Talán nyáron lesz időm dolgozni rajta. Publicisztikát pedig akkor ír az ember, ha felkérik rá. Amúgy meg csinálok én mindent, legföljebb nem látszik annyira, mint amikor ez még a képernyőn zajlott: előadásokat tartok, moderálok, filmbevezetőket mondok, whiskyt kóstoltatok, megnyitok, játékot szerkesztek/vezetek, mesekönyvet fordítok, forgatókönyvek születésénél segédkezem, szakdolgozatírókkal konzultálok, zsűrizek. Mit tudom én… Unalmasnak semmiképp nem mondható.
A 80-as években az elsők között voltál, aki elméleti tudósként komolyan foglalkoztál a műfaji filmek tipológiájával (katasztrófa, sci-fi, western, kalandfilm, melodráma stb.). Honnan volt ez az elhivatottság? Király Jenő tanítványnak tekinted magad?
Nem csupán Király Jenő tanítványának tekintem magam: ténylegesen a tanítványa voltam/vagyok. Úgy 22 éves lehettem, amikor egyszerre jártam Király Jenő és Bíró Yvette óráira. Nekik köszönhetem a film iránti súlyos függőségemet. Elhivatott viszont nem vagyok. Csak kíváncsi és kötekedő. Úgy gondoltam – és máig úgy gondolom –, hogy mindig arra kell rákérdezni, amire mások nem szoktak. Még ha botrányos is. Tudom jól, hogy az akadémiai karriereknek nem ez a képlete, de nem is biztos, hogy én erre vágytam. Azt hiszem, engem erősebben foglalkoztat a közönség, az a kultúra, amelyben a művek születnek, és amelyben befogadják őket. Nem gondolom, hogy a film pusztán esztétikai módon megközelíthető lenne. Kitanultam a forgatókönyvírást. (Még írtam is.) Érdekel a filmek gazdasági, technológiai környezete. Erősen foglalkoztat, hogy egy kor tudása, szellemi és tárgyi divatjai, görcsei, félelmei és örömei hogyan szivárognak át a populáris vagy rétegművekbe.
