A Ritchie-hősök a korai képregények és a kortárs videojátékok sztereotip szereplőivel állnak rokonságban. Érzelmeik helyett az anyagi érdekek motiválják őket.
A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, illetve a Blöff tesztoszteron-bombája hamar kultuszstátuszt vívott ki magának a minden keménysége ellenére komikusra hangolt macho-világra fogékonyak körében. E közeg a későbbiekben egy emberként utasította el a giccses Madonna-bérmunkaként definiálható Hullámhegyet, és az olykor valóban túlmagyarázott Revolvert egyaránt – a Spíler ugyan visszatérne az eredeti képlethez, de szerencsés módon azt is belátja: már nincs hova fokozni a régi stílust.